Sitkei rockünnep a Kálvária-dombon - koncertbeszámoló
Képgaléria megtekintése2008.09.01. - 03:30 | Büki László 'Harlequin'
"Széles, tágas a tér" - énekelte a Bikini a Kálvária-dombon, ahol az utóbbi évekhez képest nagyobb számban aktíválták magukat a rockzene szerelmesei. A generációkat megmozdító rendezvényen 7-8000 ember gyűlt össze, hogy a "tágas teret" minél jobban belakja. Ehhez aktivitás-fokozóként a szervezők visszatértek a kitaposott ösvényre: az eddigi fesztiválok "kemény magját" nyerték meg a kápolna-ügynek. Jelentjük a kápolna megmentve, de a tradíció tovább él.
HIRDETÉS
Már a bejáratnál sorjázó erőgépek (Harley-k, Honda Shadow-k) is tudatosították a belépőben, hogy nem a pop-szcéna jelesei adnak itt trendi cuccokba bújva könnyed randevút egymásnak, hanem a honi rockzene kipróbált katonái hasítanak bele a sitkei éjszakába. A beléptetés procedúráján túljutva igazi piknik-hangulat fogadott a domboldalon: kempingszékek, hűtőtáskák, takarók, sátrak lepték el a terepet, ahogy az egy másnapba nyúló, mostre fesztiválhoz illik. Aki nem a sűrűjébe vágyott, az lecövekelt a fűben, és az "éppmostjó" hőmérsékletű sörével barátságot kötve élvezte a fesztivál hangulatát.
A koradélutáni bemelegítésről a Polip Rock Band, a sárvári B.A.D és a szombathelyi Halor gondoskodott, majd a "húzónevek" első zenekara, a Pokolgép zúzása adta meg az alaphangot a hallójárati ráhangolódásra. 18 óra után az ős-sitkei Kormorán emelte magasba minden magyar lelkét: lengtek is bőszen a zászló-variánsok.
A nemzeti identitás-fokozásban elévülhetetlen érdemeket szerző Kormorán-dalokat betéve tudó közönség köszönte is: lelkileg rendben van, a nemzettest most már minden csapást kibír. A gödöllői koncert után jó volt élőben látni újra a Kormoránt, bár személyes kedvencemet, a "Kurán Gergő balladáját" most nem hozták el a közönségnek, de a kedves olvasó juszt sem fogja megúszni: idevéle balegérgomb!
Minden - a rockzene emlőjén felnőtt - vasi csecsemő "közös anyja", a Lord lépett ezt követően a deszkákra. A "Szóljon a rock!" hívószava színpad elé térített mindenkit, aki eddig a söntésben támaszkodott, vagy épp csapdlecsacsizott a fűben. Gidóék mintha pótolni akarták volna az előző évi távolmaradást, sorba nyomták az örökzöld rockhimnuszokat. Azért vannak a jóbarátok alapon (lásd még: With a little help from my freinds) egy dal erejéig megénekeltették Sipőcz Ernőt, a Lord első énekesét is. Igazán nemes gesztus volt! "Erre még a nagymamám is kijött" - adta a forintos infót egy tizenéves "kisfiú", akinek tiszta arcán persze nem volt félelem. Erről tanúskodik a képgaléria is! ( Hogy melyik kép a húnyó, az a heti feladványunk, és a helyes válaszadók közt 10 megapixeles kontaktlencsét és kísérő kezelésként szemtengely-olajozást sorsolunk ki. Csakis a tisztánlátás végett! :) ).
Lordék el, kápolnamegmentő-ötletgazda fel: Balázs Fecó egyszál szintetizátorral kísérve porolta le az összes Korál-klasszikust. Jó volt ez a stílusváltás, már csak azért is, mert a közönség soraiban gyors statisztikát lehetett levonni a dohányzás-intenzitásról: kevés öngyújtó(zás), egészséges nemzedék. Vagy nem. Fecó műsorában sorra csendültek fel a generáció-független romantikus dalok, minek kapcsán a mellettem álló kolléganő meg is jegyezte: "Vajon hány gyermek fogant erre a dalra?" Ez persze nem derült ki, az viszont igen, hogy Fecó nem egyedül érkezett: a honi no.1 rocklady-t, Keresztes Ildikót szólította mikrofon elé.
