Patrik: Általános iskolában is sporttagozatra jártam, így a sport meghatározó volt már gyerekkoromban is, korán elkezdtem atletizálni, majd elcsábítottak tájfutó edzésekre is. Aztán középiskolás koromban egy atléta-edző is felajánlotta, hogy járjak hozzájuk edzésre és ez elkezdte visszaszorítani a tájfutást, bár később még ebben a sportágban is szerencsét próbáltam. Mindegyik sportban rengeteg versenyt tudhatok a hátam mögött, nagy örömre szép eredményekkel.

Viktor: 14 éves korom óta futottam válogatott középtávfutó szinten, majd 2010-től az egyetem után személyi edzőként és síoktatóként a hobby sporttal foglalkozom inkább. Ez egyfajta visszatérés a verseny világába.

Bendi: Versenyszerűen körülbelül 12 évesen kezdtem a sportot futás és duatlon sportban, de mellette még sok más sportban is tevékenykedtem, például bicikli, síelés, görkorcsolya, meg ami éppen volt.

Alex: Egészen kiskorom óta sportolok. Számos sportot kipróbáltam már, mint például az úszást, gyorskorcsolyát, vízilabdát, lovaglást, kerékpárt. Komolyabban nagyjából 4 éve kezdtem el sportolni, amikor leigazoltam a szombathelyi egyetemi sportegyesületbe (SzoESE). Első mezei országos bajnokságomon másodikként beérve robbantam be úgymond a köztudatba. Ezt követően elég sokszor sikerült még a dobogóra állnom országos bajnokságokon és ligaversenyeken.

Hol találkoztatok először a Spartan Race-szel, s hogyan készültetek fel az első megmérettetésre? Már azt is ebben a felállásban, ezzel a csapattal vagy egyéniben is indultatok?

Viktor: Én Visegrádon, egy Sprinten futottam először, majdnem ezzel a csapattal, akkor még Alex nem volt a csapatunk tagja sajnos. Én speciel síoktatásból jöttem haza, Ausztriából, úgyhogy nem igazán készültem a versenyre, hacsak nem fejben.

Alex: Először a Youtube-on figyeltem fel a versenyre, majd később a Spartan race hivatalos honlapján és a Facebook oldalukon értesültem a versennyel kapcsolatos információkról. Az első versenyem a Hungaroringen volt. A futáson kívül akkor még máshogy nem igazán készültem rá.

Mi a verseny legnehezebb része? Mindenkinek megvan a maga gyenge pontja? Tudom, hogy vannak kötelező feladatok, valamint vannak, amelyeket büntetéssel lehet kiváltani. Ti hogyan tudtatok nekiveselkedni ezeknek a feladatoknak?

Patrik: A versenyben az a legnehezebb, hogy sok szint van benne, például sokat kell felfelé futni, illetve ha nem sikerül a feladat 30 burpee-t kell végrehajtani, ami rengeteg egy ilyen fizikai teljesítés közepette. Számomra régen a víz alatt merülés volt a legnehezebb, illetve a traverz fal, ami egy olyan fal, amin fából felszerelt fogantyúk vannak, és azok segítségével kell végigmenni rajta. Könnyű leesni, lecsúszni miután csurom vizes az ember.

Alex: A legnehezebb része a versenynek az akadályok hibátlan végrehajtása, illetve hibázás esetén a büntetés után ugyan azzal a lendülettel folytatni a versenyt, mint előtte. Azt bizton állítom, hogy mindenkinek megvan a saját Achilles pontja. Én a nehéz feladatok előtt fontosnak tartom, hogy egy pár másodpercre megálljak és higgadtan, nem kapkodva menjek rá az adott akadályra.

Hogyan lehet igazán jól felkészülni egy ilyen versenyre? Gondolom, nem kúsztok sárban nap, mint nap, hogy az ott is jól menjen. Van valami bevált taktika (egészséges táplálkozás, rengeteg cardio edzés, stb.)?

Patrik: Leginkább a futó teljesítmény a meghatározó. Hiába dominál az izom valakin és ügyes mindenben, ha futni nem tud elég jól. Főként futó edzéseket végzünk külön-külön egyelőre, bár együtt is szoktunk készülni köredzéssel, illetve lassan teljes Spartan Race-re való felkészítő edzéssel, amiben van sok-sok a versenyre felkészítő feladat, például háló alatt kúszás, futás, gumitenger, gumigörgetés, húzódzkodás, monkey bar, burpeezés, falon átugrások, vontatások stb. Sajnos az egészséges táplálkozást nem mondhatom el magamról. Szeretem az édességet és a chipseket, de szerencsére nem látszik meg rajtam.

Viktor: Én saját edzéseim útján készülök, amiket csoportos edzéseken is tartok. A KIKÉPZÉS néven indítottam egyfajta edzésprogramot, amely kiválóan felkészít egy ilyenfajta megmérettetésre. Persze jó lenne, ha lenne lehetőségünk együtt is edzeni a srácokkal, de ehhez elengedhetetlen lenne a szponzoráció, hiszen a Veszprém - Szombathely távolság nem leküzdhetetlen, de okoz némi gondot.

Bendi: Az én edzéseim sok futással, biciklizéssel telnek, valamint erősítéssel. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás egyértelműen elengedhetetlen.

Alex: A verseny kulcsa alapvetően a futáson múlik, de az igazat megvallva az erőnlét legalább olyan fontos, mint a futás. A versenyre való felkészülés nélkülözhetetlen eleme a rendszeres és lendületes futás. Emellett számos koordinációs és erőnléti edzést is kell végezni. Ugyan sárban nem kúszunk edzés jelleggel, de sok olyan akadály van, amit otthoni körülmények között is fel lehet építeni a gyakorlás érdekében. 

