Ki csal meg kit? – Georges Feydeau: A hülyéje a Weöres Sándor Színházban

Képgaléria megtekintése2014.11.28. - 18:45 | Rozán Eszter - Fotó: Büki László

Ki csal meg kit? – Georges Feydeau: A hülyéje a Weöres Sándor Színházban

Szerelem, hűség, megcsalás, hazugság, félreértés és önfeledt nevetés 150 percen keresztül – ezt kínálja Geroges Feydau darabja a Weöres Sándor Színházban.

Ha valaki mély filozófiai tartalomra vágyik, akkor nem ajánljuk Georges Feydeau: A hülyéje című vígjátékát, ám aki önfeledt nevetést szeretne 150 percen keresztül, feltétlenül nézze meg a darabot. A bohózat igazi kikapcsolódást ígér, szerelemmel, féltékenységgel, hazugsággal, félreértéssel, ahogy a műfaj megkívánja. A darabot először 1896-ban mutatták be a párizsi Théâtre du Palais Royal-ban. S hogy a humor örök, a közönség rá a bizonyíték, hiszen több mint száz évvel később ugyanúgy végigkacagja, mint a bemutatón. A történet roppant egyszerű, bár a szerelmi szálak hajlamosak az összekuszálódásra.

Lucienne (Nagy Cili) észreveszi, hogy egy férfi már három hete követi. Erényes asszony lévén visszautasítja a közeledését, mígnem kiderül, hogy a férfi nem más, mint Pontagnac (Formán Bálint) a férje barátja. A férj, vagyis Vatelin (Bajomi Nagy György) roppant féltékeny a feleségére, bár barátjával szemben nem annyira szigorú. Lucienne kegyeire azonban Rédillon (Balogh János) is pályázik. Lucienne persze csak úgy magától nem hajlandó a kedvükre tenni, ám minden megváltozna, ha Vatelin félrelépne. A két udvarló érdeke tehát az, hogy Vatelint házasságtörésen kapják. Közben azonban megjelenik a szexuálisan túlfűtött Maggie (Csonka Szilvia) Londonból, aki egy Vatelinnel való korábbi afférja nyomán követeli a folytatást. A férj persze vonakodik, szíve szerint egyszer s mindenkorra véget vetne a kapcsolatnak, de Maggie mesterien ért a zsaroláshoz. S hogy a vígjátéki fordulat igazán teljes legyen, kiderül, hogy Pontagnac nős, s természetesen megjelenik a színen Mme Pontagnac (Fekete Linda) is, akinek a jelenléte szerfölött kínos a férje számára, ezért megpróbálja lerázni, ugye mondanunk sem kell, sikertelenül.

Ha az olvasó netán eltévedt volna a szereplők rengetegében, az előadás során nem jár így, mert a szereplők kiváló alakítása helyére teszi a dolgokat. Nagy Cili remekül játssza a jól nevelt úriasszonyt, aki ügyel ugyan a látszatra, de azért egy kis kacérkodásért sem kell szomszédba szaladnia. Bajomi Nagy György a szavaiban határozott, de jellemében mégis ügyetlen, pipogya férj szerepében nagyszerűen jeleníti meg karakterét. Maggie alakítása felejthetetlen, például szinte erőfeszítés nélkül lebirkózza Vatelint, mire az megjegyzi, hogy ne éljen vissza a testi fölényével. Nem említettük még Rédillion szerteágazó kapcsolatait, mert szíve ugyan Lucienne felé húz, de azért hús-vér férfiként a testnek is megadja, amit megkövetel. Így kerül a képbe Armandine (Edvi Henrietta) a buja érzékiségével. Egyébként az egész bohózatot áthatja az erotika, hol rejtett utalások formájában, hol szinte már explicit módon. Még Pinchard (Trokán Péter) és Mme Pinchard (Vlahovics Edit) sem mentesek ettől. Trokán Péter és Vlahovics Edit szintén remekelnek. A klasszikus bohózati alapszituációból indulnak ki, miszerint a süketség sok humoros szituációra, például félreértésre és a hát mögötti kijátszásra ad lehetőséget.

S hogy kerül a szállodai szobába a csengő? Miért veri el Soldignac (Horváth Ákos) Pontiacot? Ezt már igazán nem árulhatjuk el, de bőven akadnak még félreértések. A szálak bonyolódnak, felmerül a kérdés, ki csal kit? Tényleg megcsalta vagy csak mi hisszük úgy? Mit keres a felügyelő (Vass Szilárd) a színen? A vígjátékban magától értetődően mindezekre megtaláljuk a választ. Ha az önfeledt szórakozás mellett mégis valamilyen mondanivaló után kutatnánk, a házastársi hűség problémájára bukkannánk. Lehetünk-e hűségesek, amikor ezernyi csábítás kínálkozik, s vajon feltétlenül bosszút kell-e állnunk életünk párjának félrelépéséért? Ha a darab erre nem is ad konkrét feleletet, bepillantást nyerhetünk a párizsi (bár miért korlátozódna kizárólag Párizsra, amikor itt és ma bármelyikünkkel megtörténhet) életérzésbe. Meg kell említenünk még Geróme-ot (Kertész Péter), a túlzott aggódásával az általa szinte még gyereknek vélt (32 éves)  Rédillon iránt.

Hamvai Kornél fordításában életre kel a szöveg, a kompozíció pedig Réthly Attila kiváló rendezői munkáját dicséri. A háttér, az elegáns szobabelső és a szálloda pontosan illeszkedik a bohózat hangulatához, ahhoz a miliőhöz, melyet megidéz. A régi típusú rádió a Daba daba dab-al pedig azt üzeni, hogy a szerelem-hűség kérdésköre változatlan, átível korokon és kultúrákon át.

Szereplők:
Lucienne/Nagy Cili
Pontagnac/Formán Bálint
Vatelin/Bajomi Nagy György
Rédillon/Balogh János
Mme Pontagnac/Fekete Linda
Maggi/Csonka Szilvia
Soldignac/Horváth Ákos
Armandine/Edvi Henrietta e.h.
Pinchard/Trokán Péter
Mme Pinchard/Vlahovics Edit
Geróme/Kertész Péter
Jean/Kenderes Csaba e.h.
Victor/Jámbor Nándor e.h.
Clara/Varga Dóra
Felügyelő/Vass Szilárd
Vendég/Poór Éva

Díszlet: Klimó Péter
Jelmez: Szűcs Edit
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Balogh Lívia
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Réthly Attila

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Laci 2014.11.29. - 21:26
Gratulálok Trokán Péternek, szenzációsat alakított, számomra Ő volt a darabban a csúcs. Összes alakítása közül, amit itt láttam Tőle, most tetszett legjobban, Bajomi Gyuri is baromi jó volt. Cili játéka is nagyon tetszett, Szilvi pedig egy forgószél voltt.