Hogy jött az elhatározás, hogy nevezel a TIT Év fotósa / fotója pályázatra?

Gyakran indulok országos pályázatokon: siker, ha a kép kiállításra , úgy mondjuk, falra kerül. A TIT pályázatait talán épp pár siker miatt szeretem, az utóbbi négy év alatt mindig került fel képem, volt, hogy három is. Persze, hogy idén is megpróbáltam. 

Volt-e tematikai megkötés?

Két kategória volt: nyílt és természettudományos.

Miért ezzel a képpel neveztél, mi az, amitől az egyébként sem "szűk" archívumodból erre esett a választásod?

Hat képpel indultam, még nem tudom, a többiből mi kerül kiállításra: mindenesetre ez az év képe lett. Erről a sorozatról már a készítése során éreztem, hogy lesz értékes kép benne.

Az Év fotója lett a TIT pályázatán a Meseország I. c. képed. Mesélnél róla, hol és milyen körülmények között készült?

A Meseország kép egy olaszországi cseppkőbarlangban készült, amit az 1970-es években fedeztek fel, és noha a fényképezni tilos tábla kint volt, nem lehetett nemet mondani a megörökítésre. Azonnal bele lehetett látni a mesét, a színek kicsi túlgondolása meg persze, hogy kellett.

A díjnyertes fotó

Mit jelent számodra fotósként ez a szakmai elismerés? Inspirál és visszaigazol, hogy jó úton jársz?

Mi másért dolgozunk? Igen, elsősorban a képnéző emberért, de azért a szakma egy komoly kontroll! Hogyne inspirálna!

Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz , mielőtt "megnyomod a gombot" ?

Hogy a lencsevédő kupak levételén talán sikerrel túljutottunk... ( ;) ) Komolyra fordítva, nyilván a megfelelő technikai beállítás dolgozik az agy hátsó régióiban. Nekem a "megmutatni azt, ahogy én látom" érzés a mozgatórugóm.

Ha van fotós ars poeticád, mi az?

Így mondta egy régi Mesterem, és én is ezt vallom: ne csak kép legyen, legyen szaga, íze, hőérzete, tapintása - vigye oda a nézőt!

Gratulálunk a díjhoz és további "szagos, ízes, hőérzetes" fotográfiákat kívánunk!