Alföldi Róbert: A színház mindig jelen idejű

Képgaléria megtekintése2015.04.30. - 01:00 | Kocsis Marcell, Egervári György - Fotók: Büki László 'Harlequin', WSSZ

Alföldi Róbert: A színház mindig jelen idejű

„Aki színházat csinál, az nem nagyon néz vissza. Mindig azzal foglalkozik, ami az adott pillanatban van.” Az év első igazán tavaszi, sőt szinte nyári napján ültünk ki a Weöres Sándor Színház teraszára, ahol Alföldi Róbert és Panka kutyája fogadott minket.

HIRDETÉS

Kinek köszönhetjük, hogy Szombathelyen rendez?

Jordán Tamásnak, aki a színház igazgatója és aki meghívott. Ha az embert hívják, akkor megy, ha sok helyre hívják, akkor talán lehet válogatni, hogy hova megy. Másrészről Tamással van egy nagyon szoros kapcsolatunk, meg merem kockáztatni, hogy igazi, szeretetteli barátság. Boldog voltam, amikor hívott, sőt már meg is voltam sértődve, hogy eddig nem tette. (nevet)

Miért pont a Makrancos Katát állítja színpadra Szombathelyen? Ki választotta ki a darabot?

Együtt választottuk ki a darabot Jordán Tamás igazgatóval. Egy darabválasztás függ attól - főleg, ha az ember egy társulathoz megy -, hogy megnézzük, milyen a társulat, vagyis fontos, hogy a  színészekre is válasszunk darabot.  Ebben a kérdésben én is ilyen vagyok, Tamásra pedig különösen ez a jellemző. Másrészről azért esett erre a választás, mert van miről beszélni a darab kapcsán. S persze mert nem biztos, hogy ez az a hagyományos Makrancos Kata lesz, mint amilyen kép él erről a darabról az emberekben. Én ezt egy nagyon szomorú, durva darabnak gondolom, és szerintem kevés alkotás ír ennél részletesebben arról, hogy a férfiak mit gondolnak a nőkről, de tovább megyek, mit gondol egy közösség valakiről, aki nem olyan, mint a többiek. Meg lehet benne mutatni, hogy milyen egy olyan kis közösség - nevezzük ezt kisvárosnak, családnak vagy baráti társaságnak, vagy nagyobb közösségnek egy társadalomnak -, ahol az agresszió természetes dolog, ha valakit meg akarunk változtatni. Persze remélem, hogy a darab humora megmarad.


" Én ezt egy nagyon szomorú, durva darabnak gondolom, és szerintem kevés alkotás ír ennél részletesebben arról, hogy a férfiak mit gondolnak a nőkről..."

A darab végére a vonzó és kedves Kata megtörik és szolgai sorba áll. Így marad ez az Alföldi-féle rendezésben is?

Az a kérdés, hogy a kiinduló helyzet egyáltalán igaz-e, hogy neki meg kell törnie, valamint, hogy igaz-e az, amit róla mondanak: nem veszik figyelembe azt, hogy ő kicsoda. Én nem a megtörésre gondolok, itt inkább a másik megalázásáról van szó. Miközben persze azt gondoljuk, hogy igenis be kell törni a másikat, csak nem vesszük észre azt, hogy mások máshogyan gondolkodnak, máshogyan éreznek. Meg kell őket alázni, el kell őket taposni, hogy olyanok legyenek, amilyennek mi szeretnénk, mert mindig ez könnyebb.

Hogy szolgálja ezt a tragikus folyamatot Shakespeare-nél a humor?

Úgy gondolom, az élet sem csak ilyen, vagy csak olyan. Néha a legtragikusabb pillanatokban röhögünk, gondoljunk csak arra, amikor már nincs több szavunk, mikor szerelmünkkel szakítunk. Sírni is szoktunk a legvidámabb pillanatokban. Soha semmi nem fekete-fehér.

Amikor felkérést kap egy színháztól, van beleszólása a szereposztásba?

Persze! Együtt rakjuk össze a szereposztást az adott színház vezetőjével. Ez egy kis ország, kis szakma, sokakat ismerek, de azért mégiscsak vannak olyanok, akiket még nem. Itt például a fiatalokat (a kaposvári egyetem végzős színészhallgatói: Edvi Henrietta, Hartai Petra, Jámbor Nándor, Kenderes Csaba, Matusek Attila). De nagyon örülök, hogy megint sok fiatallal dolgozhatok. Operánál szokott előfordulni, hogy kész szereposztást kapok.

A szombathelyi színházlátogatók számára új név Bányai Kelemen Barna, aki Petruchiót játssza. Hogyan került ő a szombathelyi Makrancos Katába?

Barna az egyik legsikeresebb és legfantasztikusabb színész Erdélyből, Marosvásárhelyről. Nagyon szeretem Barna színészetét, soha nem dolgoztam vele és most a színház lehetőséget teremtett, hogy meghívjuk.


"Minél több probléma van egy társadalmi közegben, annál jobban felüti a fejét a tehetetlen, frusztrációból eredő erőszak."

Shakespeare kora óta sokat változott a férfi-nő kapcsolat. Aktuálisabb lett a darab mondandója a XXI. században?

Szerintem nem változott olyan sokat, nota bene nem tudom, hogy a 16, században milyen volt, de ez az előadás remélem, hogy nem csak nemi kérdésekről fog szólni. Minél több probléma van egy társadalmi közegben, annál jobban felüti a fejét a darabban tapasztalható, tehetetlen, frusztrációból eredő erőszak.

Egy előadás sosem konkrét dologról szól, hanem inkább egy tanmese. Abban lehet bízni, hogy az emberek ebből majd okulnak. Azt gondolom, nem csak a fizikai atrocitás az erőszak, hanem a szellemi vagy a gondolkodásbeli atrocitás is az, és minden olyan dolog, ami megpróbálja megváltoztatni abból az aspektusból a másikat, hogy én jobb vagyok, vagy jobbnak gondolom magam.

Mostanában, ha régebbi darabokat állítanak színpadra, akár Shakespeare-t, igyekeznek őket modernizálni, felújítani. Mi lehet ennek az oka?

Annyira nagyon jelen van napjainkban a vizualitás, hogy csökkent az emberek transzformáló képessége, ami nem jó vagy rossz, hanem kortünet. Mindenki azt szeretné, hogy minél jobban megértsék azt, amit csinál. A színház mindig jelenidejű, az az érdekes, hogy most mi van. Shakespeare - aki napjainkban az egyik legnagyobb klasszikus - a maga korában nem számított klasszikusnak, sőt manapság talán még azt is mondanák rá, hogy kommersz. Tudjuk, mi mindent „lopott", mi mindent használt fel a hatás kedvéért. Ebből a szempontból az őhozzá való hűség nem az, hogy 16. századi ruhákban mászkáljanak a szereplők. A gondolkodásához való hűség azt jelenti, hogy jelen idejű dolgokat vizsgáljunk, ő is ezekről beszélt a Globe színpadán. Nem szarozott, nem beszélt mellé, aktualizált minden történetet.

Egyébként csináltam én már olyan előadást, ami vizualitásában klasszikus volt. Szerintem sosem ez a lényeg, ez csak egy segítség. A lényeg az, hogyan elemzel egy szituációt. Hogyan tudnál máshonnan, mint abból a korból, abból a gondolkodásból, ami neked van? Hiszen nem ismersz mást. A modern vagy historizáló jelmezek kérdése csak egy külsőség. Szeretnénk lecsökkenteni azokat az összetevőket, amik távolítanak a történettől.


"(Shakespeare) Nem szarozott, nem beszélt mellé, aktualizált minden történetet."

Egy-egy darab rengeteg szellemi munkát igényel: rendez, gondolkodik, ötletel. Hogyan szokott kikapcsolódni?

Csinálok egy másik előadást! (nevet) Nem tudom, hogyan kapcsolódom ki, tényleg nem. Nálam nem válik ez ketté, hogy most dolgozom, most gondolkozom, most nem dolgozom, most nem gondolkozom.

Ön színész és rendező is egy személyben. Melyik oldalt szereti jobban?  

Most már szerintem inkább rendező vagyok. Sokkal ritkábban játszom, mint rendezek.  

A színészek jobban szeretik azokat a rendezőket, akik színészek is egyben?  

Ez elméletben igaz, gyakorlatban nem biztos. Dolgoztam már olyan rendezővel, aki soha életében nem játszott, és mégis olyan volt, mint egy színész. Aki színházat csinál, az nem nagyon néz vissza. Mindig azzal foglalkozik, ami az adott pillanatban van.

Mikor beül egy másik előadásra, legyen az Hamlet, vagy a Sweet Charity, azt is szakmai szemmel nézi, vagy el tud vonatkoztatni?

Dehogy nézem szakmai szemmel! Hát nem dolgozom eleget?! Az érdekel, hogy hat-e rám vagy sem.

Alföldi Róbert szinkronszínészként is ismert. Milyen kihívásokat tartogat ez a terület? Nekem nagyon tetszett az Utolsó éjjel című film, amiben Ön szinkronizálja Edward Nortont.

A szinkronizálás úgy működik, hogy az ember megérkezik, beáll a mikrofon mögé és csinálja. Előtte nem tudom, hogy mit fogok csinálni, nincs felkészülés. Ösztönösen jön, de nagyon sok mindenre kell figyelni technikailag. Ez egy sűrítése a szakmának.


" Nem kell azon dolgoznom, hogy a munkám iránt kíváncsiak legyenek az emberek."

Akkor nem is látja előtte a filmet?

Nem. Ma már általában úgy szinkronizálunk, hogy csak azokat a pillanatokat látjuk, amikben benne vagyunk. Sőt, általában egyedül vagyunk a stúdióban, a párbeszédeket is számítógéppel vesszük fel! A szinkronizálás egyáltalán nem úgy működik, mint egy színház. Sokkal gyorsabb, sokkal technikaibb. Ha van gyakorlat, akkor próba nélkül folyamatosan lehet felvenni. Iszonyú fontos, hogy szájra kell beszélni, és még rengeteg olyan technikai dolog van, amire jobban kell figyelni, mint egy színházban.

Mit gondol a színház szerepéről egy olyan városban, mint Szombathely? Budapesthez képest más közönség van, más igények.

Talán nehezebb vidéken színházat csinálni, mint a fővárosban, sokkal többféle igényt kell kielégíteni. Budapesten attól függően megyek egyik vagy másik színházba, hogy mit szeretnék látni. Itt egy színházban kell minden ízlést, stílust, mélységet kielégíteni. Jó, ha egy város szereti a színházát. Járnak az egyetemisták színházba?

Persze...

De nem csak Ti ketten ugye? (nevet) Az egyik legnagyobb sikerem az elmúlt években, hogy nagyon sok fiatal nézi meg, amit csinálok. Ebből a szempontból kivételezettnek és szerencsésnek érzem magam. Nem kell azon dolgoznom, hogy a munkám iránt kíváncsiak legyenek az emberek. Adja Isten, hogy így maradjon!   

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás