Szépség, érzékiség, bossanova - A Pátkai Rozina Quartet koncertje a Lamantin Jazz Fesztiválon

Képgaléria megtekintése2014.06.24. - 16:30 | Büki László 'Harlequin'

Szépség, érzékiség, bossanova - A Pátkai Rozina Quartet koncertje a Lamantin Jazz Fesztiválon

Mosolyt csalni mások arcára a legcsodálatosabb dolog a világon. A Lamantin Jazz Fesztivál hétfői napján Pátkai Rozina kvartettje andalította kellemes bossanovával a Krúdy Klubba ellátogató dzsesszrajongókat.

Három évvel ezelőtt az improvizációs tábor hallgatója volt, hétfőn pedig a teltházas Krúdy Klub közönségét varázsolta el a bossanova hazai üdvöskéje, Pátkai Rozina és zenekara. Báj, elegancia és természetesség - mindez ötvöződött abban a közel másfél órában, ami a brazil jazz szépségesen sodró, belsőt simogató érzéki finomságát hozta el a hallgatóságnak.

Aki ezt a zenét hallgatja, talán észre sem veszi, hogy úgy járja át, ejti rabul, mintha egy "femme fatale" libbent volna el előtte a parton. A bossa nova testeket egybeolvasztó ritmusa képes ezt az érzést indukálni. Elég csak meghallgatni és elandalodni egy kicsit Bebel vagy Astrud Gilberto hangjára, Joao Gilberto vagy Charlie Byrd gitárjára, Stan Getz szaxofonjára vagy épp Antonio Carlos Jobim dallamaira.

A bossa nova megindítja a véráramot a berozsdált szívekben s talán a legkifinomultabb rezdülése a szívnek, ami zene formájában utat nyit minden eltitkolt és bevallott érzéshez, minden édesen bús és keserédes vallomáshoz.  

Az olasz gyökerekkel rendelkező Pátkai Rozina pályáját klasszikus énekkel kezdte, és harmadik éve kápráztatja el rajongóit latin jazz muzsikájával. Számos nemzetközi verseny díjazottja, elismeréseinek sorát jazz fesztiválok színpadain gazdagította szerte a világban,

A stílus kedvelői örömmel fedezték fel a repertoárban a Girl from Ipanemát, a Summer Sambát, a díjakat hozó Vocé e Eu-t, a legelső bossanovát, a Orfeu Negro-t, vagy kis kitérőként a blues világába a Willow Weep for Me-t.

Pátkai Rozina és kvartettje (Tóth Mátyás - gitár; Pecze Balázs - trombita; Soós Márton - nagybőgő; Juhász Márton - dob) a brazil dallamvilág autentikus előadásmódjával, valamint az ének és trombita magával ragadó összjátékával megutaztatta a Rióból származó romantikus slágerzene vízén a közönséget.

"A bossa novának, ennek az eredete az 1950-es évek évek elejéig nyúlik vissza, amikor is neves brazil zenészek, mint például Joao Gilberto, vagy Antonio Carlos Jobim, megismerkedtek az Egyesült Államok nyugati partján akkoriban divatossá váló cool jazz irányzattal. Eleinte még csak hallgatták e zenéket, ám az évtized második felére már átvettek belőle elemeket és ezeket ötvözni kezdték a hagyományos brazil szamba ritmusvilágával. A jazz hatása megjelent az akkord-menetekben, a dallamvilágban, valamint a kristálytiszta, lágy, jól artikulált énekben, de megváltozott a számok tematikája is, amely központjában immár egyre inkább az érzelem állt. "Szerelem, mosoly és virágok", ahogy Tom Jobim egyik dalában jellemezte a születő új stílus költészetét." (forrás: batucada.hu) 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás