Véleménypárbaj II. - Meghallgattunk 6 versenydalt - A Dal 2015

2014.12.26. - 18:00 | Orsó, Büki László 'Harlequin' - Fotó: adal2015.hu

Véleménypárbaj II. - Meghallgattunk 6 versenydalt - A Dal 2015

Miután kihirdették mind a 30, élő adásba kerülő versenyzőt, eljött az ideje annak, hogy hagyományosan mi is „előhallgassuk” a dalokat. Popzene-fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s újabb hat dallal beindítottuk a szubjektív és virtuális ostorsuhogtatást.

Other Planet - Untold Story

Orsó: Az idei döntőben túlnyomórészt női énekesek lesznek majd, pedig nagyon elkel egy ilyen karakterű férfihang is. A néhol kissé megfoghatatlan dal első hallásra nehezen emészthető, de ez nem baj, meg kell hallgatni még párszor. A hangulata bejövős, vannak részletszépségei, de leginkább a hang az, ami engem érdekel.

Harle: Hurrá, nekünk is van egy Bono-hangú (vagy Chris Martin?) énekesünk, és ez közel sem baj. Kellemes ez a hangfekvés, szinte észrevétlenül követel helyet magának a fülben. A dallamvezetés egyenletes, nincsenek érzelmi csúcsai, de ebben a stílusban lehet, nem is ez a fontos. A zongora szépen kíséri végig a dallamot - picit coldplayesen (Clocks), de ez is inkább jót tesz az összképnek. Engem megnyert magának a dal.

 

Leander Rising - Lőjetek fel

Orsó: Örömmel hallom, hogy a szőrös szívű zsűri idén is beválogatott legalább egy hírmondót a keményebb műfaj képviselőiből is. Reméljük, hogy Köteles Leander, aki szelíd megjelenése ellenére kifejezetten határozott zenét művel, teljes erőbedobással fog küzdeni a magyar rock és metál kedvelőinek kegyeiért. Rock on!

Harle: Ez az a stílus, amiben ahhoz, hogy végighallgassam, valami egészen nagyot és különlegeset kellene domborítani. Nem árulok el titkot, hogy ez nem történik meg, mindannak ellenére, hogy Leander hangja Doxa-pontos, mellette pedig a dobos lábmunkája, ami, atomra fülönsújtott. Hanggal, zenei tudással semmi gond nem lesz élőben sem, a refrénre pedig az asztalosok is tömegesen fognak ördögvillát mutatni! :) Jó promó lesz a bandának a műsorbeli szereplés, igazolva, hogy remek metálbandák riffelnek az itthoni deszkákon is. Ennél több úgy gondolom, nincs ebben a történetben.

 

New Level Empire - Homelights

Orsó: A New Level Empire már akkor megnyerte magának a szavazatom, amikor elküldte nekem a még nem egészen kész dalt „előhallgatásra", hátha van valami javaslatom - annak ellenére, hogy köztudottan ebben a stílusban még mindig nem mozgok otthonosan (és lássuk be, valószínűleg sosem fogok). Mit mondjak: lekenyerezhető vagyok... A tavalyi sikeres szereplés után egyébként nincs kétségem afelől, hogy idén is jó eredménnyel zárul majd a csapat számára a verseny. Azóta sok koncerten vannak túl, így Zola is magabiztosabban léphet majd a zsűri elé ebben a tőlük immár megszokott módon lendületes, erőteljes dalban.

Harle: Anno rengeteg OMD-t (Orchestral Manoeuvres in the Dark) és Ultravoxot hallgattam - ennek több mint 30 éve. Hogyan jön ez ide? Önkéntelenül is összehasonlítom az akkori, zeneileg, hangulatilag felépített dalokat a mostani ipari mértékben éterbe lökött "opuszokkal". Az NLE gyakorlatilag Copy/Paste-eli az OMD-t - "maibb" hangszereléssel, és jól építi be tavalyi slágerének zenei kliséit a dalba. Mínusz gitár. Nekem "ennyi a dal", a tavalyi jobban sodort, ez nekem kevéssé izgalmas, változatos. Persze minden nézőpont kérdése, ugyanúgy ráfogható, hogy zeneileg letisztultabb, kevéssé "parádézós" darab, mint a The Last One. 

 

MDC - Maniac

Orsó: A volt X-növendékek nem hazudtolják meg magukat, a dal ízig-vérig boygroupos, azzal a dallammal és angol szöveggel, amit már háromezernégyszázszor hallottunk másik háromezer fiúcsapattól. Hiába voltam anno nagy NKOTB-rajongó, annak a korszakomnak rég vége.

