Humor járkál a glóbuszon - Vízkereszt, vagy bánom is én a Kőszegi Várszínházban

Képgaléria megtekintése2014.07.10. - 13:30 | FrankenVi - Fotók: Dart

Humor járkál a glóbuszon - Vízkereszt, vagy bánom is én a Kőszegi Várszínházban

A William Shakespeare feldolgozás a Kőszegi Várszínház szabad ege alatt nem magát az írót és korát idézi meg, sokkal inkább valamit abból, ami után mindnyájan vágyakozunk. Legyen az a szerelem, vagy egy üdítően nagyszerű színházi előadás…

„Shakespeare a szerelem ezerféle árnyalatát mutatja meg", olvasom a műsorfüzetben, s közben arra gondolok, hogy az előadás szerencsére nem. A szerelemnek nincs ezerféle árnyalata. A szerelem vagy van, vagy nincs. A darab során sokkal inkább van, és maguk a karakterek s a színészi játékok árnyalatai ezerfélék. Végtelenül üdítő ezt látni, és nem csak egy-egy karakter erejéig. Ehhez bizonyára hozzájárul az eredeti mű feldolgozásának módja, az ügyesen megírt szövegekkel, s a nagyszerű rendezéssel. A díszlet az egyetlen, ami a vártér falába olvad, de a jó oldalát nézve legalább nem vonja el a figyelmet a szereplőkről. Bár azt nehezen tudná bármi is...

Miközben Hámori Gabriella húsz méterről is elemi erővel sugárzó szépségét, Trokán Nóra zavarba ejtően sikeres átalakulását vagy Epres Attila bármi mással össze nem téveszthető hangjátékát (mert ahogy ő beszél, az a legegyszerűbb szó esetében is játék) csodálom; úgy szippant be a történet, ahogy azt csak kevés alkotás képes megtenni. De mi az, ami miatt ennyire működik mindez? - kérdezem közben, s a második felvonás során megértem. A felbontott férfi és női szerepek, a nemi identitással való játék miatt lesz ez egy, a színészeken túl is működő varázslat.

Pont olyan, mint a lélekvarázslat a két testvér között. A fiú-lány ikertestvérpár szimbolikája, majd később a furcsa szerelmi háromszög és négyszög nem más, mint maga a szerelem. Az ezerféle árnyalat nélkül. Mert mi is volna az, ha nem férfi és nő közti lélek- és gondolatcsere? Nem úgy képzeljük-e, hogy életünk párja iránt érzett szeretetünk és szerelmünk felülír minden bánatot és kétséget: „Ámor nyila kilő minden más érzelmet"; s mi szinte egy testben leszünk két lélek, vagy két testben egy, netán egy arc, két személy. Ahogy tetszik. Bánom is én. A lényeg ugyanaz. Ez a vágy az, ami talán a legerősebb a szerelemben, hisz éppúgy bennünk is kétféle lény él - egy férfi és egy nő. Társunk pedig pont a másik fele ennek. A benne élő férfi és nő épp a párja a mieinknek. Innen nézve máris kevésbé furcsa ez a szerelmi négyszög...

S talán épp ezért hisszük el rögtön, mikor érzékeny szálak bontakoznak ki Cesario (Viola) és Orsino herceg, Viola (Cesario) és Olívia között. Az álruhán át is látszik a lélek, és az 'első látásra szerelem' is lehet igazi; trükkök nélküli felismerés.

A nemi identitás megtalálása, szerelem, tréfák és ének, „MOAI", jamaicai sapkás magyar zenészek, szerelmes(pálma)levél, sárga harisnya, piknik szett és párbaj. A szó megbízhatatlan, annyit játszadoznak vele, miközben a humor járkál a glóbuszon. Aki bölcs, bolondot játszik, nő férfit, férfi nőt keres; vagy mindenki leginkább csak saját magát. Másokon keresztül. Ahogy mi mindnyájan.

Van, aki nagynak születik, mint Shakespeare. Van, aki naggyá lesz, mint egy középkori darab. S van, aki tálcán kapja a nagyságot, mint mi, egy július közepi estén...

VÍZKERESZT, VAGY BÁNOM IS ÉN - zenés vígjáték két részben

Fordította:  Nádasdy Ádám

A Kőszegi Várszínház bemutatója

Bemutató: 2014. július 10. 20:30

William Shakespeare születésének 450. évfordulója adta az apropót a Kőszegi Várszínház 2014-es nagyszínpadi bemutatójához. Nádasdy Ádám fordításában kerül színre a Vízkereszt vagy bánom is én (TwelfthNight, orWhatYouWill) című darab. A rendező - mint a korábbi években - most is Znamenák István.

Shakespeare Vízkereszt-je egyike a legnépszerűbb, a legtöbbet játszott művének. A XVII. század első évében, 1601-ben íródott vígjátékában is, ahogy oly sok más művében, a kiismerhetetlen, titokzatos szerelemé a főszerep. Erről sokan szóltak már, de ahogy Shakespeare mutatja, az mégis más. Keresztbe-kasul tör rá a vágy a főhősökre, a néző pedig önfeledten kacaghat rajtuk, hisz legalább ezúttal ő megúszta... Miközben olyan örökérvényű kérdéseket tesz föl a szerző nekünk, hogy vajon a külső vagy a belső a fontosabb-e a nagy érzelem születésénél, kiismerhetjük-e szerelmünket, van-e szerelem szenvedés nélkül?  Még azt sem lehet biztosan tudni, ki kit szeret: Olívia, a grófnő Violát? Vagy Cesariot? Vagy inkább Sebastiánt? Viola Orsinót, a herceget? Malvolio tényleg Olíviát? És Orsino? No és Böföghi? Mária vajon miért megy feleségül Tobihoz? Mennyi kérdés, és nincs biztos válasz. Shakespeare a szerelem ezerféle árnyalatát mutatja meg, a boldogtalanét, a beteljesültet, a reménytelenét, a „kézenfekvőét" stb. És mivel ennyire ismerős minden ebben a világban, magunkon is nevetünk, miközben őket nézzük.

ORSINO HERCEG, Illíria uralkodója - Kelemen József         

OLIVIA, fiatal grófnő - Hámori Gabriella       

VIOLA, fiatal nemeslány (átöltözve: Cesario) - Trokán Nóra              

SEBASTIAN, Viola ikertestvére - Takács Géza              

VITÉZ BÖFÖGHY TÓBI, Oliviarokona - Gazsó György           

VITÉZ FONNYADI ÁBRIS, Böföghy barátja - Kovács Zsolt             

MÁRIA, nemes hajadon, Oliviatársalkodónője - Szilágyi Csenge

MALVOLIO, nemesember, háznagy Oliviánál - Pál András                 

FESTE, tréfamester („bolond") Oliviánál - Epres Attila

FÁBIÁN, Olivia háznépének tagja - Némedi Árpád

ANTONIO, tengerésztiszt, Sebastian oltalmazója - Sarkadi Kiss János    

KAPITÁNY, Viola megmentője - Sebesi Tamás 

PAP - Epres Attila

VALENTIN - Major Zsolt                

CURIO, urak a Herceg kíséretében - György-Horváth László

RENDŐRÖK - Kósi Gábor és Szilasi Attila

Zenészek: Bárány Tamás, Csíkvár Gábor, György-Horváth László, Némedi Árpád, Sebesi Tamás


Díszlet: Znamenák István                                        

Zene: Némedi Árpád

Jelmez: Cselényi Nóra                                              

Jelmez-asszisztens: Hatvani Mónika

Dramaturg: Lőkös Ildikó                                         

Segéd-dramaturg: Pénzes Stefánia

Fény-hang: Kehi Richárd                                         

Ügyelő: Szilasi Attila                                   

Kellékes: Kósi Gábor                                               

Súgó: Kiss Szilvia

Öltöztető: Szőke Julika                                            

Fodrász: Horváth Marcsi


A rendező munkatársa: Herpai Rita

Rendező: Znamenák István 


További előadásnapok:
Július 11. és 12. (esőnap 13.), Július 15. és 16. (esőnap 17.), Július 18., 19., 20. (esőnap 21.) 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás