"Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz." - Dragomán György

Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak. 

Totth Benedek eleddig az olvasók előtt elsősorban Cormac McCarthy, Aldous Huxley, Hunter S. Thompson jeles fordítójaként volt ismert. Ez a tekintélyes fordítói praxis kétségkívül jól kamatoztatható regényírás közben is. 

A Holtverseny egy ízig-vérig zúzós, tekerős kamaszregény, melyben a főszereplő négy tinédzser némileg az amerikai próza fenegyereke, Bret Easton Ellis prózájának a karaktereire hajaz. A regényben erőteljesen tárul fel a kamaszkor ijesztő határzónája és a serdülőkor lázadásával együtt járó kiábrándultság. Az identitásdiffúziós kamaszok szlenges kommunikációja úgy viszi színre az énhatárok képlékenységét, hogy közben a magabiztosnak és lazának mutatkozó nyelvi panelek mögött meghúzódó szorongás és bizonytalanság meredélye is fölsejlik, ami - óhatatlanul - az olvasó saját élettapasztalatát is játékba hozza, és nem utolsósorban teszteli az empatikus képességét. Arról a serdülőkori örvényről van szó, melyet a nemi hormonok túlzott működése és egyfajta permanens krízisállapot jellemez, amit a gyakori droghasználat sem tud ellensúlyozni.

Annak a tini generációnak a (szülők számára jobbára láthatatlan) mindennapjairól szól a regény, melynek a kémiaóráról a Breaking Bad jut az eszébe, a vidéki belváros pedig a Walking Dead díszleteit idézi meg.

A szövegben a populáris kultúra darabjai tájékozódási és eligazodási pontként jelennek meg. A pergő, nagyon gyakran filmes párbeszédek során a kamaszok a haveroktól várják a megerősítést és a visszaigazolást. Ugyancsak lehangoló belesni a főszereplő tizenéves úszók ifjúsági versenyeinek kulisszái mögé; az állandóan üvöltöző, káromkodó, verekedő Bandibá, az alkoholista és teljesítményorientált edző is alkalmatlan arra, hogy példaképként szolgáljon.

Az anonimitását végig megőrző kamasz elbeszélő egy helyen így jellemzi ezt a generációt: „Mondjuk a pornó tényleg nagyon hasít mostanában. Bármelyik haverom kapásból fel tud sorolni tíz AVN díjas pornósztárt a legjobb külföldi dupla anál jelenet kategóriában, de az aradi tizenháromból max Kossuth vagy Széchenyi van meg nekik." /Sántha Szilárd, Új Szó Online/

Totth Benedek: Holtverseny. Magvető Kiadó, 2014. 248 oldal