Keidzsi

Regisztrált: 2009. augusztus 24. - 21:08

Keidzsi

Koppány Géza vagyok. Írok, írogatok... szabad-szájúan... nem sok sikerrel..., de tetszik... :-)

Írások

Farm Bt. - élménybeszámoló

Egy kolleginám vett bérletet az évad kezdete előtt s szerencsénkre összefutottunk: ő nem szerette volna megnézni az Állatfarmot, engem meg csak az hozott lázba. Nno, nem vagyok nagy színházrajongó, de évente két-három alkalommal megnézek egy-egy előadást. Orwellt különösen szeretem. Az 1984 után találtam meg réges-rég az Állatfarmot. Azóta elolvastam vagy ötször, megnéztem rajzfilmen s filmen is. Még DVD-n is megvan…
Lényeg, kedves kolleginával megköttetett az üzlet s párommal vártuk a novembert.
Időközben felhívták a figyelmem, hogy ez egy erősebb átdolgozás lesz s nem az eredeti állatos történet. Brrrr…. Kirázott a hideg. Nem vagyok oda az ilyenekért s lelkesedésem csüggedésbe csapott át. De már nem volt mit tenni, a bérlet a kezemben, az időpont adott, el kell menni. Egyáltalán nem bíztam benne, hogy tetszeni fog…
Kicsit ugrok az időben az előadás utánra. Sokkolt. Nagyon. Én még ilyen töményen, ilyen rövid idő alatt nem csapongtam az érzelmi viharokban. Tömören: undor, bánat, vidámság, keserűség … hihetetlen volt az előadás. No, csak sorban:
Ahogy beléptünk a kamaraterembe, már ment a műsor. „Valaki” háttal, egy rendezői székben ülve bámulta a falra szerelt monitorokat, miközben a technikus az asztalra tett lábát vakargatva, újságot olvasva, fején fejhallgatóval múlatta az időt. Hmmm… ez egy stúdió…
Undor:
…és elkezdődött a pornófelvétel. Ez volt a döbbenet. Színpadon még sosem láttam ilyet s hát némi kíváncsiság tört fel bennem. Ez kb. 5 percig tartott, mikor is a pornókészítés kulisszatitkaiba sikerült betekintést nyernem. Itt tömény undor fogott el. Persze, láttam pár pornót de ez annyira ehhh… nézzétek meg. Itt, ezen a ponton nagyon megijedtem. Még sosem hagytam ott előadást, de most felmerült bennem, hogy fel kéne állni és ki kellene menni, mert én erre marha mód nem vagyok kíváncsi. Magyar színház, mi? Undor-pornóval készít előadást? Kinek kell ez? Nekem nem… Azt hiszem a szégyen tartott a helyemen, mert milyen ciki volna felállni és kimenni…
Bánat:
…és milyen jól tettem, hogy maradtam! Az éles forgatás elfogyott s elindult a téma. Lassan kibontakozott előttem a ki-kicsoda, a mi-miért, és a ki mit csinál? Golyó – Hógolyó, Bandi (a kedvencem) a ló, a berkákok s a kiskutyusokból kinevelt vadállat-testőrök. Persze, itt nem a tojás és a tej voltak a javak, hanem az üzlet, a pénz… telitalálat! Így, hogy ismertem a történetet, úgy érzem, sokkal könnyebben sikerült azonosulnom a szereplőkkel és motivációkkal, mint az, aki ezen infók hiányában nézte-hallgatta a műsort. Talán ezért is ragadott el a bánat, mikor a Himnusz-t (Vangelis-t) hallgatva egy csapatként éljenezték magukat a Bt. tagjai s a közös célért koccintottak. Én már tudtam, hogy ezt mind-mind el fogják veszíteni… fájó volt ezt így látni…
Vidámság:
Az első vicces dolog az volt számomra, mikor a történet szereplői az aktuális témán túlhaladva kivonultak a színpadról, lekapcsolták a monitorokat… és a villanyt is. …és minket (nézőket) egyszerűen otthagytak. Volt egy elhaló tapskezdemény, de semmi több. Az ember ilyenkor azt várja, hogy pár másodperc után valami történik. Hát most nem. Vártunk. Vártunk… én itt kezdtem el kuncogni… A sötétben az emberkék próbálnak csendben maradni. Nem köhög, nem beszél, nem tüsszent s még a nyelést is visszatartja… próbálja. Hé, ezek itt hagytak minket! Mielőtt a csendes mosolygások nevetésbe csaptak volna át, folytatódott az előadás.
Szóviccek. Hiába, no, mi magyarok a színes nyelvünkkel nagyon szépen tudunk viccelődni, szójátszani s a szereplők eredeti állati mivoltukra történő utalások is rendre elhangzottak. Külön mulatságos volt az angolból átvett „magyarosított” szavak kiejtésével történő játék is! Ezt nem részletezem, a felsorolással közelébe sem volnék a szavak hatásához. Hallani kell!
Röstellem, nem maradt meg a fejemben a karakter neve, aki észrevette, hogy a sikertelen TV-Shop-os felvételek után a kamera és a műterem egyedül maradt egy vasalóállvánnyal. Míg az előtérben folyatódott a színi darab, addig ő saját kisfilmet forgatott egy kupica Unicummal és egy (talán) fehér golyócskával. Én igyekeztem visszatartani a röhögésem, minek következtében össze kellett görnyednem a székemen.
A mattot a Kenó-maci adta be nekem. Gyerekek, ez különállóan is megállná a helyét! Sikítottam a röhögéstől! Leesett a szemüvegem, az ölemből kihulltak a papírjaim, az orrom a cipőm hegyét érintette s kezemmel a görcsösen rángatózó rekeszizmaimat próbáltam visszanyomkodni a bőröm alá miközben a víz levert, s a könnyektől nem láttam ki a fejemből…

Keserűség:
Ezt talán nem kell kifejtenem. Az egész történet erről szól. Sőt, ebben élünk. Megaláztatás, kizsákmányolás, hazugság, ámítás, az elvek feladása más célok eléréséért – a túlélésért, ha úgy tetszik, – csalás, önkényesség, hamisítás… minek soroljam? Nézz körbe magad körül… Akár most… Orwell is azt tette.

Köszönöm a színházunknak ezt a nagyszerű előadást!