Meg kell valljam, nekem az este legkellemesebb meglepetése volt az "ezerarcú" énekesnő műsora. Saját bevallása szerint egyedül maradt a műfajban, mivel a gyengébbik nem erősebb igent generált a könnyedebb stílusok irányába, emiatt szinte unikumnak számít a magyar "rockerina". Betöltötte a színpadot, a hangja elementáris volt, egyszóval: engem meggyőzött, pedig nem TV-reklámból mosolygott rám. A blokk végén duettezett még Fecóval, majd jó érzékkel bedobta a bulvárlapok címoldalára kívánkozó infót: "Járunk". Még egy villantás a Korál-hőskorból, stílszerűen a "Hazafelé" kissé átszövegezett verziójával: "Nézd, lassan itt az éjszaka, és végre eljutok haza, magamban Sitke ezer képével" (vagy fényével, ezt most nem tudom pontosan reprodukálni). Hiába turkáltam, totális pézsé hiány volt minden zsebemben...
Elérzékenyülni nincs idő, mert a Bikini veszi át a stafétát, és jól ismert slágerekkel dolgoztatja meg a közönséget. A 2007-es, "Őrzöm a lángot" album az év rocklemeze lett, ami az első sorokból rendesen vissza is köszön. D. Nagy az elmaradhatatlan, már-már védjegynek számító bőrjakóban feszít, Lojzi szinte "végignyugizza" az egész koncertet, igaz van helyette, aki "prímáskodik": Peta, az ügyeletes gitárvirtuóz, a honi Joe Satriani, olyat szólózik a "Közeli helyeken" című számban, hogy a fagyi is kiesne a kezemből nyalás közben. Ezt és ehhez hasonlót látva kattanik be általában a "Mondtuk, hogy ne menjél zenésznek" Bikini-szöveg, s mivel így tettem, nincs is komplexusom emiatt. Kis intermezzóként D. Nagy elszavalja Petőfi "Részegség a hazáért" című versét, s meg kell valljam, magvas gondolatok ezek így éjféltájt, főként néhány "tajtjózan" rajongó számára:
"Amikor részeg vagyok, úgy látom hazámat, amint kéne lennie: Mindenik pohár, amelynek habjai belém ömölnek, egy sebét hegeszti be."
A ráadásra fordulva elhangzik még az "Adj helyet magad mellett", ami a tömeget látva szinte teljesíthetetlen kérés lenne.
A színpadon viszont bekövetkezik a helyátadás, ugyanis rövid beállás után a cirkuszi zenére bevonuló Republic indítja a mandulát. Az előzőekhez képest jóval kevesebb fény jut a zenekarra, Cipő el is veszik a kék fényvetőben. Nekem úgy tűnik, mintha kissé visszafogott vagy hangulattalan lenne, bár éjjel egy óra után ez majdhogynem érthető. Szívesebben helyezném már magam én is vízszintesbe, ehelyett a színpadi állványtartó 45 fokos csővázára fekszem. Fotózni, ugyanis a "népzenés Republic" dominál a színpadon:
"Erdő közepében járok, egyszer, majd rád találok. Csillagom vezess! Én utánad megyek."
A "csillagom vezess" sor jelentéstartalma jól jönne kifelemenetkor, majd az azt követő, réten leparkolt autóm megtalálásakor. Bősz távirányító-nyomkodásba kezdek, hátha felpislant valahol. Tíz percig bolyongok az autó-rengetegben, végül egymásra találunk.
Akárcsak a zene és a közönség ezen az esten.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás