Karneválpéntek - Tűzvarázslók és Angyallányok
Képgaléria megtekintése2008.08.22. - 22:52 | vaskarika.hu
Három napon keresztül "homo navigaricusként" kalucsni- és optikakoptató forgatagban lavírozni a tömegben: ez a Savaria Karnevál. Négyen négyfele futottunk, és sikerült is nyakig elmerülnünk benne. A partravetődés legelső időpontja hétfő, addig viszont tömény Karnevál. Itt jön az első deci, kísérőként négy képgalériával.
HIRDETÉS
Koradélutáni karneválindító - dudaszó ír kávéval, mesés kelet borral
13 óra után dudaszó hangja hasított át a Fő téren, a pecsenyesütők füstjén áthaladva, a kalácsok kürtőin keresztül, mindenki dobhártyájába. Az Ágostones együttes repített minket a fúvós hangszerek fővárosába, Dudapestre. A banda mobilizálta magát: nyakba akasztott mini-dobszereléssel, dudával, elektromos gitárral és klarinéttal szó szerint az emberekhez vitték a zenét. "Szereti a tik a meggyet" című ősrégi nótát adtak elő új köntösben, ezzel csábítva a közönséget a Fórum színpad elé, ahol bebizonyították a kevéske, de annál lelkesebb érdeklődőnek, hogy igenis elfér két dudás egy csárdában, vagyis színpadon. A dudapesti kirándulás után megpihenhettünk egy forró fekete ital mellett, melyet az Irish Coffee szervirozott a publikumnak, ezzel is népszerűsítvén a skót és ír alapokon nyugvó világzenét.
A Borok Utcáját célirányosan ejtettük útba, tudván, hogy a karneváli borverseny eredményhirdetése valamint egy-két pincészet nedűjének garat általi "halálraítélése" lesz soron. A pár héttel ezelőtt lezajlott versenyre három kategóriában lehetett nevezni (vörös, fehér, rosé), melyeket külön-külön is díjaztak. Az idei karnevál bora egy Deja Vu Cuvée (2007) lett, és a díjátadó után nekünk is ilyen érzetünk támadt. Mintha ezt a bort már kóstoltuk volna valahol... hol is volt az a pavilon, szivem? Innét akár végtelen ciklusba is fordulhatott volna a történet, de már várt a Keleti Udvar, ahol egészen más jellegű részegség lett úrrá a férfiemberen.
A keleti táncok és zenék kedvelői és művelői adtak randevút itt egymásnak, így nem meglepő, hogy az előadások minden időpontban "pótszékesek" (beton) voltak. Először a Mira Orient, majd a Jabe Raks, végül Zubaidah és Kígyónői bővülték a tekinteteket. A Jabe Raks jóvoltából lehetőség nyílt hastánctanulásra is, melyre nemtől függetlenül bárki jelentkezhetett. Így fordulhatott elő, hogy babér termett két, babérkoszorús, vígkedélyű srácnak is, akik kezükben sörrel egyensúlyozva próbálták az ütemet és az italt pohárban tartani.
"A nap is elkezdi a szélen" - ostorcsapás deréktájon és egyéb "Badárságok"
A délután dereka ostor-pattogtatással vette kezdetét, a kicsit sem fenyegető felütésű "kihegyezem a gatyád szárát" tréfás felhívás formájában. Rossz kölkökre, dologtalan férfinépre mért fájdalommentes ostorcsapást két csíkós, és az "áldozatok" ijedeleme valóban nagyobb volt, mint az ostorcsípős fájdalom. Kultúrszomjoltóként ideje volt a mélyebb kultúra bugyraiba is betekinteni és a Művészetek utcáján az ott kínált "szomjoltót" felkortyolni .
"Én nem vennék fel ilyen ruhát, de amikor egy fél város tógában mászkál, akkor ez annyira nem ciki" - mondta Badár Sándor a Stendapus Opus című előadás keretében, a Romkertben összegyűlteknek. Ki a padokon, ki a kert romjain ülve, egyesek pedig a fűben heverészve hallgatták Badár sztorijait a Szőkéről, a töri érettségiről és a Fábryval illetve a többi komédiással eltöltött külföldi nyaralásokról, hajnalig tartó tivornyákról. Az előadásról kiérve még fogtuk a hasunkat a röhögéstől...
