A DunkelNacht (Sötét Éjszaka) 2004-ben még csak Heimdall (a mitológiában a világfa, feltehetően az ég istene) egyszemélyes projektje volt, amit gitárokon, szintetizátorokon, dobgépeken és számítógépeken "bütykölt össze" magának. Ez annyira jól sikerült, hogy 2005-ben megjelent a Das Leiden für die Ewigkeit (Az örökkévalóság szenvedése) című album, ami még a dallamos gótikus trendet követte. Ekkor csatlakozott be Nygh Gaunt a "bandába", Heimdall pedig rögtön egy extrém irányba tolta el az egészet.

Még mindig 2005-öt írunk, amikor Heimdall találkozott Beowülffal, aki második gitárosként lepett be a csapatba, és elkezdték tervezgetni az első albumukat, meg ezzel párhuzamosan kijött a Gjennom Tidene Til Døde Guder  (A halott istenek idején át), ami Heimdall második (szóló) DunkelNacht lemeze volt, és egy orkesztrálisabb darabja a zenekar diszkográfiájának.

2007-ben érkezett basszusgitárosnak Alkhemohr, és felvették az első, hivatalosan is metál albumukat, ami a "keresztségben" a Mass Grave / DunkelNacht nevet kapta. A fekete humor már ekkor tapintható volt a banda vénáján, és azóta is konstans jelen van a csapat életében, erre utal a tömegsír kifejezés az album címében. Még ebben az évben kezdték el rögzíteni a Atheist dezekrationt (Ateista meggyalázás), Zene nézeteltérések miatt Beowülf gyorsan ki is lépett, nem sokkal később pedig Nygh Gaunt döntött úgy, hogy nevet vált, így lett belőle Exp:/13.

2009-ben Svarte jött második gitárosnak, és a DunkelNacht elkezdett koncertezni Franciaországban. Még ebben az évben Svarte és Exp:/13 elvesztette a motivációját és kiléptek, előbbi tagsága tiszavirág-életűre sikeredett. De, nem volt megállás, valahogy a bandához került Déhà, elkészült a Atheist dezekration is, amit ezerrel promózni kezdtek, majd jött pár istenkáromló koncert Franciaországban és Belgiumban, viszont még mindig nem volt dobosuk, akivel bezárulhatott volna a kör.

Ezek után jött az alku a M&O Office-szal, így 2010-ben elkezdték terjeszteni az Atheist dezekrationt, és Max Goemaere személyében megtalálták a dobosukat is. Azért ez az időszak sem múlhatott el tagcsere nélkül, 2011-ben Déhà feladta a kalandot, őt Frost váltotta, majd az új keménymag; Heimdall, Alkhemohr, Max Goemaere és Frost egyrészt igyekezett magasabb szintre hozni a zenei tudását, másrészt belevették magukat a következő album munkálataiba, amelyet reflexívebbre terveztek. Heimdall a zenéket, Alkhemohr pedig a szövegeket írta, így 2012-ben bevonultak a One shot stúdióba, majd Heimdall erőfeszítéseinek köszönhetően együtt dolgoztak Carlo Belottival (Worm Hole Death Records - Olaszország) és Wao-val (Realsound Studio, Parma - Olaszország) az utolsó keveréseken és a masteringen. Ennek végeredménye az lett, hogy 2013-ban leszerződtek a Worm Hole Death Records-szal, és 2014-ben megjelenhetett a Revelatio (Kinyilatkoztatás) című albumuk. Az év végén Frost is távozott, a helyére M.C. Abagor érkezett vokalistának, így a zenekar a turnékon már vele védte meg a disszonáns harmónia és az erőteljes dallamok himnuszait.

A DunkelNacht 2015-ben vágott neki első európai turnéjának, hogy tejesszék a sötétséget, és többek közt Németországba, Lengyelországba, Csehországba, Magyarországra, Horvátországba, Boszniába, Szerbiába és Belgiumba is eljutottak, érdekesség, hogy hazánkban Szombathely volt az egyetlen megálló, méghozzá a Végállomás Klub.

A turné mellett nekiláttak témákat és szövegeket írni a Ritualz of the Occult EP-hez (Az Okkult rituáléi), majd ezzel a lemezzel ismét bejárták Európa egy részét, és Magyarországon megint Szombathely adott otthont a DunkelNacht bulijának.

Idáig tudjuk a banda történetét, akik 2018-ban a Non canimus surdis (A siketeknek énekelünk) turnéval jönnek többek közt Szombathelyre, és ezúttal Budapestre is. Április 28-án lépnek a Végállomás világot jelentő deszkáira, és ezek után már nem kérdés, hogy egy újabb hatalmas zúzásra készülhetünk, ahol a porondmesterek mindenen átgázolva tolják majd a black metált.