Eszeveszett örjöngéssel zárult a 18. FEZEN

Képgaléria megtekintése2014.08.03. - 16:00 | vaskarika.hu - Fotók: Tar Károly (Fezen)

Eszeveszett örjöngéssel zárult a 18. FEZEN

Pénteken az Ignite és a Europe hozott igazi nemzetközi fesztiválhangulatot a fesztiválra, szombaton pedig a kalózrohammal pusztító Alestorm, a vérprofi metálshow-val érkező Skid Row, a mindenkit megtáncoltató Magna Cum Laude, és eklektikájával csúcsokra emelő és mélységekbe taszító Quimby adta a nap fő gerincét. A vasárnapi első napsugarak megjelenésekor már mindenkinek egyértelmű volt: jövőre, újra, ugyanitt.

Kevés fesztivál mondhatja el magáról, hogy a színpadon lánykérés történik, de a FEZEN-en egymás után kettő is "sokkolta" a közönséget. A Cry Baby frontembere és a Tűzvonal énekese is úgy gondolta, hogy nincs is jobb hely arra, hogy megkérjék azt a bizonyos igazit, mint a színpadon egy koncert közben - talán az is közrejátszott a közös gondolatban, hogy egy ikerpárról van szó.

Ezek után a délután egy hatalmas lökéssel indult a Rézangyal Cabrioban és a Hammerworld csarnokban. A No wave sátor ismét táncosabb, kicsit alternatívabb zenével próbálta becsalogatni az embereket a meleg elől. De ha valaki esetleg folytatta volna a hip-hop hangulatot előző napról, akkor a Media Markt színpad adott lehetőséget erre is.

A Kalinka nagyszínpad is beindult az ébresztés után. Erre a napra igazán rockos hangulatot tartogattak a közönségnek. Mire felállt a Road zenekar, már szinte megtelt a színpad előtti tér. A zenekar tagjai hihetetlen lendülettel csaptak a húrok közé, hogy mindenkinek megmutassák, délután is lehet igazán kemény bulit csinálni. Se hőség, se nap nem riasztotta el az embereket, hogy ugrálva-tombolva pörögjenek rá a zeneadagra.

A Road zenekart egy jóval tapasztaltabb banda, egy magyar legenda váltotta, a Lord. Sokan nőttek fel a csapat zenéjét hallgatva, s így sokan jelentek meg egész családdal, hogy a következő generáció se maradjon ki a Lord-hangulatból. Megszólaltak itt igazi régi slágerek, de az újabb számokról sem feledkeztek meg.

Eközben a No wave sátorban frissfolk várta az érdeklődőket, a Zombori zenekar csábított egy kis felfrissülésre az este előtt.

A Hammerworld csarnokban igazi fémvarázs futott végig. A Snakecharmer zenekar egy hamisítatlan hardrock-őrülettel árasztotta el a gépezet szívét. A közönség plafonig megtöltötte a termet, ha lett volna csillár, arról is egy hosszú hajú rajongó lógott volna. Csak a húrok hangjai fértek el az emberek között.

Az estét a Media Markt színpad a Supernem zenekarral kezdte. A sátrat megtöltötte egy megfoghatatlan energiafolyam. Papp Szabiék berobbantak a színpadra és onnantól kezdve mindenkit magukkal húztak egy veszett nagy vágtába. Néha volt egy kis pihenő, de a megállás már elképzelhetetlen volt.

Ezek után vad kaliforniai szél törte meg a nagyszínpadi csendet. A Téglás Zoli vezette Ignite energiája zúdult a fezenezőkre. Ha volt is kószáló ember, a tömény hangzás nem eresztette onnan, belekeveredett az önfeledten bulizók társaságába.

Az este koronája a svéd Europe zenekar volt. Hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy részese legyen egy olyan koncertnek, amit a stílus nagyjai hoztak el a fesztiválra. Nem kellett sokat várni, hogy megmutassák, hiába a mögöttük levő évek, ugyanakkora lendülettel és lelkesedéssel teszik oda magukat, mint régen. Az elején az újabb számokból kapott egy adagot a közönség, de később már előkerültek a klasszikus melódiák. A számok közötti intermezzók se voltak mindennapiak, dobbőr és húrszakadásig tépték a szólókat, hogy pattanásig feszüljön az  ideg a sorok között. A vége - természetesen -  a mindent elsöprő The Final Countdown volt, amit a zenekar és a nagyszínpad előtti tömeg tökéletesen összecsiszolt egységként adott elő.

Hihetetlen mennyi minden történt az elmúlt három napban, de ez nem jelentette azt, hogy  a szombati napra pangás kísérte volna a fesztivált. Most is a FEZEN rádió stábja kezdte az „újraélesztést", délelőtti kívánságműsorral, sörkvízzel, karaokéval hamar tudatosították a fesztiválozókban, nem ez az a hely, ahol sokáig kell aludni.

A Rézangyal Cabrioban dögös rockkal indult a nap, amire a No wave sátor is keményebb dallamokkal válaszolt, hogy tudatosítsa a még csatangoló közönségben: fontos naphoz érkeztünk. A Hammerworld csarnokot is megtöltötte a morajló basszus és pörögtek a pengetők az ujjak között. Lelki-árnyéknyújtásként korai kezdéssel kedvezett a Kalinka nagyszínpad is. A délutáni forróságában a felvidéki Rómeó Vérzik zenekar állította fel a zenei roham első sorát. Nagy lendülettel vetették bele magukat a kánikulába, s győzték meg az embereket, hogy egy kis plusz izzadást bőven megér egy ilyen koncert.

A Media Markt színpadon a Ladánybene 27 várta azokat, akik a zúzás helyett egy kis hazai reggae-vel tennék kellemesebbé a napot. Ha valaki még ezek után is valami könnyedebbel dobta volna fel magát, az a Rézangyal cabrio felé vette az irányt, hogy egy hazai bluesmester, Takáts Tamás koncertjét hallgassa. A kerthelyiségben még a dolgozók is a régi nótákat dalolták.

Egy sima-egy fordított a nagyszínpadon; a Depresszió zúzdája után Péterfy Bori késztette mozgásra nem csak a közönség fantáziáját, hanem végtagjait is. Közben a csarnokban a Nevergreen csapata izzasztotta meg még jobban a zenére éhes közönséget. Nem csak az új albummal ütközhettek a rajongók, hanem szép számmal voltak ott régi slágerek is. S ha valaki mégis egy másik műfajra lett volna vevő, akkor a No wave felé vette az irányt, ahol a „púpos sátorból" kilógó emberek is  együtt nyomták a szöveget a bent randalírozó Bëlgával.

Sokat nem kellett várni, hogy a tengeri szél megérkezzen. Az este nyitánya a brit szigetekről érkező kalózbanda, az Alestorm volt. A fiúk hatalmas lendülettel csapták szét a színpadot, nem kímélve a rajongók fülét. A sátor megtelt sört és eszeveszett hangulatot kívánó emberekkel. Nem csak azért volt különleges a koncert, mert a banda az épp megjelent Sunset on the golden age című új albumukat is elhozták, hanem az azon szereplő első dalt a FEZEN közönségének játszották el élőben először. A tombolás az utolsó pillanatig tartott, pontosan addig, míg az énekes a fesztiválozók kezein úszva távozott.

Közben a nagyszínpadon a Magna Cum Laude varázsolta el a közönséget. A fények és a melódiák egy hullámban összpontosulva jártak-keltek a rajongók között, akik átengedve magukat az érzéseknek és a zenének, egy hullámhosszon lebegtek tovább.

Akik pedig zúzással törték volna meg az este gerincét és taposták volna erősen a föld alá. Azok a Media Markt sátorban maradtak: az amerikai Skid Row vezetésével adták ki minden dühüket, hogy megmutassák, más érzések is vannak a szereteten kívül. A metál régi mesterei hoztak új dalokat, de nem hagyták volna el a színpadot úgy, hogy ne adjanak pár klasszikus slágert is a mindenre képes közönségnek.

Sajátos hangulatok vonultak egész este végig a nagyszínpad előtt, így hát nem volt más hátra, csak az, hogy Quimby is kivágjon magának egy szeletet. Az este árnyékába borult fesztiválterület zsongott az új albumról származó képzelgésekkel, a nosztalgiaperceknél pedig kész mámorban vonaglott végig a közönség.

Az éjjel még korántsem ért véget ezzel, hatalmas erővel dübörgött tovább a Hammerworld csarnok és a Rézangyal Cabrio is. Késő éjjelig szólt a Dalriada, azoknak akinek a zúzásból és metál zenéből sosem elég. A Ska-Pécs pedig utolsó pillanatokig táncoltatta a közönséget, fáradtság és szünet nélkül. De a koncertek után sem zárult a buli, hiszen négy helyszínen négy különböző stílusú zenére bulizhattak az elszánt fesztiválozók, és akinek egyik sem volt megfelelő, az a karaoke sátorban üvölthetett egy újabb 'Ricse-slágert a fehérvári éjszakába. Jövőre újra ugyanitt - ez mindenkinek természetes volt a hajnali fényeknél.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás