A velocipédről a letűnt korok jutnak inkább eszünkbe, de mikor megpillantunk titeket, két fiatal sportembert látunk, akik hihetetlen mutatványokra képesek ezen a nem mindennapi kétkerekű járgányon. Hogy kerültetek kapcsolatba vele? Mikor, és hogy kezdődött mindez?

Nos, mielőtt válaszolnék a kérdésre, el kell mondanom, hogy rendkívül kedves fogadtatásban részesültünk az igen barátságos körmendi közönség révén, a Körmendi Napok rendezvénysorozaton. Amit ebben a városban tapasztaltunk, szinte egyedülálló az országban! Gondolok a csodás tágas, levegős Fő térre - amit még a Gondviselés is velocipédezésre tervezett - az érdeklődő közönségre, akik a helyszín adottságai miatt a legkisebb részleteket is láthatták.

A mi kapcsolatunk jelenlegi járműveinkkel tíz éves múltra tekint vissza. Először egy osztrák turisztikai filmben láttam egy nyúlfarknyi  jelenetet körülbelül húsz éve. Az ottani települést bemutató riportban volt látható néhány pillanatra egy kedves bejátszás: két idősebb ember, stílusosan a velocipedekhez öltözve - vasárnap délelőtti programként - találkoztak és eltekertek a közeli kávézóba. Az elegáns mozdulatok, a megjelenés a kecses járművekkel, a látvány harmóniája egyszerűen lenyűgöző volt. Ott és akkor azonnal elhatároztam, nekem ez kell!

A mindennapi teendők mellett a tudatalattim természetesen azonnal hozzálátott, hogy kidolgozza a megfelelő koreográfiát a kívánt cél megvalósításához. Végül egy szabadidős program keretén belül egyszer csak jött velem szembe egy velocipedes. Éreztem, hogy ez a megfelelő pillanat, majd a kölcsönös kérdezgetés, kapcsolatfelvétel és információcsere után meg is lettek az első komoly gépek. Beteljesült az első lépés, itt vannak a velocipedek - de hogyan tovább ? A szerelem első látásra hangulatát és a szimpla közúti közlekedés biztonságos megtanulását - kb. két év elteltével - felváltotta a látványos és veszélyes mozdulatsorok elsajátításának igénye. Így egy céltudatos és intenzív képzés után jutottunk el arra a szintre, hogy mára már egy kb. 25 perces önálló műsorral rendelkezünk. E kedves műsor keretén belül gördülékenyen mutatjuk be a legelemibb mozdulatokat - a felszállástól kezdve - a legveszélyesebb "ketten egy velocipeden" produkciót is. Szerepléseink a hálás és értő közönség köreiben mindig osztatlan sikert aratnak. Elsősorban szabadtéri rendezvényeken veszünk részt, de zárt térben is pl. sportcsarnokban, vagy szállodák éttermében, iskolák aulájában is biztonságosan mozgunk. 

Különböző - fesztiváljellegű találkozókra, felvonulásokra, veteránjárművek parádéira kapunk hazai és külföldi meghívásokat. Természetesen mint mobil idegenforgalmi látványosság is képviselünk programokat, turisztikai és gyermeknapi rendezvényeket. Egyedi felkérésre promóciós feladatokat is teljesítünk pl. Expo és egyéb "Vásári" Napokon. S tesszük mindezt korhű, vagy az alkalomhoz illő ruházatban !

Amikor először láttalak titeket, akkor nem az volt az első gondolatom, hogy vagytok képesek ezeket a „mutatványokat" végrehajtani, hanem hogy egyáltalán: hogy vagytok képesek felszállni a velocipédre? Hiszen a mutatvány már a nyeregbe jutással megkezdődik. Mennyire nehéz ez a sport? Vagy nem is sport, hanem inkább valamiféle hagyományőrzés?

Igen, nagyon jól látod! A nyeregbe történő biztonságos "följutás" valóban nem könnyű, sőt: föl még csak-csak, de le hogyan? Természetesen mára már nekünk ez egy rutinmozdulat, viszont sok-sok gyakorlást igényel. Az imént említett le- és felszállás négy mozdulatelemből tevődik össze. A tanulás folyamán a szigorú sorrend begyakorlása után lehet biztonsággal felszállni a járműre. A velocipedről történő biztonságos lejutás is több elemből áll. Azért hangsúlyozom ennyire a biztonságot, mert egy gyakorlatlan mozdulat, vagy könnyelmű megnyilvánulás is végzetes lehet az egyénre és a technikára nézve is. Ha valaki csak "tekerni" szeretne, akkor egy mai biztonsági kerékpár által megkövetelt fizikai igénybevételről beszélhetünk. Ismét találkoztunk a "biztonsági" kifejezéssel. El kell mondanom, hogy a mai kerékpár teljes neve: biztonsági kerékpár. A velocipedet váltották a mai kerékpár egyéb megjelenés formái. Tehát már a név is sejteti, hogy a velociped egyáltalán nem nevezhető biztonságosnak.