Harle: A popipar tökéletesen leköveti a fogyasztói szokásokat, s vele együtt azt is, kik a főfogyasztói. Nem meglepő, hogy ez az átlagéletkor egyre lejjebb tolódik, s ha továbbgondoljuk ezt a feltételezést, akkor valahol választ kapunk a mainstream popzene egyszerűsödésére is. Ennek a trendnek képviselője A Dalban az MDC. Véleményem szerint már a 30-be beválogatás is ajándék nekik, ettől függetlenül kíváncsian várjuk, hogyan fog megszólalni élőben a dal.

 

Karmapolis - The Time is Now

Orsó: Érdekes zene, van benne valami, ami elkap, leginkább talán a De/Visionhoz tudnám hasonlítani. Kissé borongós hangvétel, elektro-alapokkal, markáns hangszínnel, jó dalfelépítéssel. Nekem bejött.

Harle: Nekem kicsit sok a "time is now" sulykolása, ezt leszámítva tetszik a dal. Engem picit visszaröpít az elektronikus zene gyökereihez, vagy legalábbis annak hőskorába, abba a hangulatvilágba, amiben a szintetizátorok nem partipinkre festették a dalokat, hanem adtak egy borongós-himnikus érzelmi töltetet, magvasságot, másságot nekik.



Passed - Mesmerize

Orsó: A rendkívül izgalmas formációban egy hárfázó ikerpárt is találunk, ami már önmagában is érdekes, ám itt olyan zenei világot is kapunk ráadásnak, ami rendkívül ritka. A hárfa és a nagyon eltalált, határozott basszusok remekül egészítik ki a sejtelmes éneket. Remélem, élőben is ilyen hatásos lesz! Nekem nagyon tetszik.

Harle: Mondhatnánk, hogy a Mesmerize korszerű és igényes-ígéretes elektronikus popzene (trip-hop, vagy már ki tudja, milyen hop), de a mondatot nyitva hagyjuk. Hagyjuk lebegni, ahogy a zene is lebegős, elszállós. Mondhatnánk izgalmas, trendi kis formáció a Passed, jól felépített imázzsal, jól kitalált stílussal, ami sajnos korántsem egyedi, viszont tagadhatatlan, hogy ebben a mezőnyben friss és üde. Mondhatnánk, nemzetközileg sem lenne utolsó az uralkodó popzenei trendek elsővonalából küldeni valakit, aki picit hajaz az Archive-ra, a Bonobóra vagy épp aktuálisan a MØ-ra. Kérdés, vállalható-e mindez?

 

Az első hat dalról itt olvashatja véleményünket:

Véleménypárbaj I. - Meghallgattunk 6 versenydalt - A Dal 2015

2014.12.13. - 12:00 | Orsó, Büki László 'Harlequin' - Fotó: adal2015.hu

Véleménypárbaj I. - Meghallgattunk 6 versenydalt - A Dal 2015

Miután kihirdették mind a 30, élő adásba kerülő versenyzőt, eljött az ideje annak, hogy hagyományosan mi is „előhallgassuk" a dalokat. Popzene-fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s az első hat dallal beindítottuk a szubjektív és virtuális ostorsuhogtatást a magyar zenei ugaron, mellyel öt alkalommal jelentkezik Orsó és Harle. Íme az első hatos.

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

schanc 2015.01.04. - 13:05
Kíváncsi vagyok a többi értékelésetekre, nekem az idei mezőnyben vállalhatatlan produkció nincsen, de igazán kiugró sincs. Van néhány, amiben kicsit több ötlet van, de a többség alapvetően korrekt színvonalú. A fentiek közül a maga műfajában ilyen szerintem az MDC és a Karmapolis. A New Level Empire érdekes kérdés, eszem szerint annyira nem látom nagy dalnak, de ebben az évvégi hangulatban eléggé megfogott :) Az Other Planet nálam túlzóan Coldplay, Leandert nem nagyon szoktam hallgatni, úgyhogy azt nem tudom sajnos megítélni, hogy műfajában milyen minőségű, de elüt a versenyen megszokottól.
A hatosból a kedvencem a Passed. Dalként az egyik legjobb. Csak ha az Eurovíziót nézzük, nem tudom, mennyire lenne életképes a színpadon. Ha valami kreatívat esetleg kitalálnak, akkor simán ki merném engedni őket.

Ja, és egyébként ha jól számoltam, 14 "női énekű" dal van a mezőnyben.
Orsó 2015.01.06. - 15:22
Nekem is nagyon bejön a Passed, és az NLE-nél is az van, hogy akárhogy is, de valahogy az emberbe beleragad :)
Még elég sok dal van, amit egyszerűen nem lehet meghallgatni, de előbb-utóbb azért végigérünk a mezőnyön. Kíváncsi leszek, milyen lesz a stúdióból hallgatni őket!