Míg a város utcáit járva képzett alkotók munkáiban gyönyörködhettünk, addig az Írókéz Galériában a képzőművészeti tehetségkutató verseny munkáiból nyílt kiállítás, melynek megnyitója is a karneválnyitás időpontjára esett. A Művészetek utcáján Balogh Péter István csodás tájképei, valamint az Artchaika kézműves tárgyai srófolták fel a képzeletbeli bankkártya-hitelkeretet.
Fanatikus tűzvarázslók
Este kilenckor már távolról hallatszottak a hangósítók és hangmérnökök rémálmai: a recsegő hangfalak. A Fórum Színpadhoz egyre közelebb érve kezdtünk rájönni arra, hogy ez a zene része: vijjogó gitár, gyomorrengető dob, dj pult és egy törékeny énekesnő tolmácsolásában hallhattuk az együttes, ha nem is szigorúan balkáni, de mindenképp fanatikus szerzeményeit. A Balkan Fanatik koncert alatt említésre méltó tömeg koptatta a díszburkolatot, mely a koncert után rükvercbe kapcsolt s "feltolatott" a lelátókra, hogy tűzvédelmileg is biztonságos távolból nézhessék meg a Magma Tűzszínház lobbanékony előadását.
A Keleti Udvarban immár mesterséges fényviszonyok közt léptek fel a délután már megismert hastánccsoportok. A jó fény - ahogy a növényt - életre kelti a fotót is, a rossz fény(viszony) viszont bosszúságot okoz táncosnak, nézőnek, fotósnak egyaránt. Utóbbiból bőven volt részünk, kezdve a színpadot alíg megvilágító lilától egészen a brutálsárgáig. Hogy ez mennyire volt a koreográfia része, az nem derült ki, viszont voltak fénytechnikailag kedvező időszakok is a kattogtatási hajlam kiélésére.
A nap szó szerinti fénypontjának a Történelmi Témaparkban helyet kapó Tüzes játék ígérkezett, amely igazi pirotechnikai show volt a javából, a reneszánsz "előírása" szerinti karneváli jelmezbe bújtatva. Előbukkant néhány tűzzsonglőr, befigyelt egy kis "asztrológia", és egy várostrom, mindez persze valódi ágyúk asszisztálásával.
A tűzzsonglőrökkel egyidőben kezdődött el a Romkertben Friedrich Dürenmatt "A Nagy Romulus" című komédiája, amely "tyúkszarban" lépkedő vezetőkkel, élvhajhász császárral, és görög drámát magoló trónörökössel jellemzi Rómát. A Janus Egyetemi Színház által előadott darab elején olyan érzésünk lehet, mintha nem történne "semmi". A vélemények megdönthetetlennek bizonyulnak, s míg megvan a reggeli friss tojás, addig minden "rendben". De csak addíg, amíg meg nem érkezik a hír, hogy a germánok már Róma kapuit döngetik. Súlyos társadalomkritika, családi viszály, humor és paródia következik ezután...Utóbbi kettőből reméljük, a folytatásban sem lesz hiány!
A Borok Utcája az igazi agora - étvágyfokozók szilárd és folyékony változatainak halmaza -, ismerősök úton-útfélen, no meg a zsinagóga mögött, kicsivel távolabb, mint tavaly, a nagyszínpad. Este 10 óra után a Rákóczi utcában tobzódó tömeget látva loholni kezdtünk, hogy odaérjünk a Ghymesre. Már el is ütötte a toronyóra a kezdés időpontját, szerencsénkre azonban a zenekar még csak most „szándcsekkel", van idő bőven a közelükbe férkőzni. Sokan kíváncsiak rájuk idén is - nemhiába, 25 éves a Ghymes, akár a péntek este fénypontjának is nevezhetjük a fellépésüket. Így is lett, jött, látott és győzött a regélő felvidéki csapat, negyedévszázados munkásságuk remekei csendültek fel Savaria ókori-jelenkori falai közt.
A részletes képgalériák ide kattintva érhetők el!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások