Strandmitológia - Konkoly Gyula Kurátornők című tárlata a Képtárban

Képgaléria megtekintése2015.05.04. - 21:00 | Bartkó Péter Szilveszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A Szombathelyi Képtár újabban nagy teret elfoglaló textiltárlatai közé másfél héttel ezelőtt beszőtte magát Konkoly Gyula festőművész Kurátornők című kiállítása. Konkoly, a kortárs képzőművészet nagy mesterségbeli tudású alkotója az utóbbi évek terméséből összeválogatott figurális képekkel érkezett Szombathelyre. Tárlata június 7-ig látogatható.

Konkoly ódzkodik az irányzatok szerinti besorolástól, meggyőződése, hogy a verbalitás a 20. században ráült a képzőművészetre és nem mozdul onnan.

Ennek fényében a címadást is valamiféle kötelező, azonosító és nem a képek befogadásához távlatokat és támpontokat kínáló gesztusként fogja fel. A címek legtöbbször gegek, így a mitikus párhuzamok (pl.: Leukipposz lányainak elrablása, lásd még Rubens azonos című képét) mögött - bár izgalmas játékra invitálnak - nem szükséges filozófiai, poétikai összefüggéseket keresnünk.

A fotószerű látvány általában tisztán megfogalmazható hangulatot közvetít. Az olajképek szereplői fürdőző, strandoló nők bikiniben vagy anélkül. Ritkábban férfiak, még ritkábban nők és oroszlánok. Homok, tengerpart, verőfény, bronz testek. A színek tajtékoznak, a hangulat fülledt és erotikus, a hőfok karneváli. Az ábrázolás felvállaltan és jellemzően férfinézőpontú - némely olvasatban - a voyeur kíváncsiság nyomait viseli, és tagadhatatlanul hatásvadász: érzékiségével vásárolja meg a nézőt.

A képek egy csoportján nem láthatók arcok csak napozó, lustán elnyúló szép testek, de kár volna ebből a nő elszemélytelenítését kiolvasni, hiszen a művek - bonyolítás nélkül - a nőábrázolás figuratív hagyományait folytatják. Persze, Konkoly nem utasítja el az arcábrázolást sem, néhány portrészintű képén a kidolgozott arc a személyiség hordozójaként fordul felénk (pl.: Broken Heart).

A kiállított táblaképek között a pontatlan komponáltság látszatát keltő alkotásokat is találunk. Ezek leginkább a pillanat spontaneitását, az élmény átmenetiségét, az exponálás esetlegességét imitálják. Jellemző a kompozíciókra az is, hogy a festmények e századi nőalakjai gyakran tartanak kifelé a képből (pl.: Virgi). Nincsenek keretek, megszűnnek a szabadságot korlátozó (kép)határok, legfeljebb sejtető háttérként a valamin túlit, az erőt reprezentáló tenger van jelen.

A napozó nőket ábrázoló képek kompozícióinak kiszámíthatósága (pl.: a képhatárok megléte, a tekintet fókuszába helyezett test) a biztonság illúzióját mutatja fel. Ebben a világban az élet megélése passzív, kényelmes és biztonságos. Tétlen. A gondosan szelektált művek között látszólag még ennél is egyszerűbb metaforát hoz működésbe két alkotás (Harpalyce, Lolita), amelynek szereplője oroszlánt (a férfiösztönt?) felébresztő/megszelídítő heroikus nőalak.

A Kurátornők olajképei nem erőltetnek nagyon új belátásokat; a tét nem magas, de nem is kell, hogy az legyen. Konkoly művészetében a strand az élet ünneplésének, a derűnek, a szabadságnak, a boldogságnak, a pillanatnyiságnak - távlatosan pedig - a felejtésnek a tere. Íme, az aranykor. Mégiscsak lehet abban valami, hogy Konkoly Gyula képei a görög mítoszok realitását hozzák elénk.