Ivan and the Parazol, Soulwave, családi programok - Körmendi Napok 2014 második nap

Képgaléria megtekintése2014.08.17. - 16:00 | Waldo

A Körmendi Napok rendezvénysorozat második napján délután a gyerekek, családok vehették birtokba a Szabadság teret, majd a Vasparipa Egylet bemutatói színesítették a délutánt. A színpadon Joni bohóc, P. Nagy Ferenc és Kovács Jószef László szórakoztatott, késő délutántól pedig Szabó Ferenc és Deev, a Soulwave, valamint a Blackriders és az Ivan and the Parazol.

Szombat délután a térre érkezők futkosó gyerekekkel, babakocsit toló édesanyákkal, és apukák nyakában ülő, különböző kettő- és négykeréken guruló járműveket csodáló gyermekekkel találkozhattak. A tér igazi nagy játszótérré változott, és ismét nagy találkozások helyszíne lehetett. Jobbról-balról hallhattuk a „de rég láttalak" vagy „nem találkoztunk már ezer éve" mondatokat, és mi is tapasztaltuk, hogy a Körmendi Napok rendezvénysorozat az, ami tényleg összehozza a rég nem látott ismerősöket, hiszen mi sem gondoltuk, hogy egy évek óta nem látott, külföldön élő volt osztálytárs kocogtatja meg vállunkat.

A tér igazi közösségi helyszín, hiszen az elhelyezkedése, felépítése lehetővé teszi, hogy az egészen kicsik is szabadon szaladgáljanak, a füves részek remek alapot adnak a fajátékokkal játszóknak, és a Fekete István Állatvédő Egyesület is talált magának egy csendesebb, de még mindig a téren elhelyezkedő területet, ahol az örökbefogadásra váró kis kedvencekbe szerethettünk bele.

A tér másik része tökéletesen alkalmas arra, hogy a tömegből - mert alig fértünk oda, hiszen a Vasparipa Egylet rengeteg két- és négykeréken guruló csodával vonult fel - meglássunk egy vadul száguldó gokartot, aminek hangja nem zavarta a színpadon éneklő P. Nagy Ferenc és Kovács József László duó gyerekkoncertjét. Joni bohóc a színpad mellett próbálta koordinálni az egy perc után már tömeggé alakuló sort, akik a lufiból hajtogatott kis állatkákra vártak, majd a gyerekkoncert után a színpadon bűvölte el nemcsak gyerekekből álló közönségét.

Körmend, ahol minden időben, mindig jó együtt lenni - olvashatjuk a programfüzet végén, és ezt ezen a szombati napon fokozottan érezhettük. Olyan érdekességeket láthattunk, mint például a velocipéd bemutatót, ahol egy idő után rádöbbentünk, nem azon csodálkozunk, hogy lehetségesek ezek az akrobatikus mutatványok, hanem hogy egyáltalán: hogy kellene felülni erre a két keréken guruló „biciklielődre?" (Olvasóinknak elmondjuk, a bemutatót tartó Kóra Sándor és Szarka Mária lehetőséget kínált nekünk a velocipéd kipróbálására, de hosszas alkudozás után végül megegyeztünk - féltve saját testi épségünket - hogy inkább a későbbiekben egy interjút készítünk velük, az talán kevésbé nyaktörőbb mutatvány.)

A Sala Terrana kiállítóteremben a „Született tehetségek" című kiállítást láthattuk, ahol a körmendi amatőr alkotók munkáit csodálhattuk meg.

A színpadon ezután két helyi fiatal, Szabó Ferenc és Deev improvizatív jellegű koncertjét hallgathattuk, aminek csodás színfoltja volt a Ferencz Nóra által elénekelt Fotelgondolat című dal, ami Deev saját szerzeménye, és nekünk is az elmúlt időszakban kedvencünkké vált. A Soulwave hozta a tőlük megszokott rock'n'roll, az indie és a folk sajátos egyvelegét, Fodor Máté ismét engergiabomba volt a színpadon. Utánuk a Blackriders hozott ír dallamokat, amerikai folk zenét és örökzöld feldolgozásokat, és Körmend vendége lehetett az Ivan and the Parazol, akik a '60-as '70-es évek zenei világát ötvözik kortárs zenei irányzatokkal.

A szombati napon hazafelé menet azon gondolkodtunk, hogy vajon voltunk-e mindenhol? Vajon nem maradtuk-e le valamiről? Hiszen akárhova mentünk a téren, mindig mindenhol történt valami megörökíteni való, vagy csak olyan, amiben jó részt venni, aminek jó részesévé válni.

A fotós munkája nem ér véget azzal, hogy hazamegy egy eseményről, mert utána még több órás, hajnalig tartó képválogatás, hírszerkesztés vár rá, így általában az „utolsó koncert után siessünk haza" elvet követi. Kivéve tegnap. Mert tegnap csak ültünk a téren, és szóba elegyedtünk „még vele is", gyorsan köszöntünk „még neki is", vele megbeszéltük, hogy „holnap is itt leszek ám, majd beszélünk", neki meg csak messziről intettünk, mert tudtuk, a napokban még találkozunk. Hazaérve pedig örültünk annak, hogy van még három napunk...