A hétvégi újjászületést és egy kicsit a nyarat is elhozta a Phoenix Rt bulija a Végállomásba

Képgaléria megtekintése2018.04.07. - 18:45 | NagyRobert - Fotók: Szokol Gábor

Igen, a Metallica elénekelte A legjobb méreg című Tankcsapda klasszikust, a Queen meg a Tavaszi szél vizet áraszt című moldvai-csángó népdalt, péntek este pedig a Smoking Frog és a Burnout hangolt minket a nagy tűzmadárra, mi pedig feltámadtunk hamvainkból, így már készen állunk a hétvégére, meg a következő hétfőre is!

Április 6-én ismét a rockos zúzásé volt a főszerep a szombathelyi Végállomás Klubban, és péntekhez képest viszonylag korán, 8 után nem sokkal már kezdett is az első zenekar. Ehhez mérten kicsit álmosan kezdődött az egész, az alapozás hiánya eleinte meglátszott a közönségen, de hamar beindult a pörgés.

Elsőként a szombathelyi Smoking Frog lépett színpadra és ismét bizonyították, hogy öreg rocker nem vén rocker, Gerencsér Péter "Süni" a dalok közti átvezetőkben nem kicsit volt önkritikus saját korát és testsúlyát illetően, de ez kell, és ez az a mentalitás, amiért azt mondjuk, ilyen emberek kellenek a zenekarok élére, akik nem csak szimplán zenészek, hanem igazi showmanek, és Süniben ez megvan. A dohányzó békák pedig hatalmas bulit csaptak, és máris nem tűnt olyan korainak a kezdés. Jól összerakott produkció volt, amit a közönség is imádott.

Őket a Burnout követte, és ekkor egy dolog derült ki, hogy nem szeretjük a színpadon felállított roll-upokat, nagyon "céges rendezvény" hatást keltenek és onnantól a zenekarnak még nagyobbat kell küzdenie a világot jelentő deszkákon. Ezen túl persze a Burnout zenéjével és produkciójával sem volt semmi baj, eszelősen jók voltak, nagyon egyben volt az egész.

Végül, jött a Phoenix Rt és nem csak a buli beteljesítését hozták, hanem egy darabka nyarat is, Balaton- és tengerparttal együtt, szinte már a napsütést is éreztük, ami ebben a #sohavégetnemérős télben vergődve külön öröm és élmény volt átélni, még akkor is, ha csak pár percig tartott. A pörgős-zúzós történet felfrissítette a testet és a szellemet, csak annyi gond volt ezzel az egésszel, hogy így, vagy úgy, de egy kicsit korán ért véget.

Összességében pedig elmondható, hogy a Végállomás hozta a kötelezőt, vagyis egy élőszereplős, fullos koncertélményt, amiről érdemes beszélni, átélni pedig nagyon jó volt. A péntek esti történetnek meg még koránt sincs vége, várjuk a folytatást, mert a Körmendi utca végén lévő "üzemegység" folyamatosan ontja magából a jobbnál jobb bulikat!