Zacher Gábor toxikológus volt az ŐrvidékHáz Szombathelyi Polgári Esték sorozatának vendége a Savaria Moziban. Már jóval fél hat előtt gyülekezni kezdett a tömeg az aulában, szinte egymás sarkára hágva szorongtak a lépcsők előtt, hogy mihamarabb bejuthassanak. Igyekezetük nem volt alaptalan, mert a nagyterem csaknem teljesen megtelt, csupán egy-két szék maradt üresen. Zacher Gáborral Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője beszélgetett. A rendezvényen Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere is megjelent, nem véletlenül, hiszen régebben együtt dolgoztak Zacher Gáborral, és a barátságuk azóta is megmaradt. A toxikológus elmondta, mentősnek lenni igazi kihívást jelent. Az ember vagy otthagyja három hét múlva, vagy egész életében a szerelmese lesz. Még orvostanhallgatóként jelentkezett mentőápolónak, akkor találkozott Puskás Tivadarral Pesterzsébeten, akit már akkor legendás mentőorvosnak tartottak. Október 23-a apropóján Zacher Gábor elmesélte szülei történetét, hogyan nyomta be őket a tömeg a Parlamentbe, majd egy 1973-as élménye következett, amikor 13 éves gyerekként az akkor még az összefüggéseket nem értő gyereket a Petőfi-szobortól menekülő tömegben egy rendőr kardlappal megütötte.

Zacher a Honvéd Kórházban kezdte pályáját. Már az egyetemi tanulmányai elején tudta, hogy baleseti sebész szeretne lenni, és azzal is tisztában volt, hogy az igazi tudást csak gyakorlattal lehet megszerezni, ezért jelentkezett a Honvédkórházba, ahol műtősfiúként dolgozott. Szerette a baleseti sebészetet, az egyetem elvégzése után is ottmaradt, míg a gumiallergiája változtatásra késztette. A Péterfy Sándor Utcai Kórház- Rendelőintézet és Baleseti Központ klinikai toxikológiai osztálya következett. Főorvosként sikerült az osztályt felhoznia a nemzetközi élvonalba, főleg öngyilkosokat, drog- és alkohol túladagolókat láttak el, a szíve mégis visszahúzta a Honvédkórházba, ezért 2014-től a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője lett.

Drogokat évezredek óta használ az emberiség, már az ősember is élt tudatmódosító szerekkel, a sámánkultuszban alapvető jelentőséggel bírt. Ekkor azonban még tisztában voltak a keretekkel, a kábítószerek kultikus célt szolgáltak, élvezeti szerként csak jóval később terjedtek el. A legnagyobb veszélyt a designer drogok jelentik, melyek Kínában készülnek, nem zuglaborokban, hanem vegyi üzemekben, és a selyemút vonalán jutnak el hozzánk. Hatalmas bizniszről van szó, a biofű éves forgalma 300 milliárd dollár. Ha elkészül egy új anyag, már három hét múlva megjelenik Európában. Jóval gyorsabb az útja, mint a hivatalos gyógyszereké, melyek engedélyeztetéséhez évek kellenek.

Magyarországon a 18 év alattiak 40%-a kipróbált már valamilyen tudatmódosító szert. A szülők felelőssége óriási, akiknek pozitív példát kellene mutatniuk, ám a tévé előtt sörözgető apa, a sorozatfüggő anya nem igazán jó szociális minta. Hazánkban 800 ezer alkoholfüggőt és 20 ezer kábítószerfüggőt tartanak nyilván, még sincs igazi alkoholstratégia. A leghatásosabb természetesen a prevenció, a keretek megismerése. Ha valaki elmegy egy buliba, az első és második sör természetes, semmi baj nincs abban, ha valaki megissza, de ne legyen harmadik.

Fontos az is, hogy ha a gyerek túllépte a határokat, a szülők ne alázzák meg, hanem emlékezzenek arra, hogy valamikor ők is voltak fiatalok, és ők sem vetették meg az élvezeteket. Itt Zacher Gábor elmondott egy példát, amikor a 14 éves meglehetősen módosult tudatállapotban lévő fiát és barátait egy buli után a Móricz Zsigmond körtérről vitt haza az éjszaka közepén (autóba hányás és társai), nem letolta a szigorú és megfellebbezhetetlen atya szerepében, hanem elmondott egy történetet saját magáról.

A 45 év fölötti korosztály édes keveset tud a kábítószerekről, mivel fiatalkorukban még nem léteztek. Zacher kedvenc szavaival ők a betelepülők, míg a fiatalok az őslakosok, akik már ebbe nőttek bele. Ez a modern technikára, internetezésre stb. is vonatkozik. Az lenne jó, ha a szülők többet lennének együtt a gyerekeikkel, nemcsak napi 7 percet, ami ma az átlag.

Ha valaki toxikológus még nem jelenti azt, hogy ő maga mentes a függőségektől. Zacher Gábor 15 éves kora óta szenvedélyesen pipázik. Annyira sokat szív, hogy az irodájában például két lábzsákot is tett a füstérzékelőre. A másik szenvedélye a munka. Napi 14-18 órát dolgozik, csupán 4 órát alszik. Mielőtt Szombathelyre jött volna, még benézett a kórházba, és hazafelé is beugrik majd. A szombati viziteken is ott van. A munkaalkoholizmus önmagában még nem baj, csak tudjon az ember kikapcsolódni. A toxikológus most Prágába készül pár napra, pipaboltokat keres föl, koncertekre megy, még mobilon sem lesz elérhető.

Szó esett a sorozatfüggőségről is. Kétfajta sorozatfüggő létezik: az egyikük  csak a kedvenc sorozatait nézi meg, a másik viszont válogatás nélkül mindent, napi 5 és fél órát töltenek a tévé előtt szappanoperákkal. A négymillió szegénységben élő ember számára a sorozatok jelentik a menedéket, amíg a filmeket nézik, kimenekülhetnek a pszicho-szociális gettóból.

Az est végén Puskás Tivadar ajándékcsomagot nyújtott át Zacher Gábornak, melyből nem hiányozhatott a bor, Szent Márton bora sem.