A középkori központ (Jaurinum) a Mosoni-Duna és a Rába összefolyásánál, torkolatának keleti oldalán épült, a nemzetközi és a belső utak találkozásánál. Mint egyházi központ Győr, Sopron, Moson, Vas megyéket, valamint Komárom megye dunántúli részét, Veszprém megye nyugati sávját és Zala megye Marcal menti sávját magában foglaló egység, élén a Győrben székelő püspökkel. Központját I. (Szent) István jelölte ki, amelynek kiválasztásában szerepet játszott a passaui (német) püspökség igényeit meghiúsítani akaró szándéka. Székesegyházát Szűz Mária tiszteletére szentelték. Az egyházmegye határait 1009 k. jelölték ki, azonban erre vonatkozó oklevél nem maradt fenn. Mindazonáltal az 1002-1009 közötti időkből több olyan oklevelet ismerünk, amelyek a környező egyházi birtokok elosztásáról rendelkeznek, így feltételezhető, hogy a győri egyházmegye határrendezése is ebben a periódusban zajlott. Főpapjai kiválasztásánál hangsúlyozták a veszélyes német szomszédságot. Előző cikkünk az Árpádok dinasztiájának viszonylagos folytonosságában mutatta be a középkori vármegye történetét. III. András (1292-1301) halála után azonban az országban eluralkodó trónharcok megnehezítették a királyi hatalom és a győri püspöki kar együttműködését, amelyhez a XIII-XIV. század fordulóján a Kőszegi család befolyásának növekedése is hozzájárult.

Az egykori András püspök és utódja, Tivadar (1295-1308) a királyhoz hű emberekként minden bizonnyal szembekerültek az 1292-ben fellázadó Kőszegiekkel, akik még III. András király fogságba ejtésétől sem riadtak vissza. Tivadar, mint budai prépost és királyi kancellár hosszas tárgyalásokat folytatott a király szabadon bocsátásáról. Mindazonáltal több forrás utal arra, hogy Szombathely egy ideig a Kőszegiek uralma alá került. Ezen dokumentumok nagy része az oklevek sorába tartozik, így ennek ismertetése cikksorozatunk, harmadik, egyben utolsó darabjára tartozik. Azonban jól mutatja a Kőszegiek ambícióit, hogy nem elégedtek meg az egyház befolyásával, hanem igyekeztek az egyházi tisztségeket is megszerezni. Így került a püspöki székbe Kőszegi Péter (1275-1288). A püspöki pozíciót csak a XIV. század elejére tudták megszerezni, ám egyházfoglaló hadjáratuk eredményességét mutatja, hogy nemcsak a püspök, de a vasvári prépost is a családból került ki. A soron következő, név szerint Miklós (1308-1336) püspök Kőszegi János nádor egyik fiának, Gergelynek vagy Jánosnak a törvénytelen gyermeke lehetett. 1308-ban választották meg - törvénytelen származása és fiatalkora ellenére - 1310-ben pedig a pápai megerősítést is elnyerte. Miklós püspököt ott találjuk a Károly Róbert (1308-1342) királlyá tételén munkálkodó Gentilis bíboros környezetében, részt vett az 1308. november 27-i királyválasztó gyűlésen, valamint az első (1308) koronázáson ő képviselte a Kőszegi család távolmaradó tagjait. Mindezek ellenére, azonban hamarosan szembekerült az új királlyal. 1318-ban ő is részt vett azon a kalocsai főpapi gyűlésen, amelyen döntés született, egy a király elleni panaszlevél benyújtásáról, az egyház jogainak megcsorbításáért. Nem meglepő, hogy Károly erre válaszul 1318-ban elfoglalta a győri püspökvárat, amelyet csak pápai utasításra adott vissza az egyháznak.

