A százéves ember a svéd Jonas Jonasson azonos című nagysikerű regénye alapján készült, a filmváltozatért Jonasson honfitársa, az elsőfilmes Felix Herngren felelt - felemás sikerrel.

A történet röviden: Allan Karlsson (Robert Gustafsson) megunja a semmittevést a nyugdíjas otthonban, ahol épp arra készülnek, hogy felköszöntsék 100. születésnapján, de ő nem kér ebből, kimászik az ablakon és megszökik. Ezután a film két szálra bomlik, felváltva látjuk a jelen eseményeit és Allan visszaemlékezéseit. Allan fura figura, hamar rájövünk, hogy valami nincs rendben nála, egyrészt teljesen hidegen hagyják a körülötte levő emberek és történések, másrészt az életét mesélve ki is mondja, hogy a robbantgatáson és a piáláson kívül nem nagyon érdekli semmi.

Ez a két "hobbi", ami nagyon is érdekessé teszi Allan életét: a robbantási szaktudásának köszönhetően járja meg a spanyol polgárháborút, ahol meg is menti Franco tábornokot, együtt mulat Sztálinnal, a Manhattan-projectben is részt vesz, ami után Trumannal iszik együtt, amikor Roosevelt meghal, de megismeri Herbert Einsteint is, Albert Einstein félkegyelmű ikertestvérét. 

Jelen és múlt különböző műfajokban tárja elénk az eseményeket, a jelenben Allan szökéséből heist- és road movie-k szubzsánerei keverednek a gengszerfilm zsánerével, a múltban a történelmi eseményeket látjuk, ahogy Allan átéli - tehát a (kvázi)történelmi kalandfilm keveredik az életrajzi műfajjal. De természetesen a vígjáték, mint a film fő műfaja, nagyon is domináns, olyannyira, hogy Picasso kalandjai óta nem volt svéd film ennyire komikus. A főszereplő, Robert Gustaffson Svédország legkomikusabb színészének van kikiáltva, amiből sajnos sok mindent nem veszünk észre Allen faarcúsága miatt.

A filmnek hibái is vannak, a karakterek egyáltalán nincsenek kidolgozva, Allen mintha egy másik bolygón élne, egyáltalán nem érdekli más emberek halála, vonneguti egyszerűséggel és tárgyilagossággal fogadja el a halál jelenlétét, ami nagyon nem életszerű. Az operatőri munkával semmi gond nincs, tipikus iparos munka, inkább a vágás az, amin érdemes lett volna dolgozni még, mivel a jelenetek váltása és a vágás ritmusa nincsen a helyén, sokszor indokolatlanul ugrálunk az időben, mindenféle jelzés nélkül, ami nagyon zavaró tud lenni. A jelen képi világa szegényes kissé, mintha a film e része inkább csak a svédországi piacnak készült volna (jelzem ez szerintem oda sem elég), a történelmi jeleneteknél pedig sok túl belső képet használ, nem életszerű, a hitelességét veszíti el ettől.

Összességében viszont remek kikapcsolódás lehet a film mindenkinek, és végre újra kapunk északi humort, ami már nagyon hiányzott a sok svéd krimi, thriller után.

Nálam a film 7.5/10