A fenti bevezető egy idézet, egy cirka negyven perces dokumentumfilm monológja. Amiről most beszámolunk, már a közelmúlt második olyan tényfeltáró filmanyaga, melyet kénytelenek voltunk többször egymásután újra megnézni. Nem azért, mintha elsőre nem értettük volna meg a közlést, hanem mert minden összefüggést újravizsgáltunk, kerestük a hibákat az eszmefuttatásokban, és bizony nem nagyon találtunk. Nem azért kutattunk a kákán csomó után, mert ellenszenves, vagy tőlünk idegen a téma, ellenkezőleg: ideje volt már, hogy nagyon sokan idehaza is felkaphassák a fejüket. Igyekszünk a magunk módján mi is akkora nyilvánosságot adni ezeknek a mindannyiunkat érintő történéseknek - mert azok - amekkorát csak tudunk. A téma nem más, mint az, hogy túléli-e az emberiség a közeljövőt, vagy sem.

Míg anno maximum embert és vagyont veszthettünk, addig ma az életterünket

Mióta világ a világ, az emberek elégedetlenek. Ez tény. Az is tény, hogy sokszor próbáltak tenni a jólétért, véres vagy vértelen forradalmakkal, jogos vagy jogtalan háborúkkal, de valahogy mindig elveszett a harc során az a kezdeti eszmeiség, ami a vért felforralta. Ment minden tovább a megszokott úton, királyokat vagy politikusokat üldöztek el, és jött egy új hatalom. A különbség az elmúlt korok harcai és a mai állapotok között az, hogy míg anno maximum embert és vagyont veszthettünk, addig ma az életterünket is. Vagyis azt mindenképp, ha nem történik valami. Mind a tudomány emberei közül, mind a művészek soraiból - nem beszélve az arctalan, józan paraszti és egyéb praktikus ésszel megáldottakról -, már régóta rengetegen kongatják a vészharangot a fejünk felett. Valószínűsíthetően az igazi jóléti - vagy legalábbis annak nevezett - társadalmakban sokkal nagyobb visszhangja van ezeknek a bim-bamoknak. A mai magyar valóságban mindenki jobban el van foglalva az instabil „biztonságával", minthogy azon aggódjon, hogy mi lesz a sorsa földünknek és nekünk. Akinek a napi fennmaradásért kell küzdenie, nincs arra ideje, hogy idealista zászlókat lengessen. Pedig pont nekünk kellene belegondolnunk abba, hogy miért van ez a nagy egyenlőtlenség, és itt nem a társadalmi osztályokról beszélünk. Miért fizetünk ugyanannyit mindenért, mint a többi országban, és miért keressük annak csak a töredékét? Ez csak egy alapvető kérdés, amire ebből a két filmből nem kaphatunk választ. Sok minden másra azonban igen.

Ez így egyben velős és sokkoló - A tárgyaink története

Az alábbi, egy hónapja kapott filmben egy tíz évig tartó kutatómunka eredménye van összesűrítve húsz percben, érthetően és frappánsan levezetve. A téma a mai anyagi gazdaság kialakulása, menete és céljai, illetve ezeken keresztül tarthatatlanságának és céltalanságának bemutatása. Számszerű adatokat látunk arról, milyen mértékben mérgeztük meg a föld és a magunk szervezetét, és tesszük ezt nap, mint nap. Döbbenetes számadatokat hallhatunk a fogyasztói társadalomról, amiben élünk, és amit szépen rendesen birkaként életben tartunk, pedig nem szabadna erről a mezőről egy szálat sem lelegelnünk feleslegesen. Nem ragadunk ki részleteket a filmből, mert semmi értelme sem lenne, ez így egyben velős és sokkoló. Kérünk minden olyan olvasót, aki csak egy kicsit is törődik a saját és szerettei jövőjével, nézze meg ezt a filmet, és gondolkodjon el rajt. Amennyiben pedig megérintették a látottak és hallottak, a videó után folytassa az olvasást. Ígérjük, megéri.

(Ha nem indulna el a video, katt ide!)

