Motorosok, gitárosok, jó emberek - a VIII. Vármeeting 2. napja

Képgaléria megtekintése2009.08.13. - 13:00 | Büki László 'Harlequin'

"Menj a francba a hülye motoroddal! Ja, bocs!" - Beatrice ugyan nem volt a Vármeeting második napján, ellenben Ismerős Arcok igen. A Lord kifutott a világból, elefántdübörgött a Karthago, Blöró pedig előállt a frankóval, hogy miért guggolva szarni a legjobb. Már bocsánat. "Illa-berek, nádak-erek, a motorosok jó emberek!" És a gitárosok is!

Sorok írója a karneváli borbírálat okozta enyhe kábulat miatt csak koraeste landolt a Nádasdy-vár szabadtéri színpada előtt. Fotósunk még lekapta Mókus virtuóz showját, ami egy perc nyugodalmat sem adott a vár köré gyűlt nézőseregnek. A lóerőket egy tűzpiros Honda, és egy leharcolt Pannónia biztosította, látványelem gyanánt gitár, és sok más egyéb, ideillő kellék szolgált.

Ezt követően a tükrösmetál motorcsodák utcai erődemonstrációja következett - a nyeregben javarészt holland, osztrák, német és magyar rockerekkel, valamint a moci vizuális élvezetét növelő pipihússal. Rendőri felvezetéssel motorok százai dübörögtek végig a város főutcáján - sportmotorok, chopperek, cross-gépek, túramotorok, és quadok fújták magukból a szabadság jellegzetes szagát. Röpke két óra múlva a várudvari őrjöngés folytatódott, a gyújtást egy sárvári illetőségű zenekar, az Atakám biztosította. Az okkult néveredetű Black Sabbath-klasszikusokat és egyéb feldolgozásokat (Steppenwolf, Deep Purple) játszó csapat talán eddigi legjobb koncertjét adta. Szabó Kriszti hangja hasította a levegőt, a zenekar pedig első fellépőként is orbitálisat szólt, ami egyébként is jellemző volt a rendezvény egészére. Mind a fénytechnika, mind a hangosítás terén nagy respekt a technikusoknak!!

Mókus streetfighter showja - VIII. Vármeeting Sárvár - a többi fotóért klikk a képre!!

A koncert alatt mindenki izgatottan várta a délután következő fellépőjét, a környéken már régóta nem látott Ismerős Arcokat. "Egy erdélyi út következményeként változott meg a szövegviláguk és témaválasztásuk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, a trianoni döntés igazságtalanságával foglalkozik. Zenéjükben a népi elemek, népdalfeldolgozások mellett előfordulnak hard rock, heavy metal stílusú alkotások, illetve Éberálom című lemezükön több szám is erősen dzsesszes beütésű" - írtuk a tegnapi Sitkei Rockfesztivál beharangozójában.

Az őszinte, szelid magyarság üzenetét közvetítő zenekar nyitásként az 'Egy a hazánk', című dallal melegített be, amit a lelkes közönség a színpad előtt énekelt. A közben leszakadó eső hatására mindenki égi és hazafias áldásban ázott.

A Kormorán után az ő zenéjük tudja éreztetni azt, hogy igen, magyarnak lenni nem csak jó, de becsülendő dolog is (mondhatni: "büszke gyönyörűség"!). Nem támadt bennünk düh Trianon miatt, eszünkbe sem jutott hőzöngeni, hogy mennyire kiszúrt velünk a huszadik századi politikai-gazdasági hurrikánsorozat, hogy az etnikai viszályok miféle erőszakos cselekedeteket szültek. Van egy szép országunk, egy szép és gazdag nyelvünk, és ennyi - ennek okán többszázan éreztük úgy, hogy az eső sem szegheti kedvünk. Személyükben a két nap alatt a legnyagyobb hatású zenekart hallottuk a színpadon.

Ismerős Arcok - VIII. Vármeeting Sárvár

"A rock and roll örök és elpusztíthatatlan. Nem jár le a szavatossága, mint a bolti kajáknak, vagy a műanyag szirupoknak. Én csak egyet tudok üzenni a kedves olvasóknak: az élőzenét meg kell becsülni, hiszen amíg forog a világ, addig ezek a dolgok működni fognak, és vele együtt a rock and roll is létezni fog. Most nem akarok nagy szavakat használni, de amíg a világ kerek, addig mindig lesznek rockerek, ahogy legjobb cimborám, Suszter Lóri mondta. Ezt az életérzést meg nem lehet egyik napról a másikba sutba vágni. A generációnkkal született és számos generáció fog felnőni még rajta!" - nyilatkozta majd egy éve Gidó, a Lord és a Karthago billentyűse lapunknak.