Károly valószínűleg még a későbbiekben is megőrizte ellenszenvét Miklóssal szemben, ugyanis 1332-ben kérte a pápától, hogy a püspökség megüresedése esetén annak betöltési jogát tartsa fenn magának. Miklós 1336-os halála után, a püspöki székbe Károly törvénytelen fia, Kálmán (1337-1375) került, akit a pápa 1337-ben erősített meg hivatalában. Püspöki hivatalának első időszakában még apja mellett tartózkodott a királyi udvarban, ám testvére I. (Nagy) Lajos (1342-1382) trónra kerülésével háttérbe szorult. 1347-'48-ban még elkísérte testvérét nápolyi hadjáratára, azonban Lajos 1353-ban összeesküvés vádjával börtönbe záratta, ahonnan csak pápai közbejárásra szabadulhatott ki. Mindazonáltal egyházi tevékenységének nyomai ebből az időszakból maradtak fenn, ahogy ebből az időből ismertek szombathelyi tartózkodásai is. Az egyházmegye több kolostorát támogatta adományaival, köztük a jenői pálosokat és a borsmonostori cisztercitákat, de ebben az időben létesült a pápóci ágostonos rendház és prépostság is. Egyes kutatók véleménye szerint az ő támogatásával telepedtek meg a ferencesek Szombathelyen.

1376-ban a Siklósi nemzetségből származó III. Péter nyerte el a püspöki széket.

A Kőszegiek után ismét egy jelentős család, a Hédervári nemzetségből származó János (1386-1415) került a püspöki székbe. János püspök is tagja volt annak a főúri csoportnak, amely Zsigmond király (1387-1437) uralkodásának első felében igyekezett kezében tartani a hatalmat. Mindezek után Zsigmond 1403-ban fegyveres úton törte le a bárók hatalmát: a király emberei elfoglalták a győri püspökvárat, illetve több Vas megyei várral együtt a keszői várat is. 1407-ben Jánosnak Csehországba kellett utazni, amelynek költségeinek fedezésére bérbe kellett adnia a püspökség tizedeit. Szorult anyagi helyzete és az adott politikai helyzet szintén hozzájárulhatott, hogy János püspök 1407 szeptemberében megállapodott a szombathelyi polgárokkal, és kiadta a Vas vármegyei dokumentumok közül azt, amely nemcsak várostörténeti de oklevéltani szempontból is kiemelkedik a sorból: az 1407-es városi kiváltságlevél.

Hédervári János halála után Zsigmond nem töltötte be rögtön a püspöki széket, hanem annak jövedelmeit Kanizsai János esztergomi érseknek adta. Alapos kiválasztási folyamatot követően, Zsigmond a megbízható, köznemesi származású Molnári Kelement (1417-1438) ültette a püspöki székbe. Kelemen főpapi tisztségét valószínűleg udvari szolgálataiért nyerte el. Működésének legfontosabb mozzanata az 1429-ben tartott egyházmegyei zsinat, amely a huszitizmus terjedésével függhetett össze.  

Kapcsolódó írásunk:

Ami a krónikákból kimaradt - Tények és tézisek: Sabaria helynév megjelenése az Árpád-kori forrásokban

2018.10.18. - 00:45 | Novák Bálint - Fotó: martinus.hu

Milyen típusú forrásokban maradt meg Savaria és miként írtak róla a korszak történetírói, nem utolsósorban pedig a későbbi korok számára milyen forrásértékkel bírt az adott történeti munka? A következőkben Savaria helynév előfordulását vizsgáljuk a XII-XIV. század közötti, Árpád-kori elbeszélő források alapján.

 

Ami a krónikákból kimaradt - Egyház és korona: Győri püspöki fennhatóság a középkori Vas vármegyében az Árpádok idején

2018.12.09. - 11:00 | Novák Bálint

A XIII-XIV. század viharos politikai viszonyai közepette, a Dunántúl nyugati területeinek irányítása, mind az egyház, mind a királyi hatalom részéről együttműködést követelt, amelyet a tatár hadak dúlása, valamint az osztrák hercegek sorozatos betörései is megnehezítettek. A nyugati periféria területeinek egyben tartása és megfelelő irányítása érdekében, a király a Dunántúl vezetését, a térség egyházi életében vezető szerepet játszó győri püspökök fennhatósága alá helyezte. Hogyan érvényesült a püspökök hatalma egy eddig tisztán, a királyi hatalomhoz kötődő terület keretein belül? Miként, illetve milyen területekre terjesztette ki fennhatóságát a győri püspök kar?