Biztos vannak olyanok, akik összeesküvés-elméletként értékelik - degradálják - a fentieket, de mint nemsokára kiderül, a két földrész lakosságának majd egynegyede már felismerte a helyzet tarthatatlanságát, és kezd öntudatra ébredni. Az, hogy ez miként és hogyan is fog realizálódni, senki nem tudhatja. Egy jó ismerősünk 2012. december 23-át jelölte meg fordulópontnak, utalva ezzel a maya naptárból értelmezett adatokra. A naptár szerint akkor fog megszűnni a mostani folyamatosság az újkori emberiség történetében. Az, hogy ez pontosan mit is jelenthet, azon tudósok hada vitázik évtizedek óta. De ez most nem is nagyon számít, hisz sem a múltunkon, sem az előre megírt jövőnkön változtatni nem tudunk, jelen pillanatban még legalábbis. A jelenünk megváltoztatásával azonban befolyásolhatjuk az elkövetkező korszakot - kérdés, hogy ezt belátjuk-e idejében, vagy sem.

Kulturális kreatívok - nyitott, befogadó, univerzális értékekben gondolkodnak

„A kulturális kreatívok jellemzője, hogy noha életszemléletük alapvetően optimista, sokan közülük ma még úgy érzik, kevesen vannak, nem tudnak hatékonyan beleszólni a társadalom alakításába." Összességében elmondható, hogy a kulturális kreatív tudatosság nyitott, befogadó, korlátok és határok felett, univerzális értékekben gondolkozik. A csoporthoz tartozók többsége hívő, spirituálisan egyéni utat jár, a vallások közötti hidakat és közös alapértékeket keresi, fontos számára a spiritualitás napi szintű megélése, ez utóbbi azonban többnyire nem kötődik formális vallási keretekhez."

Ha készpénznek vesszük, amit a közel háromnegyed órás dokumentumfilm közöl - amit kénytelenek vagyunk, hisz mondhatni hiteles, az arcukat és nevüket felvállaló tudósok, művészek, és neves civil aktivisták tolmácsolják, plusz zsigerből meg vagyunk győződve helyességéről -, akkor van lehetséges megoldás az életünk teljesebb, ezáltal boldogabb leélhetésére. Százötvenmillió ember legalább azt gondolja, hogy elég ebből, ami kifolyik a kezünkből a semmibe. Ha ezt a föld lakosságához mérjük, akkor bizony elenyészőnek tűnik a szám, csakhogy ez a rengeteg ember a világunk vérét szívó két kontinens - Európa, Észak-Amerika - lakóinak majd egynegyedét teszi ki. Nem a harmadik világ „tudatlanjai" ők, akiknek gőzük sincs, mibe is sodorják őket, hanem mi, akik egymást tapossuk a multinyitáskor, hogy fél áron vehessünk elektromos fülpucoló gépet, amit talán egyszer majd használunk is. Nemcsak az alsóbb, tehát az eleve elégedetlenebb társadalmi rétegekből, hanem minden szektorból egyformán jelen vannak, és ezt úgy hívják: egységes öntudatra ébredés. Erről mi magunk uszkve 6-7 éve olvastunk először Osho elbeszéléseiből, de akkor csak, mint idea lebegett még szemünk előtt. Igaz tehát az, hogy a természet gyógyítja önmagát, hisz egyesével rávezette az embereket arra, hogy érezzék azt, hogy ez így nem jó. A legérdekesebb momentum az, hogy mindannyian azt gondolták, vagy épp ma is gondolják, hogy egyedül vannak - vagyis csak ők látják a világunk rossz irányba haladni. Ez is lett a vezérmondata a lassan talán beinduló - nevezzük így -, kampánynak. Nem szerveződnek, ha igen akkor is csak lokálisan tömörülnek egyesületekbe, nem akarnak új politikát, sem a régi feltámasztását - ők a saját kezükbe akarják venni a sorsuk irányítását, harmóniában élni magukkal, egymással, és a természettel. Ajánlásunk legalább annyira markáns, mint az első film esetében!

(Ha nem indulna el a video, katt ide!)

A két filmet, illetve a rengeteg, eddig már általunk megtapasztalt tényt összerakva - pláne ezt a mostani válságot, melynek kapcsán csak a porhintést hallani és látni -, minden felelősen és tisztán gondolkodó embernek ki kell, hogy nyíljon a képletes bicska a zsebében. Eddig is sokan „megénekelték" már ezeket az iránymutatásokat, és magát a vészes helyzetet, sőt többen különböző megoldásokat is kínáltak, de úgy látszik most érkezett el az idő arra, hogy végre véget érjen ez az esztelen és hiábavaló rohanás a tévé és a bevásárlóközpont közt. Valószínűsíthetően bármi is történik majd az elkövetkező évtizedben, nem lesz egyszerű dolgunk, hisz mint Tricky már előre megénekelte az Evolution Revolution Love himnuszában: this revolution has just begun!

(Az írást először 2009.09.30 07:00 időponttal jelentettük meg).