Az AVEN weboldalt egy 19 éves connecticut-i diák, David Jay hozta létre 2001-ben, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az aszexualitás széles körben való elfogadottságát, és megteremtse a párbeszédet. Jay tinédzser korában felfedezte, hogy senkihez sem vonzódik szexuálisan, ezért arra a megállapításra jutott, hogy az ő szexuális orientációja aszexuális. Ezt közölte a szüleivel és a barátaival is, és kijelentette, hogy ez a fajta szexuális beállítottság legalább ugyanolyan érvényes, mint a biszexualitás vagy a homoszexualitás.

Jay megjelentette elméletét a New York Times-ban, különböző televíziós műsorokban szerepelt, és a jó megjelenése miatt a mozgalom poszterfigurájává vált. 2004-ben Nagy-Britanniában a New Scientist Magazin hat oldalon keresztül foglalkozott a témával, ami még népszerűbbé tette a mozgalmat. Jay a BBC rádióban is megjelent, és 2005-ben mozifilmet készített: (A)sexual Not everybody is doing it (Nem mindenki szexel) címmel.

Viszonylag kevés kutatást végeztek az aszexualitással kapcsolatban, ezért nincsenek megbízható adatok az effajta identifikációt vallók számáról. A legtöbb kutatást maga az aszexuális csoport végezte. Az AVEN online közösség 13 év után 50 és 60 ezer közötti taglétszámot tudhat magáénak.

Anthony Bogaert professzor, a kanadai Brock University tanácsadója 1994-ben egy szexuális vonzalommal kapcsolatos kísérletet végzett Nagy Britanniában, melynek során 18 000 embert kérdezett meg. Úgy gondolja, az aszexuálisok nincsenek az őket megillető helyen, és úgy érezhetik, hogy kizárják őket a szexualitástól túlfűtött társadalmunkban. Az eredményt 2012-ben publikálta az Understanding Asexuality (Az aszexualitás megértése) című könyvében.

Egy másik kutató, a kanadai szexológus Dr. Lori Brotto, aki a kevés szexuális vággyal rendelkező nőkre specializálta magát, 2010-es tanulmányában bizonyítékot adott arra, hogy az aszexuális nők a genitális stimulálásra hasonló választ adnak, mint a szexualitással bírók, más szóval összehasonlító szexuális ingerlékenységi vizsgálatot végzett. A kutatások azt mutatták, hogy több nő vallja magát aszexuálisnak, mint férfi, és még valószínűbb, hogy az aszexuális férfiak rendszeresebben maszturbálnak, mint az aszexuális nők.

Photo: Facebook/David Jay

Egy aszexuális ember, aki rendszeresen maszturbál, a szexuális kapcsolatot kellemetlennek és zavarba ejtőnek találhatja. Néhányuk azt gondolja, hogy a szex undorító, de más intim tevékenységben szívesen részt vesznek, mint például az ölelkezés, csókolózás vagy összebújás, de nem vágynak a közösülésre.

Alfred Kinsey, a szexológia atyja létrehozta a Kinsey-skálát, az emberek szexuális orientációjának és magatartásának bemutatására 0-tól (kizárólag heteroszexuális) 6-ig (kizárólag homoszexuális).

Az aszexuális közösség hiszi, hogy eltérnek a cölibátustól, ami egy döntés eredménye, az aszexualitás viszont nem, és szeretnék, ha negyedik szexuális orientációként ismernék el őket.

Az aszexualitás szó szerinti értelmezése szexmentességet jelent, de nem lehetséges szex nélkül létezniük. Vallják, hogy mindannyian szexualitással rendelkező lények a születésüktől a halálukig, függetlenül attól, hogy gyakorolják-e vagy sem, mert ez választás kérdése.

Számos oka lehet annak, amiért valaki aszexuálissá válik. Vannak nők, akiknél a szexuális közösülés gondolata okozhat extrém aggodalmat vagy pánikrohamot.  Attól félnek, hogy a szexuális aktus során megsérülnek, zavarba jönnek vaginájuk kinézetétől, félelmetesnek találják, hogy valaki meztelennek lássa őket, vagy meg kell érinteniük egy péniszt. 

Ugyanez előfordulhat fiatal férfiaknál is, akik valamilyen szexuális diszfunkciót tapasztaltak, és egy újabb aktus gondolata félelemmel tölti el őket, ezért inkább elkerülik. 

Aszexualitásról a Wikipédián