Gidó okosságából már következtethet a kedves olvasó, hogy valóban ismerős arcok léptek a színpadra: a Lord hasonló szellemben folytatta a bulit. Kamaszkorom építőtáboros kedvencei harminchét év után is óriási lendülettel nyomták a rockot. A Lord koncertek egyik sajnálatos sajátossága azonban az, hogy - a basszusgitáros-cserét, és a repertoárba rakott új dalokat leszámítva - hosszú évek óta minden ugyanúgy történik. Takk-ra ki lehet számolni a dobszólót, a gitárszólót, a tagok bemutatását, a Vándor érkeztét, a letérdeplő közönséget, és a ráadás számokat. Különbség gyakorlatilag évek óta nincs, leszámítva, hogy amióta Apró Károlyra van a basszgitár aggatva, azóta színpadi mozgásának köszönhetően nem marad egy nyugodt négyzetméter sem a színpadon. A sokat tapasztalt Lord-rajongók számára talán kicsit unalmasnak tűnhetett, de egy holtponton átesve ez már nem számít, így várjuk őket a Sitkei Rockfesztiválra, az Ismerős Arcok társaságában.

Lord - VIII. Vármeeting Sárvár

A Lordot egy vérbeli motorosokból álló banda, a Skulls követte. A színpadkép legfeltűnőbb két tulajdonsága az egyen-motorosszerkó, és a téglatest alakú (doboz)gitár voltak, amely a legkevésbé sem volt vonzó, viszont unszimpatikus külseje ellenére nagyon jól szólt, ahogy a zenekar is, akik a rock hőskorából játszottak angol, és magyar slágereket (Iron Maiden, P-Mobil, István, a király). A Hells Angels motorosklub tagjai bérelték ki a színpad előtti első sorokat, és sörtől vagy épp whisky-től (így, "e" nélkül, mert a skót "viszki" az igazi!) mámorosan énekelték, hogy

"Mush-a ring dum-a do dum-a da
Wack fall the daddy-o, wack fall the daddy-o
There's whiskey in the jar".

A koncertet követően a Rock dübörgő elefántja, a Karthago foglalta el a világot jelentő deszkákat. A csapat hibátlanul teljesített, az idő zenéjükön - akárcsak a Lord esetében -, semmit nem koptatott, az összes jólismert dal felcsendült, olyan ütős hangszereléssel, hogy öröm volt hallgatni. A színpad előtt természetesen folytatódott a tombolás, az Apáink útján, Keleti éj, Indulj tovább, az egész repertoárt sorolhatnánk. Takács Tamásról kiderült, hogy amennyire jó énekes, legalább annyira jó humorú "dumagép". Gidó a megfordított muzeális értékű bőr motorossityak alól nyomta a Rolandot (sic!) és pöfékelt bőszen, Szigeti Feri, a "gentleman-rocker", rendíthetetlen precizitással, mindenféle arcizomművelet nélkül hozta a riffeket, a dobok mögül mikrofon elé lépő Kocsárdi Miki pedig fityiszt mutatott néhány érdemtelenül hypolt énekes(ecské)nek. Közel a műsor végéhez felcsendült a Rekviem, villantak az öngyújtók, visszafogottak lettek a színpadi fények, s a mellettünk álló rajongó meg is jegyezte: ezért jöttem, erre várok már több éve, hogy ezt felvehessem.

Karthago - VIII. Vármeeting Sárvár

A már-már tradicionálisnak számító - egyébként kevés fantáziával előadott - erotic show-t követően a szintén tradicionálisnak számító Blues Company zárta a találkozót. Felütésként Blöró mester a "dunsztosüveg, uborka, legjobb szarni guggolva" rigmussal melegítette be a népet, és ígérte, hogy ma este nem fog káromkodni... Aztán leült a "dob-szintetizátor" mögé, majd közölte, hogy mára ennyi volt. Ha tetszett, akkor szeretne hallani egy meggyőző "Visszát". A maradó közönség vette a lapot, és az el sem kezdett koncertet pár perc után visszatapsolta. Blöró innét bedobott mindent, dobolt, énekelt, nyomta a szintetizátort is - mindezt egyszerre. A kőkemény motoros zene (Magyarország-Motorország, Kispirics, Ha nem isztok, csak esztek, Klárika, és a Motoros Blues) egy utolsót pörgetett még a hosszúra nyúló éjszakán. Végsőkig elfáradva, rekedten, de egy hatalmas bulit magunk mögött hagyva ballagtunk hazafelé. Hány napot kell aludnunk a következőig?