A Pálinka dal bökte le a Gyógy-Bor Napokat - Vasárnap is hatalmas tömeget vonzott a fesztivál

Képgaléria megtekintése2016.07.25. - 21:30 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: BLH, Sulics Boglárka

A tizenegyedik 'gyógybornapok' zárónapján az Orfeum Vándorszínpad, a BigBox, a Kállay-Saunders Band és a Magna Cum Laude műsornak tapsolhatott a közönség.

Érdekes keretbe foglalható a tizenegyedik 'gyógybornapok' öt napja: már a szerdai első taktusok Esszenciát adtak, amit valójában az utolsó nap záródala, a Pálinka dal szimbolizált legjobban: önfeledtség jó zenékre, jó italok és ételek mellett. Hogy a szám- és nyelvmisztika oldaláról is megközelítsük a fentieket: a XI. Büki Gyógy-Bor Napok nevében jó előjel volt a 11. Ugyanis prím szám. A fesztivál maga pedig príma. S ha már itt tartunk: biztosak vagyunk benne, hogy a 12. sem lesz tucatrendezvény.

Az utolsó nap délutáni programja az Orfeum Vándorszínpad operettműsorával kezdődött, az örökzöld melódiák iránt fogékonyabb közönséget megcélozva. Tánc még nem volt az idei fesztiválon, aminek tematikájához inkább a néptánc passzolna, ám most az operett után egy másik színes és könnyed, nem utolsósorban látványos produkciót kapott a közönség: a csepregi Mosoly Tánccsoport hastáncosai hozták pár percre testközelbe Kelet tánckultúráját.

Már a tavalyi bornapon is nagyon népszerűek voltak, így kézenfekvő volt az újabb meghívás, ezúttal már a "nagyszínpadra" - bár teljesen egyenrangú volt a Bük és a Bor színpad -: a kőszegi fúvósok 'popzenei kalandozásának' édesgyermeke, a BigBox tálalta nagyszerű formában a közismert slágereket, Policetól Beyonceig. Ki is járt a big up a BigBoxnak.

Mindig fokozott kíváncsisággal tekint sorok írója azokra a zenekarokra, akiket még nem hallott élőben. Ezért is volt izgalmas - és külön respekt a szervezőknek érte! -, hogy az általunk mindig is elismert Kállay-Saunders Andrást és bandáját végre élőben is hallhattuk. A Kállay-Saunders Band fenn is tartotta ezt az izgalmat a koncert teljes időtartama alatt. Kollégával komolyan bólintgattunk, amikor Lenny Kravitz Fly away-e dörrent le a színpadról, de legalább ekkora pacsi járt a Running-ért, és a szerintünk legjobb daláért, a Victory-ért. Kállayt nem lehet nem szeretni, ennek a fickónak egyszerűen jól áll a szerénység, a keménykalap, a vagány akcentus, és az a stílus, amiben hihetetlen szorgalommal és konzekvenciával felépítette magát! A Magashegyi Underground és a Mystery Gang mellett számunkra a legjobb bulit tolták a bornapokon.

Egy több napos fesztivált mindig valami ütőssel kell lebökni, így teljesen jó választásnak tűnt a Magna Cum Laude fesztiválzáró bulija. Szép ívet kapott a közönség a zenekar biográfiájából, aminek több ráadás szám és a fesztiválzáró Pálinka dal volt a csúcspontja.

A fesztivál öt napjának ismeretében nyugodtan kijelenthetjük: egyenletesen színvonalas és közönségbarát volt a rendezvény. A könnyed, ám mégis minőségi szórakozás és szórakoztatás szerencsés kézfogója volt a fesztivál: jazz, blues, népzene, sanzon, kuplé, rockabilly és popzene egyaránt legördült a hallgatóság elé a zenei sokszínűség palettájáról. Így hát bizakodva várjuk, hogy a szervezők és a város újra kimondja a rendezvénynek - ennek a felettébb kívánatos "hölgynek" - a boldogító again-t!