A Savaria Karneválon azok is találhattak kedvükre való programot, akik szerettek volna egy kicsit távol lenni a tömegtől, önmagukba mélyedni, létünk kérdéseivel foglalkozni. A Zsidó udvarban a tartalmas koncertek mellett író-olvasó találkozóra is sor került, a Fiatal Írók Szövetsége Radikális magánforradalmak címmel Schein Gábort látta vendégül. A beszélgetést Borbáth Péter vezette. Schein Gábor rendkívül sokoldalú ember, író, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Verseskötetek, prózakötetek, gyerekkönyvek, drámák, irodalomtörténeti írások kapcsolódnak a nevéhez. 2017-ben jelent meg a Füst Milánról szóló kötete, melyben többek között a zsidó identitás, önazonosság kérdésével foglalkozik. Füst negyven át vezetett naplót, mely fontos dokumentum, nemcsak azért, hogy magát Füst Milánt jobban megértsük, hanem az adott korszakot is.

Schein azt is megemlítette, hogy a nyelv milyen hihetetlen módon változik, amit egy adott korszakban elfogadottnak, példaértékűnek, sőt követendőnek tartanak, egy rendszerváltást követően el nem fogadottá, sőt üldözötté válhat. Változnak az idők, a társadalmi normák, és ezzel együtt a nyelvhasználat is. Nemcsak a beszélt és írott nyelvet, hanem az ember testét, a testhez kötődő képzeteit is meghatározza az a társadalom, amelyben él, hozzákapcsolódnak bizonyos ruhaviseletek, tárgyak, melyek az adott időszakra jellemzőek. Így kötődik például édesapjához a műbőr aktatáska szaga. Szóba került, hogy vajon tanítható-e a társadalom.

Schein Gábor egyetemi oktatóként hisz abban, hogy az egyének taníthatók, és úgy gondolja, a tanulási, fejlődési folyamat, a fogékonyság az új iránt egy-egy meghatározott embercsoportnál is végbe mehet. Ahhoz, hogy két ember, vagy két csoport között megértés jöjjön létre, szükség van a közös nyelvhasználatra, ha nem beszélnek közös nyelven, mert a kulturális közeg, vagy valami egyéb elválasztja őket, akkor nem jöhet létre a megértés.

Nagy sikert aratott az olvasók körében Schein Gábor: Svéd című könyve. Az alapötletet a Lipótmezei Elmegyógyintézet bezárása után a szerző kezébe került kórtörténet adta. A főszereplő, Grünewald úr 56 után egy osztrák menekülttáborból örökbe fogad egy hároméves gyereket, magával viszi Svédországba, hogy felneveljék a feleségével, majd miután az asszony meghal, nyomozni kezd a gyerek a múltja után. Amikor a nevelőapa is meghal, a fiú maga folytatja tovább a keresést. A könyv a múlttal való szembenézésről szól, arról, hogy fel bírjuk-e dolgozni a múltunkat, képesek vagyunk-e elviselni, együtt élni vele.

Schein Gábortól azt is megtudtuk, mennyire lehet megosztani a szenvedést, lehetséges-e bevezetni másokat testi és lelki kínjainkba. Nemrégen esett át súlyos, áttétekkel járó daganatos betegségen, az élményt versben is megörökítette. Ő győztesen került ki a harcból, készen arra, hogy további gondolatait megossza olvasóival, és hogy segíteni tudjon annak a volt osztálytársának, aki vesztésre áll.