A jubileumi Alterába megérdemel egy színes, kreatív, rendhagyóan őrült, élményekkel teli írást! Jöjjön hát a "10 éves Alterába - 10 Alterába-zombi szemüvegén keresztül" visszaemlékezés első része, amiben öt közismert fesztiválozó "szempárásít" és nosztalgiázik.

Két kérdésre vártuk válaszaikat:

- Mit jelent Neked az Alterába Fesztivál?
- Mi a legütősebb AlterRába-élményed?

Németh Zsolt 'Johnny':

Nekem az AlteRába?

Hege
Körmend
Rába part, az üdülő
Szerelem
Barátok
A felvidéki kommandó
Marci és Marci 

Hege:

A nagy beszélgetések, a közös pecák, (amelyekből soha nincs elég) amikor még csak álom volt a fesztivál, vagy talán még az sem.
Amikor a Hege-táborban meg a sokkal kisebb volumenű fesztiválokon, a „zörgő tetejű" kisszínpadon léptek fel a zenekarok, ( Ugye, Vad Fruttik? ) maroknyi közönség előtt, a Rába partján.
De ő ezekre és a baráti kapcsolataira alapozva elhitette - először önmagával, aztán velünk és mindenki mással - azt, hogy lehetséges itt egy országos hírű, legjobbakat felvonultató fesztivál.
Elhitette, aztán megcsinálta. Ilyen egyszerű.
Neki.
Mert ő Hege. (Anitával és a családdal a háta mögött.)

Körmend:

Az én városom. Itt születtem, itt nőttem fel, és ez az a hely, amely sokat kapott az AlteRábától. Például évente visszatérő, szép emlékeket őrző idegeneket, akik persze csak nagyon rövid ideig voltak itt idegenek. Az első sátorban töltött percek, az első közösen meghallgatott dalok óta ők is ide tartoznak, mert „mindenki körmendi"...

Rába part, az üdülő:

Mert kisgyermek voltam, amikor épült ez a ház és többször voltam már ott akkor is, hiszen az akkori NYFK (Nyugat-dunántúli Fagazdasági Kombinát, közismertebb nevén a „Ládagyár") dolgozói építették. Köztük édesapám. Büszkén hozott ide minket bátyámmal, és innen úszhattunk le életünkben először a régi strandig. Később, kamaszként jó pár bulit tartottunk itt, mert elkérhettük ilyen alkalmakra. Akkor a mostani VIP helyiség még nyitott erkély volt, amelyen mindig szólt a zene. Azóta is apám jut eszembe, ahányszor ott vagyok. (És az idei nyár lesz az utolsó ilyen alkalom, hiszen a tervek szerint eltűnik, új épület veszi át majd a helyét...)

Szerelem:

Mert a tévés munka szerelem.
A jó zene szerelem.
És ha az ember ezt a szerelmével (és a fiaival) közösen végzi és éli át, az a maximális szerelem.

Barátok:

Számos régi ismerőssel, baráttal közösen tevékenykedtünk az elmúlt kilenc nyáron át, (fotós és „tollas" kollégák, lányok és fiúk a VIP-ben, a pultok mögött, fiúk a technikai stábban, a segítők között, a biztonsági szolgálatban, stb.) nem kezdem el őket felsorolni, mert tuti, hogy valaki kimaradna, és az baj volna.
De felsorolok néhányat, akiket az AlteRábának köszönhetek. Ha nincs ez a fesztivál, valószínűleg ma is idegenek lennénk egymás számára, ami nekem nagy veszteség volna:

Eddy, a színpadmester. No. 1. „Baranya aranya!"
Golyó, a Rock Isten. Ez mindent elmond róla.
Zsoca, mert Elvis él!
Tibor tanár úr (írni fog ő is!), aki óriási arc, remek ember, ahogy a családja valamennyi tagja is.
Attila és Macó, a nedűk mesterei.
Lepsényiék, az utánozhatatlan langallóval.
És számos zenésszel kerülhettem baráti kapcsolatba, ami szintén nem történt volna meg az AlteRába nélkül.

Igen, a felvidéki kommandó:

A fiúk, akikkel az AlteRábánál is régebbi a barátság, még a „Hege táborból", és akiknek eleinte Johnny „bácsi" voltam. Aztán az is maradtam. Akik egy nap négyszer is képesek berúgni, és akik deciben kérték a Jégert levezetésként a Bástyában... Akik közül valaki azt mondta, hogy bár a végén nem emlékezett semmire, de iszonyú jó volt a fesztivál. :-D
És akiknek akkora, de akkora szíve van.
Imádom őket egytől egyig! 

