Hosszú út az éjszakába: azért gyönyörű, mert emberi – Színházszerda a Cafe Frei-ben

Képgaléria megtekintése2015.01.16. - 00:10 | Rozán Eszter - Fotók: Dart

Hosszú út az éjszakába: azért gyönyörű, mert emberi – Színházszerda a Cafe Frei-ben

Egyetlen nap, és széthullik az élet. Függőség, hazugság, boldogtalanság, fel nem dolgozott feszültségek – íme, az ember, aki veszettül vágyik a boldogságra, ám valahogy mindig elsiklik mellette. Trokán Péter, Kiss Mari és Szabó Máté igazi szenvedéllyel beszéltek a szenvedélyről, és mutatták be Eugene O'Neill: Hosszú út az éjszakába című drámáját a Színházszerdán a Cafe Frei-ben.

A közönség általában ódzkodik a drámai műfajtól, mondta Trokán Péter, pedig a mai világban is van létjogosultsága. Három olyan szerep létezik, amit egy férfiszínésznek feltétlenül el kell játszania: fiatal korában a Rómeót, középkorúan, 40-50 éves kor tájékán a Lucifert, idősebb életkorba lépve pedig James Tyrone-t, a Hosszú út az éjszakába című darabból. Trokán Péter úgy gondolja, Tyrone szerepe pályája egyik fontos tartóoszlopa, és Szabó Máté rendezővel, illetve a színésztársaival azt próbálják bebizonyítani, hogy fel lehet kelteni a nézők érdeklődését a fajsúlyosabb művek iránt is. Ha valaki színészként játszik, óhatatlanul találkozni fog önmagával. James Tyrone, az apa, jó nevű színész, aki az évek alatt feláldozta művészi karrierjét a stabil és könnyű keresetért cserébe. A tehetségét, életét egyetlen darabnak szentelte, miközben az igazi szerepek elmentek mellette.

Trokán Péter maga is átélte ezt a Szomszédok teleregény kapcsán, rengeteg időt és energiát áldozott rá, a tévénézők roppant módon kedvelték is, de cserébe sok-sok alakításról kellett lemondania. Tyrone szintén fürdött rajongói szeretetében, de meg is rekedt egydarabos állapotában.

Szabó Máté rendező megerősítette, hogy manapság valóban nem szívesen választanak az emberek fajsúlyos műveket, pedig szükség van rá. Egy komoly hangvételű darabból megismerhetjük a fájdalom sokszínű arcát, mint ahogy a boldogságét is. Hasonlatként az egyéjszakás kaland és az igazi szerelem közötti különbséget említette. Az egyéjszakás kaland, mint például a Sweet Charity, jó, mert izgalmas, és azonnali élményt ígér, az igazi szerelem azonban, mint a Hosszú út az éjszakába sokkal mélyebb és tartósabb. A Hosszú út az éjszakába ötszereplős négyszólamú mű, fúgaként szól a függőségről és az emberi kapcsolatokról. A dráma O'Neill leginkább önéletrajzi ihletettségű színműve, szinte minden motívuma saját családjának történetét idézi. Olyannyira, hogy a szerző életében nem is engedélyezte a bemutatását, halála után viszont nagyon hamar világsiker lett, színpadon és filmen egyaránt. A szerző saját édesanyja függőségét vetette papírra, s mivel annyira érintett volt a dologban, úgy rendelkezett, hogy csak halála után 25 évvel vihetik színpadra. Terve nem sikerült, már három év után bemutatták Stockholmban.

Kiss Mari az őszi évadnyitó lájkversenyre emlékezett, amikor meglehetősen kevés lájkot kaptak, pedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy megkedveltessék a darabot, például bekötött szemmel mentek végig a színpadon. Aztán mégis sikerült néhány lájkot kicsikarni, persze jóval kevesebbet a többihez képest, ám Kiss Mari ennek is felmérte a súlyát: aki lájkolt, az vegyen bérletet, érezze át tetszésnyilvánításának súlyát, ne csak nyomkodjon össze-vissza. A színésznő szeretné, ha a kávéházban megjelent közönség nem ijedne meg, mert a darab gyönyörű, a mély érzéseket ragadja meg, azt, ami megrázóan emberi.

Egy család egyetlen napját ismerhetjük meg a drámából, ahogy Trokán Péter megjegyezte, szőnyeg alá söprik a titkaikat. Jamie, a nagyobbik fiú követi apját, és színész lesz, de a New York-i éjszakában elpazarolja céltalan életét. A kisebbik fiú, Edmund, író szeretne lenni, de v súlyos beteg, tüdővészes, és most a diagnózisra vár. Mary, az anya, nemrég jött vissza az elvonókúráról, ahol morfiumfüggőségét kezelték. Tyrone-ék reggel még kedélyesen ülnek a reggelizőasztalnál, és éjfélre életük ezer darabra hullik szét. Hogy ki a hibás mindezért? Ki tudja. És kié volt az első tévedés? Talán már nem is számít. Vagy mégis?

A Hosszú út az éjszakába a lappangó feszültségek mély emberismerettel megírt drámája, minden időben megrendítően mesél a családi boldogság és a megtartó szeretet szétfoszló illúziójáról. 

Szabó Máté kifejtette, a morfium komplex érzéshalmaz, pár órára megelégedettséget, a boldog ember látszatát kelti, de aztán mindez szertefoszlik. O'Neill olyan instrukciót ad, miszerint Mary arcán különös distancia jelenik meg. És valóban a morfium egyfajta distanciát hoz létre a valóság és a szenvedélybeteg között. A rendező alaposan áttanulmányozta a szakirodalmat, és a színészeknek is vitt anyagot. Trokán Péter a nézők derültsége után kijavította, természetesen nem olyan anyagot, hanem a morfiumfüggőségről szóló írott anyagot. Mary egyik legnagyobb tragédiája, hogy azt a személyt, akit világra hozott, nem tudja boldoggá tenni. Szabó Máté úgy véli, képtelenek vagyunk boldoggá tenni azokat, akiket szeretünk. Kapcsolatainkban többnyire infantilisek vagyunk, és a boldogság helyett függőségekbe menekülünk. Mary visszaesik a függőség állapotába, mert nem bírja elviselni a bizonytalanságot, hogy kisebbik fia tüdővészes-e. Abban a korban (1912-ben) játszódik, a tüdővész halálos diagnózisnak számított, mivel nem tudták gyógyítani. A szorongást, a lelki fájdalmat ideig-óráig el lehet fojtani a morfiummal, vagy akár az alkohollal, de attól a probléma még nem szűnik meg. A valóság azonban lehet pozitív kicsengésű is, O'Neill édesanyja kigyógyul szenvedélybetegségéből.

A darab 111 oldal, közel 3 órás, ám még így is rövidítettek az eredetin, mert abban 5 órányi szöveg állt. A fordításon is változtattak némileg. Trokán Péter szerint a Hosszú út az éjszakába könnyű is meg nehéz is. Könnyű, mert O'Neill csodálatosan írta meg, ugyanakkor a színészeket nehéz feladat elé állítja. Kenderes Csaba számára Edmund egy óriási lehetőség, melyben kipróbálhatja magát. Az élet naponta peng át múlt és jelen között. Nem tagadhatjuk meg a múltat, nem mondhatjuk, hogy lezárult, és nem hat ki jelenre, mert átszövi mindennapjainkat és meghatározza a jövőt. A színészek ezt maguk is megtapasztalhatják a próba során, James Tyrone, Mary Cavan Tyrone, ifj. James Tyrone, és Edmund Tyrone a példa rá, hogy a múlt elől nincs menekvés. A darab szereplői boldogtalanok, mert nem találják az utat egymáshoz.

Egy hónap próbaidő áll a színészek rendelkezésére, ám egy ilyen mélységű darab megismeréséhez ez kevés. Halhattunk példát Sztanyiszlavszkijról, aki hónapokon át készült a Csehov darabok bemutatójára, vagy itt van Nekrosius, a litván rendező, aki két évig próbálta a Hamletet. Nos, akárhogy is van, Trokán Péter, Kiss Mari és Szabó Máté olyan mély átéléssel és szeretettel beszéltek a darabról, hogy már csak ezért is muszáj megnéznünk.

Eugene O'Neill: Hosszú út az éjszakába

- dráma -

Fordította: Vas István

A Hosszú út az éjszakába O'Neill leginkább önéletrajzi ihletettségű színműve, szinte minden motívuma saját családjának történetét idézi. Olyannyira, hogy a szerző életében nem is engedélyezte a bemutatását, halála után viszont nagyon hamar világsiker lett, színpadon és filmen egyaránt.

A Nobel-díjas szerző darabja egy hosszú nap és egy boldogtalan család története. James Tyrone, az apa, jó nevű színész, aki az évek alatt feláldozta művészi karrierjét a stabil és könnyű keresetért cserébe. Jamie, a nagyobbik fiú, jobb híján szintén színész lett, céltalan életét a New York-i éjszakában pazarolja el. Edmund, a kisebbik fiú, író szeretne lenni, de valószínűleg súlyos beteg, és most a diagnózisra vár. Mary, az anya, nemrég jött vissza az elvonókúráról, ahol morfiumfüggőségét kezelték. Tyrone-ék reggel még kedélyesen ülnek a reggelizőasztalnál, és éjfélre életük ezer darabra hullik szét. Hogy ki a hibás mindezért? Ki tudja. És kié volt az első tévedés? Talán már nem is számít. Vagy mégis?

A Hosszú út az éjszakába a lappangó feszültségek mély emberismerettel megírt drámája, minden időben megrendítően mesél a családi boldogság és a megtartó szeretet szétfoszló illúziójáról.

Szereplők:

James Tyrone/Trokán Péter
Mary Cavan Tyrone/Kiss Mari
Ifj. James Tyrone/Orosz Róbert
Edmund Tyrone/Kenderes Csaba e.h.
Cathleen/Varga Dóra 

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Füzér Anni
Zenei szerkesztő: Szabó Máté
Kellékes: Poór Éva
Ügyelő: Kovács Zsu
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra

Rendező: Szabó Máté

Bemutató: 2015. január 30. 19 óra, Nagyszínpad

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás