A rendezvény hivatalos programjában húsz hazai bábszínház és magántársulat produkcióit láthatták a résztvevők. Bemutatkozott a Színház- és Filmművészeti Egyetem báb és rendező szakos osztálya, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszínész osztálya is.

A Mesebolt Bábszínház három erős előadással is jelen volt: a Baltasar Espinosa üdülése és üdvözülése című passiójátékunkat szűnni nem akaró vastaps zárta, melyet a szakmai zsűri egyértelmű elismerése követett; a Tíz emelet boldogság című Gimesi Dóra-mesét Hannus Zoltán remek játéka (és mint később kiderült, a zsűri éles szeme) tette feledhetetlenné; a Dobronka cirkusz világszám című marionettjáték méltó zárása volt a fesztiválnak, hiszen csordultig telt ekkor is a terem mosolygó szakmai közönséggel.

A Magyarországi Bábszínházak Találkozója nem verseny jellegű, a szakmai zsűri értékeli, véleményezi, de nem rangsorolja a bemutatott előadásokat. A Magyar Bábművész Szövetség azonban hagyományosan minden Találkozón átad egy díjat, amellyel társulatokat, színészeket, alkotókat részesít elismerésben.

A zsűri tagjai Prof. Hartmut Lorenz rendező Németországból, Prof. Marek Waszkiel, a poznani teatr Animacij igazgatója, Perovics Zoltán látványtervező, Sebő Ferenc zeneszerző, Upor László dramaturg-műfordító voltak, a szakmai beszélgetéseket Nánay István kritikus vezette.

A díjat ezúttal Hannus Zoltán érdemelte ki, a Tíz emelet boldogság című előadásban nyújtott kimagasló színészi teljesítményéért. Az előadás a Budapest Bábszínház és a szombathelyi Mesebolt Bábszínház közös produkciójaként került bemutatásra.

Gimesi Dóra: Tíz emelet boldogság

Bábszínpadra írta: Veres András
Díszlettervező: Grosschmid Erik
Bábtervező: Bartal Kiss Rita
Zene: Teszárek Csaba
Rendező: Kovács Petra Eszter

Játssza: Hannus Zoltán

Az óriásokról tudni kell, hogy réges-régen a hegyekben meg az erdőkben éltek, sziklából volt a válluk, mohából a szemöldökük, és szabadon jártak a világban. Fiatal volt még akkor az emberiség, és az óriások vigyázták az álmát. Nagy viharok idején például felálltak a hegytetőre és megfogták a villámot, nehogy a falvak házaiba csapjon. Máskor meg, amikor sokáig nem esett az eső, kicsavarták a felhőket, hogy az emberek szomjan ne haljanak. Amikor aztán az emberiség cseperedni kezdett, nem kellett már többé vigyázni rá. A világ egyre kisebb lett, az erdők megfogyatkoztak, az óriások pedig beköltöztek a városokba. Nem járhattak többé szabadon, lábuk belegyökerezett a földbe, gerincük lépcsőház lett, szemük ablak, mutatóujjuk villámhárító." Írja Gimesi Dóra varázslatos meséjében. És mi történt ezután? -kérdezzük kíváncsian - Még most is itt vannak köztünk? Mit csinálnak?

A mi óriás hőseink szerelmesek, ami rengeteg kalamajkához vezet. Óriási nevetések és óriási könnycseppek kísérik történetüket. Szerelmes házakban lakni nem mindig kényelmes dolog, hiszen rengeteg váratlan esemény történhet a lakókkal. Vajon egymásra talál - e Jankó, az óriásfiú, és Etelka az óráslány. Nem lesz könnyű, de hátha...