Hot Jazz Banddel ünnepelt a Művész Páholy - 120 éves lett a NewYork Palota

Képgaléria megtekintése2014.10.15. - 00:10 | Tóth Éva - Fotók: Szabóné Zombor Edina

Hot Jazz Banddel ünnepelt a Művész Páholy - 120 éves lett a NewYork Palota

Október 13-án születésnapot ünnepelt az Erzsébet körúti New York Palota – a tényleges születésnap (a Kávéház és az épület 1894. október 23-án nyílt meg) előtt pár nappal a másfél éve működő irodalmi, kulturális rendezvénysorozat, a New York Művész Páholy rendezett emlékező, ünnepi estet – egykori törzsvendégekkel, kávéháztörténésszel és a Hot Jazz Banddel. Nemcsak a színpadon, a közönség soraiban is írókkal, szerkesztőkkel, a Palota egykori szerkesztőségeiben dolgozókkal találkoztunk – a nagyszabású születésnap igazán remekül sikerült.

Bátor, emberi, hiteles dolog, ha valaki szembenéz sikeres, boldog, de egyben nehéz pillanataival, kritikával meri szemlélni magát, s ha ráadásul mindezt több száz ember előtt teszi, az elismerésre méltó. A New York Kávéház születésnapi estje épp ilyen volt. 120 év alatt rengeteg változás, gazdagodás és háború, rombolás és értékelés, szegénység és elismerés jellemezte a Kávéházat. Volt, aki felkarolta, támogatta az írókat, volt olyan vezető, aki kevésbé. Megsemmisült, átalakult, halovány-szürke homályából mégis a kétezres években feltámadt a Kávéház, és úgy tűnik, a mostani vezetők ismét hangsúlyt fektetnek az épület kulturális múltjára: a szervezett irodalmi estek és az írók, művészek vendégül látása, invitálása az az út, amiben ma a 120 éves New York hisz: a történelem eme újraértelmezése hivatása lett a New York Kávéháznak.

Az ünnepi esemény meghívott vendégei: Kemény István, Térey János és Poós Zoltán írók-költők, akik egykoron a Kávéházban dolgoztak, ültek, beszélgettek, olvastak fel egymásnak verseket (velük volt a programon sokat emlegetett Bartis Attila író is) egyszerre idézték meg a New Yorkbeli napjaikat, a törzskártyás kedvezményes fogyasztást, a napi szódavizet, a büszkeséget, hogy a nagy múltú Kávéházban „élnek", emellett a szegénységet, a Kávéházban tapasztalt gazdagság idegenségét, s az „új" New York eddigi távolságát.


Török András művelődéstörténész a 2000 folyóirat szerkesztőségi üléseit sokáig a Kávéházban tartotta, így csütörtökönként kollégáival szinte hazajárt a New Yorkba. Az emlékezés során egy korabeli fotó is tanúskodott a szerkesztők egy délutánjáról. Saly Noémi kávéháztörténész amellett, hogy elmesélte, számára mit jelent a hely, a tőle várt izgalmas, fordulatos stílusban Juhász Anna kérésére összefoglalta a New York Palota történetét - ami tele volt fényesebb, és nehezebb időszakokkal is. Érdekes ez a történet: fényes írók, költők, alkotás, szerkesztés, pompa, de a boldogság és fény mellé becsempésződik egy-egy keserű szó is. Kosztolányi Dezső két versében éppúgy, mint az esti Kornélban vagy korabeli cikkekben, prózai írásokban a Kávéház dicsérete, elismerése mellett sok helyen kételyeket fogalmaztak meg a szerzők: Érdekesség, hogy Kosztolányi Dezső ezen a helyen fejezte be A szegény kisgyermek panaszait, és mint sokan mások, verseiben is megörökítette magát a kávéházat.

Az esten Saly Noémi felidézte Heltai Jenő alakját, amit Juhász Anna kiegészített Heltai saját emlékezésével: „Rettenetesen sokat tanultam a kávéháztól, amíg ültem, nézelődtem és hallgattam benne, régi jó barátokkal vagy új ellenségekkel találkoztam, beszélgettem vagy sakkoztam, kártyáztam, vártam, hogy az eső elálljon, a vonat induljon vagy érkezzen. Vártam a dicsőséget, a pénzt, a nőt, a jószerencsét, a boldogító sorsfordulást, nem egyszer a halált is. És mindenekelőtt az ihletet, a késlekedő Múzsa csókját, azt leginkább.."


Ezután következtek a költők: Poós, Térey és Kemény saját versüket olvasták fel, olyanokat, amik kötődnek a New Yorkhoz - vagy a Kávéházban születtek, vagy arról szólnak, vagy ott hangoztak el először. A háziasszony tovább sorolta a közelmúlt emlékeit: mikor 2013. márciusában megnyílt a Művész Páholy Alexander Brody, Bródy Sándor nagyszerű író unokájának születésnapi ünnepségével, amikor Bródy János azt az 1977-es Fonográf szerzeményt adta elő - az Álomszép Regényt -, mely a New York Kávéházban játszódik. Ady Endre, Molnár Ferenc személye egyaránt előkerült, utóbbinak unokája, a kiváló író, a Nyugat-európai emigráció egyik jeles képviselője, Sárközi Mátyás jelen volt az esten.

Megismerhettük egy gyönyörű kép hátterét: Csernus Tibor Három lektor című képét 1955-ben az ábrázolás szerint a New York Kávéházban festette, valóságosan azonban a műtermében - a képen Vajda Miklós ül a (rendezői) bal oldalon 24 évesen, középen a 27 esztendős Domokos Mátyás, szintén a Szépirodalmiból, jobbra pedig az Európa kiadós Réz Pál (25). „Abban az időben igen sok festő abból élt, hogy könyveket illusztrált. Csernus Tibor, aki akkor végzett a főiskolán Bernáth Aurél tanítványaként. A kép a kávéházi asztalnál ábrázol minket, de nem ott készült, hanem Tibor negyedik emeleti műtermében, a Dráva utcában. Sokáig jártunk ülni neki, nagyon jól éreztük magunkat." - olvasható Vajda Miklós visszaemlékezésében, ezt a szöveget idézte a háziasszony. A személyes történetek, visszaemlékezések, kritikák és a Kávéházhoz fűződő, reális jövőbeli vágyak megfogalmazása közben és után, a vetítések alatt a kiváló Hot Jazz Band zenélt a Vendégeknek, igazi ünnepi hangulatot varázsolva.


A zenészek azonban tökéletesen ellenpontozták a boldog-szomorú emlékezést - a jól ismert, '20-as évekbeli slágerek mosolyt, ünnepi „összeölelkezést" eredményeztek. Az estet Molnár Ferenc unokája, a Londonba emigrált kiváló szerző, Sárközi Mátyás zárta le a tervvel: október 23-án, a tényleges születésnapon a Kávéház vezetőivel ő is elmegy a Dunához, és bedobja a Kávéház kulcsait, ahogy ez 120 éve történt - szimbolikusan jelezve, legalább ugyanennyi ideig álljon még a Newyork, az az irodalmi bázis, ahol egykoron, a közelmúltban, és remélhetőleg a jövőben is otthon érezheti magát a magyar irodalom.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás