Az előadássorozatban főként azokat a témákat járja körül, amelyek ma nincsenek igazán az érdeklődés homlokterében, de ismeretük nélkül a korszakról kialakítandó kép nemcsak hiányos, de bizonyosan torz is lenne. A sorozat az ókor iránt érdeklődő felnőtteknek és diákoknak egyaránt hasznos lehet!

Az antik ember világlátása - Előadássorozat az Iseumban (Szombathely, Rákóczi Ferenc u. 6-8.)

2015. február 26. csütörtök 18.00

A vallásos világszemlélet

Előadó: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense), beszélgetőtárs: Sümegi István (NymE-SEK)

A mitikus szemléletű antikvitás számára élet és vallás a legelválaszthatatlanabbul összetartozott. Az élet minden jelensége vallásos értelmű volt, a vallás önmaga sem volt semmi más, mint az embernek saját életükön át kifejeződő magatartása egy isteninek látott világ valóságaival szemben. A közeg, amelyben az antik ember mozgott, isteni volt, életének minden mozzanatában az istenekhez alkalmazkodott, mert istenekkel találkozott.

2015. március 19. csütörtök 18.00

A csillagos ég

Előadó: Kovács József (ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium), beszélgetőtárs: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense)

A régmúltban az ember máshogy tekintett az égre, mást látott a fölébe boruló csillagos mennyboltozat sötétjében, hiszen ott lakoztak a halhatatlanok. Az ég csillagai alapján tájékozódott, de a csillagok járása határozta meg életének ritmusát és az isteni természetű égitestek mozgásához igazította ünnepeit is. Tudta, érezte és vallotta, hogy az Ember a mindent egységbe foglaló Kozmosz része, benne és vele harmóniában éli földi, de túlvilági életét is.

2015. április 2. csütörtök 18.00

A tér és az idő

Előadó: Sümegi István (NymE-Savaria Egyetemi Központ), beszélgetőtárs: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense)

E két fogalom értelmezése kezdetektől fogva a bölcselet központi kérdései közé tartozik. Mivel a világ egésze nem lehet a közvetlen emberi tapasztalás tárgya, ezért nem csoda, hogy annyiféle  - egymással sokszor szöges ellentétben álló - elképzelés alakult ki vele kapcsolatban. A Tér és az Idő -

éppen elvont, filozofikus tartalma miatt  -  mást jelentett az ókor nagy gondolkodói számára, és merőben más volt,  ahogyan a görög poliszok polgárai vagy a Római Birodalom távoli provinciáinak egyszerű lakói vélekedtek minderről.

2015. április 30. csütörtök 18.00

 Az ókor természetképe

Előadó: Vig Károly (Savaria Múzeum), beszélgetőtárs: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense)

Meglepő, de egyáltalán nem véletlen, hogy milyen rengeteg mindent tudtak a régi korok emberei az őket körülvevő élő és élettelen világról!  A természet mély és lényegi ismerete annak közelségén, a benne való élet intenzív voltán alapult.  Jócskán különbözött azonban az antik ember szemlélete a maiétól. Bár sok esetben egészen pontosan tisztában voltak a világ természetével, „metafizikájával", mégis az ókori ember az istenek létére ismert az őt körülvevő tájban, a dolgok lelkében vagy saját lényének összetettségében.

2015. május 14. csütörtök 18.00

Orvoslás és mágia

Előadó: Győry Hedvig (Szépművészeti Múzeum), beszélgetőtárs: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense)   

Az antik ember számára a betegség nem pusztán fizikai állapot, hanem világhelyzet volt, aminek így vallásos jelentést tulajdonított. Ennek megfelelően a gyógyítást sem csupán fizikai, hanem egyszersmind szimbolikus aktusnak tekintette. Az orvos tehát nem tudós és nem a biológiai jelenségek technikusa volt, orvosnak lenni annyit jelent, mint élet és halál közé állni. Ragaszkodni a test és lélek harmóniájához, amelyet - számunkra talán furcsa módon - nemcsak az életben, de a halálban is megtaláltak.