A bemelegítõ "kóstolókörök" után néhány fotó elkattintásával nyomatékosítottam háttérinfó igényem, s nem is kellett csalódnom a megeredõ nyelvû "sales manager-ekben".

Megtudtam többek között a ganádpusztai "gyümölcsös rozé bor" kóstolása közben, hogy fehér ribizlit és málnát tartalmaz. Elõbbit kiéreztem, utóbbinál telefonos segítséget kértem. Ugyanitt kóstoltam a feketeribizlibõl készült bort is, ami jelentõs mértékben tartalmazza a szervezetre jótékony hatással bíró, pl. a gondolkodást is serkentõ enzimet, a flavint.

Az Ipoly-völgyében elterülõ, a Börzsöny nyugati lankáinál található ganádpusztai gyümölcsös ribizliborát Szlovákiában készítik és palackozzák. Ezt a bort szõlõvel nem lehet vegyíteni, mert a bortörvény kizárja az egyéb gyümölcsök és a szõlõ elegyítését, akár "ízfokozóként" is. Amíg 1 liter borhoz kb. 1kg szõlõre van szükség, addig a 0,5 literes ribizliborhoz 4kg feketeribizli adja az alapanyagot.

A megkóstolt borok közül a legkellemesebb íz- és illataromával a Rai Vini Pincészet Pinot Noir-ja bírt, amely ökológiai bor, azaz állandó biokontroll alatt áll. Az egri borvidék Ostoros településén mûködõ pincészet díjnyertes bora harmonikus ízvilágával és erdei szamócára emlékeztetõ illatával mutatta fel bennem a 10-es táblát. A pincészet a változatosság kedvéért olasz tulajdonú.

A Borfaluban nemcsak bort, hanem az idei országos pálinkaverseny nagydíjnyertes mestermûveit is meg lehetett kóstolni. Ennek örömére rá is vetõdtem egy pint kökénypáleszre, ami valóban eszményi finom volt. A Szicsek Pálinkafõzde vígkedélyû eladója a receptúrába ugyan nem, de abba beavatott, hogy legalább 10kg gyümölcs kell egy üveg (0,5l) pálinkához, melynek ára akár a 6000 Ft-ot is meghaladja. Szinte az összes pálinkafajta (pl. cigánymeggy, csipkebogyó, birs, kökény, cseresznye) érmes minõsítéssel bírt, ami gyaníthatóan reformerejû pálinka-fogyasztási kultúrát eredményezne a fogyasztói társadalom tõkeerõs szegmensében. A sarki koccintóba betérõ, törkölyt hörpölõ polgár meg valahol paralell a "minõségi kannás bort" ivóval, így aztán teljesen esélytelen az árérzékeny minõségi bor- illetve pálinkafogyasztás potenciális (sz)ívóreje lenni.

A Vinum Veress Zalai megyei (Csáford) pincészeténél az egynegyed tulajdonrészt birtokló hölgy igazi hungarikummal, egy félszáraz Csáfordi Pintessel próbálta lehajrázni és überelni bennem a Rai Vini-s pinot noir zamatindexét. Nem kellett célfotó, az egyik legõsibb magyar szõlõfajtából készült fehérbor kicsit Sauvignon Blanc-ra hajazó ízvilága valóban nagyon kellemes volt, a pálma ettõl függetlenül a pinot-é maradt. A késõi szüretelésû, testes, savakban gazdag bor ízvilága sajátos színfoltot képvisel az európai borok palettáján. Ellenben a szintén itt kóstolt Sauvignon Blanc már alaphangon is necces volt, hogy kifehéríti a dobogó vöröslõ ("noir-ló" :) ) tetejét. Az elsõsorban helyi értékesítésre szakosodott családi pincészetet -közelsége miatt is- feltétlenül érdemes felkeresni.

A honi borkultúra elterjedése, borívási szokásaink átértelmezése terén vívott harcot olybá tûnik, végre elveszítik a tablettás és kannás borok, valamint a hipermarketek alsópolcos borszerû, szõlõtõkét nem látott alkoholképzõdményei.
A falu-forgatagot és a kóstolási intenzitást látva erre jó esély van, így hát senki nem mondhatja, hogy a kutyának sem kell a minõségi magyar bor!