Az idő bőven igazolta is ezen tulajdonságát, hiszen kb. 15 évnyi szereplés után a technikai fejlesztések és a kevésbé biztonságos menettulajdonságai miatt letűnt korok tanúi maradtak. Egyébként hivatalosan 1867-től létezik ez a típusú  jármű mint velociped, hochrad, high bicycle - vagy épp mely országban hogyan nevezték el. Az 1867-ben a Párizsi Világkiállításon mutatták be hivatalosan, természetesen akkor még nagyrésze fából készült.

Mi elsősorban a szépséget, eleganciát, harmóniát és a különleges, akrobatikus mozdulatok megjelenítését tartjuk fontosnak. Természetesen a veterán kerékpárosoknak is van táboruk, sőt sportrendezvényük is. Évente tartanak találkozókat, mindig más más országban. Ez egy 3-4 napos rendezvény, és ott van pl. tradicionális távon (100 mérföld) gyorsasági verseny is. Már többször készültünk részt venni egy-egy ilyen rendezvényen, de valami mindig közbeszólt. Az idén nyáron tudtuk megteremteni több velociped biztonságos szállítását, így jövőre már nem csak a virtuális részvételt tervezzük.

A velocipéd fénykora 1870-80-as évekre tehető, azóta csaknem 150 év telt el. Hogyan fogadja a közönség, ha valahol meglát titeket, hiszen ez nem egy mai, divatos elfoglaltság, és nem is mindennapi látvány.

Kizárólag pozitív véleményekkel tudok szolgálni, szinte mindenki elismerően nyilvánul meg. A közúti forgalomban is azt tapasztaljuk, hogy a járművezetők segítőkészek, inkább lassítanak - ha kell, meg is állnak egy egy pillanatra - segítve a folyamatos haladásunkat.

Nagyon könnyűnek tűnik, ahogy légiesen tekeritek a pedált, de úgy gondolom, hogy a megfelelő kondíció, állóképesség is szükséges ahhoz, hogy valaki nyeregben tudjon maradni. Nagyobb erőkifejtést igényel ez, mint egy „rendes" kerékpár?

Örülünk, hogy könnyednek látod, ez nagy elismerés a részedről. Ha valaki bármilyen dolgot végez az életben - legyen az pl. autó vezetés, szolgáltatás, termékek gyártása, de pl. a művészet, a sport, a kultúra területéről is vehetnénk egyéb példákat - és természetességgel végzi a teendőjét, a kívülálló nem is sejti mennyi munka és lemondás rejlik a könnyedség mögött. A velocipeddel történő közlekedés nagyon komoly koncentrációt igényel! Elsősorban - lehet hihetetlennek is tűnhet - de szellemileg fárasztó. Hiszen ha megnézed a keréken levő gumikat, láthatod, hogy ezek tömör gumik, mert így tradicionális az újabb kori velociped. (A fa kerék és az azon levő fém abroncs - mint anno 1869-ben -  ma már gyakorlatilag használhatatlan lenne.) Ezen gumis kivitelnek köszönhető, hogy ha nem figyel a 'Hochradfahrer-es' bizony már egy, az úton levő akár 1 cm-es kődarab is kényszerleszállásra készteti. Nem is beszélve az úthibákról. A másik komoly igénybevétel: mivel a korhű nyereg itt 6 mm vastag cipőtalp bőrből készül - semmi rugózás, semmi zselés betét - így kb. 60-80 km megtétele után érezhető az altáji zsibbadás.

Volt már olyan néző, aki azonnal beleszeretett, és a műsorotok után beszerzett magának egy velocipédet?

Természetesen egy-egy bemutató után az emberek bátran szeretnék kipróbálni a velocipedezést. Viszont akik segítséggel fölmásznak és lejönnek, általában, amilyen gyorsan beleszeretnek, olyan gyorsan elegük is lesz. Elsőkézből átérezve a veszélyt már alábbhagy a lelkesedés. Nem emlékszem olyan érdeklődőre, aki szilárdan elhatározta volna, hogy a családi kasszát kimerítő vásárlásba kezdene. Mindenek előtt itt figyelmeztetnék minden bátor és vakmerő vállalkozót: ha sikerülne egy velociped közelébe kerülnie, nehogy egyedül, tapasztalt szakértői irányítás nélkül próbálkozzon! A biztonságos közlekedés alapja, minimum 200 óra tanulási idő, hiszen ez nem „az a kerékpár", hanem inkább olyan érzés, mintha valaki lovon ülne. Egy óvatlan mozdulat, egy apró figyelem kihagyás is balesethez vezethet. Ahogy az előadáson látható volt, mi semmilyen védőfelszerelést nem használunk. Ez a tény rendkívül megemeli az előadásunk értékét. Viszont a háttérben kb. 10 éves munka áll. Van olyan mozdulatsorunk, melyet egy évig gyakorolunk.

Ha már beszerzés, a nagyáruházak sportosztályain sehol sem láttam még velocipédet, sőt, a közösségi oldalakon sem jött szemben a sportszergyártók és arckrémek között a hirdetés: itt és itt kaphatok jó velocipédet. Egyáltalán: hol lehet beszerezni? És ennek is vannak különböző méretei, fajtái? Hova forduljon, aki az interjú után beleszeret a dologba, és úgy gondolja, kipróbálná ezt a sportot?

A mi gépeinket egy manufaktúra készíti, családi vállalkozás keretein belül - szigorúan korlátozott éves gyártott darabszám mellett. Kizárólag kézi munkáról van szó, hagyományos "analóg" szerszámgépeken végzik a megmunkálásokat. Méretvétel és megfelelő pénzösszeg befizetése után kb. egy évet kell várni az átadásig. Az a velociped - természetesen sorszámozva - kizárólag a megrendelő méreteire van szabva. Mint egy igazi felsőkategóriás luxusautó. Valóban nem kapható a kereskedelemben, hiszen csak a legfanatikusabb emberekből lesz vásárló. Meg kell említeni az árát is - felszereltségtől függően 4 000 €, és a gyártók többsége Amerikában található.

Már láttam önjelölt konstruktőrök rövid életű termékeit is. De azok az elsődleges biztonsági szempontok hiánya miatt, úgymint pl. a menetstabilitás, a futómű precizitása, a gumik kerékre történő megbízható rögzítése miatt - bátran mondhatom, életveszélyesek. Ez nem játékszer! A velocipedezés nem egyenlő a sétakerékpározással.

Vannak-e olyan versenyek, bemutatók, amiket külön a velocipéd tiszteletére rendeznek, szerveznek? Jártatok már ilyenen?

Igen, melyről már néhány gondolatban említést tettem: a veterán kerékpárosok évenkénti találkozója. Ott egy teljes nap a parádéról szól, egy nap a versenyről, egy-két nap pedig ismerkedés, vásárlás és egyéb szabad programokról.

(Zárójelben mondom: a velocipedes "felöltözve" nem vonul, teker, velocipedezik vagy épp kerekezik, hanem a hagyományoknak megfelelően - szerényen -, de parádézik. Ez a tisztelet és az alázat fokmérője.)

Nekünk, körmendieknek nagyon fontos ez a jármű, hiszen az Udvary-fivérek a Körmendi Torna Egyletből kilépve 1889-ben megalakították az ország első kerékpáros egyesületét, és elhatározták, hogy még ebben az évben velocipédekkel mennek el Párizsba, a világkiállításra. (ami aztán sikerült is nekik...) Ti milyen messze jutottatok velocipéddel?

Sopronban - egy veteránjármű kiállításon - találkoztunk egy kedves körmendi úrral, Stipi bácsival (Stipkovits József) aki mesélt az Udvary-fivérek hatalmas sport és sportdiplomáciai tettéről, melytől bizony visszhangzott az akkori Magyarország. Elmondta, hogy az akkori kerékpárokat kiállították a helyi múzeumban. Érdeklődve hallgattuk a számunkra eddig ismeretlen történetet, és azonnal éreztük, hogy ő egy nagyon kedves ember. Átadta az általa rólunk készített fotókat és a rólunk szóló információkat a körmendi Vasparipa Egylet vezetőjének, Szabó Anita Eszternek, aki hamarosan megkeresett minket s nagy lelkesedéssel invitált egy körmendi rendezvényre.

A Vasaljai Motoros Találkozón búcsúzásunkkor ajándékként kaptunk egy-egy könyvecskét és egy kitüntető emlékérmet - melyen az egylet örökös emblémája, egy VELOCIPED dombormintája látható. A könyvekben pedig a Körmendi Vasparipa Egylet Története olvasható a kezdetektől. A Garam Jenő által kiadott írásokat olvasva elállt a lélegzetünk, és a testvérek Kossuth Lajossal történő találkozásuk részleteinél már könnyeinkkel küszködtünk. Úgy gondoljuk, hogy ezt a kulturális és sportörökséget nem kellene feledni hagyni.

A mi tízéves, Magyarországon is egyedülálló velocipedes szakmai tapasztalatunkkal, - humorosan fogalmazva a velocipedes házaspárok világbajnokaként - a kidolgozott idegenforgalmi programunkkal jelentős mértékben lehet színesíteni a turisztikai látványosságokat és egyben tisztelegni a nagy elődök munkássága előtt. S mindezt vajon hol lehetne a legautentikusabban megalkotni? Nem máshol, mint az egykori hazai velociped-fellegvárában, Körmenden. Kiváló segítséget adhat ehhez a helyi múzeum, ahol élőben láthatóak a korabeli kerékpárok - melyeket természetesen mi is megtekintettük. A hozzájuk tartozó tárlatvezetés Kutrovácz Éva kulturális menedzser irányításával pedig példás volt!

Hogy mi milyen messzire jutottunk? A legnagyobb teljesítmény egy nap alatt 150 km volt. Szervezett hosszú túrán még nem voltunk. Ennek a megtett távnak a hossza a mai kerékpár "nyelvére" lefordítva az, ha körülbelül hárommal megszorozzuk a távot. Így lehet valós számokkal összehasonlítani a velocipedes igénybevételt.

Ezt hitelesen tudom igazolni, hiszen országúti versenyzőként 450 km volt a leghosszabb távom egy nap alatt. Természetesen ez sík úton értendő. Mivel a Vasparipán bizony nincs sebességváltó, sőt, még igazán hatékony fékkel sem rendelkezik a gép, nem is beszélve az örök hajtós mechanikáról és egyéb technikai hiányokról, ezzel sokkal nagyobb igénybevételt jelentene egy ilyen táv megtétele. 

Magyarországon sok helyen jártatok már, de úgy tudom, határainkon túl is megfordultatok. Sokszor hívnak benneteket? Merre jártatok már, és mi volt az egyik legjobb élményetek?

Valóban, hazai környezetben sok-sok rendezvényen megfordultunk. Jelenleg főként Ausztriában, Németországban és a szomszédos országokba kapunk baráti hangulatú meghívásokat. A legkedvesebb élményünk - igazából minden velocipeden töltött perc élményként élhető - a Nürnbergi Nemzetközi Virágfesztivál volt. Ott, a több tízezer néző előtt nagyon kellemes volt hallgatni az utcákra is kihangosított műsorvezetőt, aki gratulálva mutatott be minket - említve nevünket és országunkat - a város vezetőségének és a lelkes közönségnek.

Körmenden mikor láthat titeket újra a közönség? Lesz lehetőségünk kipróbálni ezt a nem mindennapi kétkerekűt?

Októberben lesz egy rendezvény a helyi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumban, de még nem tudunk pontos időpontot. Kérlek benneteket, figyeljétek a részletes múzeumi programajánlót. Oda is szívesen hozzuk járműveinket, a bátrabbak természetesen - segítséggel - fel is ülhetnek rá. Sőt, ha az időjárás kedvező lesz, akkor akár átmehetünk a Főtérre is.

Igen!? Látom a szemedből: tessék valakinek átadni a fényképezőgépet, hogy szabad legyen mindkét kezed. Elmagyarázom és bemutatom a legelemibb fogásokat, tegyünk próbát. Én segítek mindenben, a jelenlévők pedig természetesen fotózhatnak is. Ilyen "egyszerű"!

(El kell mondanom olvasóinknak, hogy mikor először találkoztam Marcsiékkal, invitáltak, tegyek egy kört, de nem mertem volna próbát tenni. Arra hivatkozva, hogy a kezemben a fényképezőgéppel úgysem tudnék tekerni, elsőre „megúsztam" a dolgot, bár, azóta sem hagy nyugodni, vajon milyen érzés lehet egy velocipéddel megtenni néhány métert? Így ígéretet tettem: ha legközelebb jönnek, én is nyeregbe pattanok. Úgy tűnik, ők sem felejtették el...)