A közben eltelt száz év alatt számos kísérlet született mind az épület, mind a megfelelő társulat kialakítására, de a történelem vagy a szűkös anyagi lehetőségek meggátolták annak létrehozását. Természetesen sosem maradt Savaria teljesen színházi élet nélkül, elég csak napjaink különböző színitanodáira, alternatív színházaira vagy a vendégelőadásokra gondolni. A nehezebb időkben pedig az ideiglenesen felállított faépületekben, és a nyári színkörökben próbálták "színházi betevőhöz" juttatni az előadás-éhes közönséget.

Szombathely mindig is szerette a színházat, s eddig a pillanatig Közép-Európa legnagyobb városa volt, amely nem rendelkezett önálló társulattal és kőszínházzal. Ugyan utóbbira még várni kell, de Jordán Tamás és húsz színésze mindent meg fognak tenni azért, hogy valóra váltsák egy város álmát.

A vasárnapi ülés kellemes, barátságos légkörben zajlott, melyen bárki résztvehetett. Az érdeklődés már most nagy volt, valószínűleg nem lesz probléma megtölteni a leendő hatezer fős nézőteret. A karneválra való tekintettel most nem ünneplőbe öltözött vendégek várták a prológust, hanem tógába, vagy egyéb, karnevál-kompatibilis kényelmes öltözetben foglaltak helyet a lelátókon. A nézők között felfedeztük fel Benkő Lászlót, aki a társulat zenei szerkesztéséért felelős. Varga Izabella, és a többi kismama már nem ülhetett ilyen nyugodt szívvel: gyermekeik fogócskáztak, csúsztak-másztak, és mindent megtettek a hangulat fokozására, - a nézők legnagyobb örömére. Igaza lesz az igazgató úrnak: minél előbb szükség lesz egy óvodára a színészcsemetéknek.

Az est során rövid ízelítőt kaptunk a Nyugat Magyarországi Egyetem növendékeinek produkciójából, majd Jordán Tamás egyenként színpadra szólította a társulat tagjait. Kész színdarabot láttunk a bemutatkozás alatt: humor, közjáték, némi gúny, rögtönzés, dallamok. Többek között felcsendült a közkedvelt „Legyen ünnep az égben..." című Demjén sláger, illetve anekdotáztak, melyik színész honnan jött, kit ismert már korábban. Bár ott volt a papíron, hogy ki, mit szándékozik elmondani magáról, a bemutatkozás ennek ellenére inkább poénosra, gegesre sikeredett. Hol felolvasták egymás helyett, hol inkább mást mondtak, vagy éppen egyszerre szavalták a mondandót, a lényeg ugyanaz volt: örülnek, hogy részt vehetnek egy újonnan alakuló színház működésében. Ezzel a könnyed hangvétellel talán még jobban sikerült meggyőzniük az amúgy is lelkes, a színházi életre és társasági pezsgésre szomjazó közönséget.

Úgy tűnik, jó színészekben nem lesz hiányunk. Erről meg is győződhetünk majd januárban, a premier előadáson, melyet további három darab fog követni. Egyelőre még csak a Hemo falai között léphet a társulat színpadra, de hamarosan az álom második fele is valóra válik, és felépülhet Szombathely várva-várt kőszínháza.

A társulat tagjai:

Tóth Ildikó
Domokos László
Szabados Mihály
Németh Judit
Szabó Tibor
Bálint Éva,
Péter Kata
Czukor Balázs
Horváth Ákos
Orosz Róbert
Kelemen Zoltán
Endrődy Krisztián
Csonka Szilvia
Czapkó Antal
Szerémi Zoltán
Vlahovics Edit
Vass Szilárd
Kálmánczhelyi Zoltán
Trokán Péter
Kiss Mari