A papírforma szerint... - Papíralap grafikai kiállítás az Irokéz Galériában

2009.05.24. - 15:30 | Dancs István - Fotók: Makrai Tamás

A papírforma szerint... - Papíralap grafikai kiállítás az Irokéz Galériában

A péntek este hét órai kezdettel megnyitott tárlat a padláson becsöpögő esővíz mellett álló Paksi Endre Lehel művészettörténész szerint semmit mást nem igényel, mint szubjektív látásmódot, mert ha vezetjük a műbefogadót, akkor az a saját esztétikai kalitkájában fogja találni magát, és elveszik az ember és mű között megteremtődő belső kommunikáció. A grafikai művészetben a gondolatvetés építő ereje és folyamata a fontos, amely egyben változatos ugródeszka a múlandóság és az irrealizmus egymásra gyakorolt hatásából megszülető örök körforgásra.

Az Irokéz Galéria a példája annak a modoros és mégis magával ragadó miliőnek, ami egyértelműen támogatja és fokozza a kiállított művek vonzerejét. Az előszóban leírt mondatokat az avatottabb művészkedvelők már betéve tudják, a többieknek pedig sohasem késő átlapozni a „Hogyan használjuk magunkat" zsebkönyvecskét. Az átlagember a művésznek csak tömeg. A modern világ vívmányai bezárták a kört körülötte, és amit lát, hall, érez, csak a legkisebb mértékben jut el a tudatáig. Még kevésbé tudja kitölteni a lélek bonyolult labirintusát, ahol minden egyes forduló a fantázia szabadságát és korlátlanságát hivatott táplálni, összeragasztani, megfesteni, lerajzolni az ember bensőjét és annak még fontosabb ismeretét. Az átlagember fél gondolkodni a művész fejével. Mert a művész kíméletlenül megmutatja a dolgok ellentmondásosságát, képes ábrázolni azt, hogy mennyi hamis kompromisszumon keresztül jutunk el oda, amit az okos emberek életnek neveztek el annakidején.


Az átlagembernek nehezére esik azonosulni a művészettel, mert azt gondolja, hogy az olyan „értéktelen" portéka, ami neki kicsinyes, semmitmondó hasznot hoz. Azt gondolja, hogy ez a személetmód számára már olyan elvont dimenzió, amit ő nem képes felfogni, amit csak sok idő és energia árán tudna elsajátítani. Ezzel pedig saját magukat vonják kétségbe, azt a lelki mozgatórugót nem lelik fel, amit már gyerekkoruk óta nem olajoztak meg és szerepét már rég felváltotta a mindennapok apró csipkelődéseinek, morgolódásainak kicsi, de hosszú távon elemi erejű falhoz csapkodása. Ha valaha is érezni fogják elárvult bensőjük vészkiáltásait egy eldugott, sötét sarokban sírják ki magukat, aztán egy hamis lelkiállapotot oltanak magukba, azokkal a vezényszavakkal, hogy kiegyensúlyozottság, lelkierő, pozitív gondolkodás, s ebben az ördögi körben életük végéig hánykolódnak majd. De a művészet megszállottan optimista - azt hirdeti, hogy soha sincs késő.

Ez a kiállítás pedig akarata ellenére átvonszolja az embert a teremben és tisztán, sallangmentesen tárja fel mindenkinek önmaga mátrixát.

A kiállítás június 5-ig tekinthető meg.

Jelen tárlat kiindulópontja: 1987. Ebben az évben a Hejettes Szomlyazók képzőművészeti csoport kapta meg a Stúdió-kiállítás nagydíját Akt naptár című munkájáért. Ezen mű egyszerre volt rajz, nyomat, festészet, kollázs és nagyszabású installáció. Ezt az alapvetően rajzalapú műnek odaítélt díjat mindenképpen újabb korszakválasztónak lehet tekinteni a magyar grafika történetében. A nyolcvanas évek végére felnőtt egy újabb generáció, amely a rajz és/vagy a művészi sokszorosított grafika műfaját választotta kifejezőeszközéül. Megsokasodtak a rajz, illetve nyomat kiállítások, s a műfaj ismét újított, kitágította kereteit: megjelentek a rajzinstallációk, a térben elhelyezett rajzobjektek, az apró rajzok helyett egész falakat betöltő művek születtek, elmosódtak a műfaji határok a papíralapú műveknél is. Mind tematikailag, mind technikailag számos újítás figyelhető meg az elmúlt két évtized rajz- és sokszorosított grafikai művészetében. A hozzávetőleg két nemzedék művészetét felölelő, tematikai csoportokba rendezett tárlat egyszerre kívánja bemutatni ezeket, az elmúlt két évtizedben felmerülő rajzos, illetve nyomtatott grafikai jelenségeket, újításokat, a generációk közötti párhuzamokat, az előképeket és a hatásokat.

A probléma- és kérdésfelvetésnek szánt tárlat nem titkolt célja, hogy felhívja mind a szakma, mind a közönség figyelmet a korszak rajz- és grafikai művészetének izgalmas, kiemelkedő, egyben egyedülálló alkotásaira, s remélhetőleg a téma tudományos feldolgozására, átfogó művészettörténeti összefüggés-rendszerben való elhelyezésére sem kell már sokat várnunk.

A kiállításon résztvevő művészek:

Ádám Zoltán, Csáky Marianne, Ferenczi Róbert, Fischer Judit, Fodor János, Gémes Péter, Gerhes Gábor, Háy Ágnes, Hejettes Szomlyazók, Horváth Tibor, Koralevics Rita, Korcsmár Eszter, Koronczi Endre, Kótai Tamás, Lóránt Anikó, Magyarósi Éva, Mécs Miklós, Medve András, Navratil Judit, Nemes Csaba, Pinczehelyi Sándor, Roskó Gábor, St. Auby Tamás, Swierkiewicz Róbert, Szabó Ábel, Szabó Eszter, Szarka Péter, Szépfalvi Ágnes, Szíj Kamilla, Szikora Tamás, Szörényi Beatrix, Szűcs Attila, Tarr Hajnalka, Tibor Zsolt, Varga Ferenc, Várnai Gyula, Vécsei Júlia.

Új hozzászólás