Sokan nem tudják, hogy egy ilyen versenynek is vannak komolyabb szintjei, mint például Európa- és Világbajnokság. Mit gondoltok, mennyivel lesz nehezebben teljesíthető az Edinbourgh-i pálya a nyitrainál?

Patrik: A verseny az USA-ból indult így a VB eddig mindig ott volt, illetve a top Spartan Race versenyzők is amerikaiak EGYELŐRE. Ez a verseny évről évre növi ki magát. Egyre több ember kap kedvet, egyre többen indulnak, így egyre több lesz a profi versenyző is. A nyitrainál sokkal nehezebb lesz az EB pálya, mivel ezt nem nevezhetjük nehéz pályának. Az a pálya kemény lesz, nehéz (talán ismeretlen) akadályokkal, s biztosan több szinttel. De fel tudunk készülni rá.

Bendi: Véleményem szerint jóval keményebb lesz, mert mégis csak ez az Európa Bajnokság. Hosszabb pálya, több akadály és még több erős ellenfél.

Azt lehet tapasztalni, hogy azok az emberek, akik érdekeltek bármiféle versenysportban, azok az életben előkerülő akadályokat is egészen máshogy élik meg, a versenyszellem a mindennapokban is megmutatkozik. Tapasztaltátok már ezt magatokon, hogy könnyebben vettetek olyan hétköznapi akadályokat, mely másoknak komoly kihívást okozott?

Patrik: Nagyon sokszor tapasztalom magamon, hogy amikor olyan nehéz helyzetbe kerülök, az jut eszembe, hogy „hát a tegnapi edzést is kibírtam ezt is kifogom", „tegnap az edzés negyedénél azt hittem meghalok és feladom de visszagondolva arra az állapotomra könnyen túl estem rajta és pikk-pakk végeztem az edzéssel".

Viktor: Nekem például majdnem sosem okoz gondot lehajolva bekötni a cipőfűzőmet. Komolyabbra fordítva a szót, IGEN. Én vallom, hogy az „ép testben ép lélek" idézet nem csak egy szép gondolat, de teljességgel igaz. A szellemi teljesítőképességem is magasabb, mikor edzett vagyok. Hosszabb ideig és precízebben tudok koncentrálni egy adott feladat megoldására.

Bendi: Én a hétköznapokon is sok mindent versenyként fogok fel. számomra nem problémák vannak, hanem feladatok, amiket meg kell oldani. Szeretek akadályokkal megküzdeni az életben is.

Alex: Igen, egyértelműen. A sport sok mindenre megtanít. Önfegyelemre, kitartásra, küzdésre és együttműködésre is. Az élet szinte minden területén előnyt élveznek azok az emberek, akiknek élete a versenysporthoz kapcsolódik. 

Azonfelül, hogy most anyagi támogatókat kerestek, vannak körülöttetek, olyan személyek, akik a versenyre való lelki és fizikai felkészülésben végig támogattak benneteket? Ti egymást mivel tudjátok motiválni az edzéseken és a hétköznapokon?

Viktor: Természetesen lelkiekben rengetegen támogatnak, mivel minden nap az atlétika stadionban tengetem napjaimat, mint edző és ex-futó a volt csapattársak, a volt edzőm, és főképp a feleségem (aki szintén edző). Ő elenged a hétvégi versenyekre is! Egymást pedig majdnem napi szinten, ha csak Facebookon keresztül is, pár szóban motiváljuk. Nekem már az is elég sokszor, hogy kiírja valamelyikünk, hogy mikor megyünk újra csatába!

Alex: A családom és barátaim is folyamatos támogatást nyújtanak fizikai is lelki téren is. Úgy gondolom, hogy a csapatom belüli motiváció nélkülözhetetlen. Az edzések során és a verseny közben is nagyon nagy pluszt jelent egy csapattárs biztató szava.

Van már következő kitűzött cél a sportban vagy most csak az Európa Bajnokság lebeg a szemetek előtt? Később is szeretnétek majd ilyen komolyan sporttal foglalkozni?

Patrik: Nekem most a Tájfutó Főiskolás VB is képben van, mert van még esélyem bekerülni a csapatba, ami nagyon jó lenne és megtisztelő lenne az Egyetemet képviselni itthon Miskolcon, a VB-n. Spartan Race szempontjából az elsődleges célunk, hogy minimum mindig dobogón lenni, de leginkább nyerni. Ehhez szeretnénk szponzorokat találni, mert sajnos a nevezés nagyon drága, illetve a versenyek messze vannak, így az eljutás is sokba kerül. Nekem, de szerintem a többiek nevében is beszélhetek, nem titkolt célom, hogy a CEU-ban (Central Europe régióban) mi legyünk a legeredményesebb csapat és mindig megverni a szlovák, lengyel, cseh versenytársakat. A feltételek egyelőre nem egyenlők mivel ők több szponzorral rendelkeznek, és rengeteg versenyen tudnak indulni, ahol tapasztalatot és tudást szerezhetnek. De Nyitrán is legyőztük őket így bőven van bennünk ráció és reméljük, valaki felfigyel a lehetőségre és támogat minket pénzzel, táplálék kiegészítővel, ruhával, cipővel vagy bármivel, amivel tud. Minden jól jön most nekünk hiszen, egy nagyon friss, de annál erősebb és motivált csapat vagyunk.