Szerelem vagy barátság? Néha elhomályosul a határvonal a kettő között, mert egyik könnyen átcsaphat a másikba, sőt párhuzamosan is létezhetnek egymás mellett. A drámaíró-fenegyerek, Bernard Shaw és Mrs. Patrick Campbell, az ünnepelt színésznő negyven éven át leveleztek egymással, hol szenvedélyesen, hol kicsit visszafogottan, rövid időre meg is szakították a kapcsolatot, ám az igazán mély érzelem sosem szűnt meg közöttük. Talán még ők maguk sem tudták volna megmondani, hogy a barátság vagy a szerelem motiválta leveleiket, mindenesetre fontos szerepet töltöttek be egymás életében, noha szexuális kapcsolatra nem került sor közöttük. Igazi békebeli helyszín jelenik meg a színpadon, két íróasztal levelek tucatjával, a háttérben, a kivetítőn pedig korabeli képek teszik kézzel foghatóvá a kor hangulatát.

Megismerkedésükkor az első világháború még messze van - bár 1899-ben még senki sem sejti, hogy milyen közel -, az idő azonban könyörtelenül halad előre, olykor örömteli, máskor tragikus eseményeket hozva magával. Shaw Stellának szánta híres drámájában, a Pygmalionban Eliza szerepét, aki kezdetben kételyeinek ad hangot - nem véletlenül, hiszen 49 évesen kell egy fiatal, huszonéves lányt eljátszania, de nem hátrál meg a kihívás elől. Shaw a tollforgatás és a szavak igazi mestere, ezt tükrözik levelei is.

Jordán Tamás remekül jeleníti meg az írót, mély átéléssel mondja, olykor olvassa a leveleket. Csipkelődései, ironikus megjegyzései ragyogóan célba találnak, Stella tökéletesen veszi a lapot a közönség legnagyobb megelégedésére. Molnár Piroska kiválóan játssza Stellát, élethűen bontakozik ki előttünk a kicsit sértődékeny, néha kétkedő, de határozott fellépésű igazi díva. Megbotránkozása teljesen életszerű, amikor Shaw veteránnak titulálja, vagy például amikor Stella panaszkodik Eliza közönséges kiejtése miatt, akkor Shaw azt válaszolja, hogy ezt azért teszi, mert tudja, hogy közel áll hozzá ez a szerep, és nem kell megjátszania magát. Az elejtett apró szúrások, évődések meghitt viszonyra utalnak, melyet a két színész igazi bravúrral old meg.

A Pygmalion bemutatója Stella balesete miatt késik, ám levelezésük arra az időre sem szakad meg, amit a nő kórházban tölt. Itt megjelenik a képben a Harmadik, bár talán helyesebb lenne Negyediket írnunk, hiszen Shaw eddig is nős volt. (Stella első férje 1900-ban elhunyt.) George Frederick Myddleton lelkesen látogatja a színésznőt, Shaw persze roppant féltékeny. Stella praktikus okokkal magyarázza a vonzódását a fiatalemberhez, férjhez szeretne menni, Shaw pedig ugyebár nem szabad. Ezért aztán ki is játssza az érzelmeivel küszködő írót, amikor az kérése ellenére követi őt a nyaralóhelyre. Végül 1914-ben sor kerül a Pygmalion ősbemutatójára, de a sikeres premier utáni ünneplésben a színésznő nem vesz részt, hiszen akkorra már - Shaw legnagyobb megdöbbenésére - összeházasodott George-al. Az I. világháború mindkettejüket megviselte, Shaw értelmetlennek találta az iszonyú pusztítást, Stella pedig elveszítette a fiát.

Kétszemélyes darabot színre vinni nem könnyű, ráadásul úgy, hogy valójában külön-külön adják elő szövegeiket, mozgással és időnként dialógusokkal tűzdelve. Valló Péter remek érzékkel úgy alakította a darabot, hogy a drámai csúcspontokon a két szereplő közvetlen kapcsolatba kerüljön egymással. Stella fiának halálhíre és a háború veszteségei miatt érzett gyász, Stella és Shaw ölelésében katartikus pillanatban egyesül.

Levelezésük 1939-ig, majdnem egészen Stella haláláig tartott. A leveleket Shaw saját maga jelentette meg később, bár még Stella életében állandó vitájuk tárgyát képezte, hogy vajon mennyi tartozik bizalmas kapcsolatukból a külvilágra, és mi az, ami nem. A leveleket Jerome Kilty, a 2012-ben elhunyt amerikai színész és drámaíró alakította át kétszemélyes drámává 1960-ban. Először Mészöly Dezső fordította magyarra Kedves hazug címmel, többek között Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval láthatta a hazai közönség. A mostani darabot Nádasdy Ádám fordította újra Tisztelt Hazudozó címmel. A kiváló darabban nemcsak az író és a színésznő meghitt viszonyáról hallhatunk, hanem a 20. század első felének hangulata is megelevenedik előttünk.

Stella a londoni siker után felbuzdulva Amerikába is elvitte a Pygmaliont, ám, ahogy ő maga fogalmazott, az amerikaiak túl magasnak találták a nyelvészprofesszor és a virágáruslány történetét, ezért a darab megbukott. Stella Hollywoodba is eljutott, de az életkora és a gazdasági válság nem kedvezett színészi karrierjének, drámaórák adásából próbált megélni, de sokat éhezett, és előfordult, hogy Shaw-hoz fordult segítségért, mivel férje akkorra már elhagyta. Az idősödéssel együtt járó problémák, betegségek is szóba kerülnek a levelekben.

Jordán Tamás és Molnár Piroska kiválóan jelenítik meg Shaw-t és Stellát, hanglejtésük, gesztusaik, mimikájuk és egész megjelenésük egy nem hétköznapi kapcsolatot sejtet az író és a díva között. Szinte sajnáljuk, hogy véget ér a darab, de az élmény, amit magunkkal viszünk, még sokáig tart.

Szereplők:

Bernard Shaw/Jordán Tamás

Stella P. Campbell/Molnár Piroska

Jelmez: Cselényi Nóra

Fordította: Nádasdy Ádám

Rendező: Valló Péter