Atomvárosban atomzene - Gastroblues Fesztivál Pakson

2014.07.09. - 12:00 | Gróf István - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Atomvárosban atomzene - Gastroblues Fesztivál Pakson

Huszonkettedik alkalommal nyitotta meg július első hétvégéjén kapuit Gárdai György szervezésében, Nemes Nagy Péter szakmai segítségével az ország bluestársadalmának figyelmét évről-évre egyre jobban felkeltő paksi Nemzetközi Gastroblues Fesztivál. A háromnapos rendezvénysorozaton 4 helyszínen 40 előadó lépett fel, de a főattrakció most is az ESZI- csarnokban megrendezésre kerülő péntek-, és szombatesti koncertorozat volt.

Péntek késő délután a Deák Bill Blues Band adott sikeres felvezető koncertet. Talán többen hallgattuk előadásukat, mint néhány, az esti főműsorban játszó bandáét. A színtiszta „blűz"- rockot éneklő Bill kapitány mégis legismertebb, és valljuk be, méltán szerethető István, a király rockopera-részletért kapta a legnagyobb tapsot. Az Amerikában, a blues szülőhelyén 2013-ban szóló-duókategóriagyőztes Little G. Weevil (Szűcs Gábor) akusztikus gitárokkal kísért szólókoncertje következett ezután, melyet most is kitűnően, zeneileg magas fokon teljesített a delta blues stílus hazai ásza.


Little G. Weevil

A Magic Of Santana, egy német tribute banda, akik a pergő latin ritmusokkal hamar lázba hozták a közönséget, azon belül főleg a táncolni vágyó hölgyeket. A 9 tagú - ebből 4 ütőhangszeres - csapat tagjaként fellépett a 14 éven a „nagy" Santanával együtt éneklő, de a kort mostanra már megérző Alex Ligertwood énekes, és a teljesítménye csúcsformájában játszó, több, mint 30 évig a latin rock gitáros csapatában kongázó Raul Rekow is. Az est meglepetése, és fénypontja a jóval a 30-on innen lévő angol bluesgitáros hölgy, Chantel McGregor volt, aki triójával lépett fel, és nemcsak csinos külsejével, hanem allűröktől mentes, közvetlen előadásmódjával, de főként férfiakat meghazudtoló gitártudásával, és énekével nyűgözte le hallgatóit. Korahajnalban két tributebanda, a Purple Zeppelin Jam lépett dobogóra, akik Led Zeppelin dalokat (Zep Session), és Deep Purple számokat (Cry Free) döngettek, hangerejükkel nem hagyva elálmosodni a még kitartó közönséget.

A szombati koncertnapon délután a Lamantin Jazz Fesztiválon is hallhatott Éles Gábor Trió kezdett, hasonlóan magas színvonalon. Gáborékat a mindig kellemes meglepetést okozó Rackajam követte, akik Ferenczi Gyuri vezetésével inkább népzenei alapokon nyugvó világzenét játszottak, és azt kivételes tudásuknak és változatos hangszerelésnek köszönhették, hogy a megzenésített verseiket is vastapssal jutalmazta a hallgatóság.


Éles Gábor

A szombat esti fő műsorszám a 60-as évek végén Californiában alakult The Ford Blues Band fellépése volt. A három fivér közül a fényes szólókarriert befutó Robben Ford már nincs az együttesben, ám a zenekarvezető-dobos Patrick, és az egészen kiváló játékkal örvendeztető harmonikás-énekes Mark szerepelt a csapatban, és Volker Strifler gitárossal, valamint Dewayne Pate basszerossal emlékezetes blueskoncerttel örvendeztettek.

Jóval hangosabb, inkább a hard rock-hoz, mint a blues rockhoz közelebb álló zenét játszott a Pakson már szerepelt, holland Julian Sas triója, mely a műsoruk második felében kiegészült a világhíres báty, Gary Moore nyomdokain szintén a  bluesgitározást életpályának tekintő Cliff Moore gitáros-énekessel. S ezzel még nem ért véget a blues-parádé. Az est másik Chicago- bluest játszó nagy amerikai előadója a hazai T. Rogers Trió által kísért Sean Carney gitáros- énekes volt, aki hamisíthatatlan tengerentúli bluest gitározott nekünk, a szombat esti buli záróakkordjaként.

Ámbár a foci VB negyeddöntői és a hatalmas kánikula sok blues-rajongót otthon tarthatott, a hétvége még így is sok ezer érdeklődőt vonzott a Duna menti atomvárosba, ahol jövőre ismét kinyitja kapuit a Gastroblues Fesztivál. 

/Fotóink illusztrációk, a Lamantin Jazz Fesztiválon készültek/

Új hozzászólás