Marci és Marci:

Mert Likó Marci volt az egyike azoknak a zenészeknek, akit - Hege jóvoltából - már az AlteRába előtt megismerhettünk, és akivel valóban baráti viszonyba kerülhettünk. Amikor eljött az idő, hogy nevet válasszunk születendő kisfiunk számára, bizony az ő barátsága sem volt lényegtelen tényező abban, hogy hosszas tanakodás után a mi kicsink is a Marcell nevet kapta...

És hogy mi a legütősebb AlteRába élményem?

Mondhatnám, hogy a Golyóval, Hegével, Matykóval, Tibivel, Matyival és a többiekkel a kisszínpadon átüvöltött afterparty. De olyan lehet, hogy nem is volt. Vagy csak nem emlékszem. Vagy lehet, hogy több is volt. De az is lehet, hogy csak rosszul emlékszem. :-D

Mondhatnám, hogy Hege a Depresszióval a színpadon.

Vagy, hogy amikor a hatodikon, Beck Zoli a Fruttik koncertjén Gyuszkó mikrofonjába beleüvölti, hogy „Nekem senkim sincsen!" És duettet énekelt Likó Marcival, amit nem önmagáért, nem a népszerűségért tett. Azért tette, mert érezte, hogy valamivel meg kell tolnia kicsit a koncertet. Segíteni akart, örök élmény lett belőle.

Annyi mindent mondhatnék még. 

De nekem a legütősebb AlteRába élményem az eddigi kilenc nyár. Itt a mi kis Rába-parti birtokunkon, amihez annyi élmény és érzés köt, kicsi korom óta.

Azért a végére van ám egy fájó élményem is! Ezt nem tarthatom magamban, de vígasztal Müller Péter Sziámi gondolata, mely szerint: „Az ünnep erősebb, mint a rontás, ezért tulajdonképpen nincs is olyan, hogy ünneprontás."

Szóval az eléggé fájt, amikor egy nappal a vége előtt elfogyott a Jim Beam. Azóta kicsit más szemmel nézek egyik kedvenc zenekarunkra... :-P

De soha! Amíg élek, ettől soha „Nem akarok elszakadni!"
Köszi, Hege!

Dávid Annamária:

Mit jelent nekem az Alterába Fesztivál? Nyarat, pihenést, rég nem látott barátokat, a megtalált szerelmet, zenét, új történeteket, röviden mindent, amire egész évben vártam. A Rába partot már mondhatni a kezdetektől taposom, pontosan a második évben fertőződtem meg, azóta nem telt el év, hogy ne az elsők között vegyem meg a bérletet. A kilenc év alatt szerves részévé vált az életemnek, ha nyár és július, akkor Alterába, bármi is történjen. Jöhet eső, szél, viharba sátor mellé leszakadó méretes faág, a fesztivál ősarcai akkor is kitartanak. És talán ez a legjobb dolog az egészben, ami késztet, hogy újra- és újra meglátogassam a fesztivált, na nem a rossz idő, hanem a tudat, hogy igen ezekkel az arcokkal megint találkozhatok, bulizhatok, olyan zenére amit én szeretek!

Élményekből sok van, mindenféle, van persze ütős, meghatározó, emlékezetes és van olyan is, amire jobb volna nem is emlékezni. Persze aztán az idő azt is felkarolta. A legmeghatározóbb nyáron lesz 5 éves, Anna & the Barbies koncert volt éppen, amikor egy sráccal elcsattant az első csók, ez a srác azóta a Párom. Így az évfordulóinkat mindig a fesztiválon tartjuk, és persze, hogy annabarbiessal ünnepeljük meg és még fogjuk is jó sokáig.

A tavalyi év legütősebb élménye talán az unikornis maszkba való ámokfutásom volt Soerii & Poolek koncerten, ami láthatólag nem csak a közönségnek tetszett, de a művészuraknak is, honorálták is vodkával. Ezt csak fokozta a hajnal közeledte, amikor is beütött a csillapíthatatlan éhség, persze már minden zárva, gyrosra esély sincs. Ekkor jött Hege, a megmentő, a VIP-ből lehozta nekünk a maradék szendvicseket. Értékelve ezt, stílszerűen a lómaszkon át etettük meg egymást a barátommal, ami azért pár derűs pillanatot okozott a megfáradt biztonsági őröknek is. De vannak régebbi sztorik is, mint például a 30Y-al való közös levesfőzés, sörrel való csirkehúspuhítással vagy éppen a kisgrofóra táncolás (ugye mondtam, hogy van, amit jobb feledni!). A Rába parton stégen iszogatás, a csomagtartóból nyíló borospince, a tátrasör és persze a zenekarokkal való koccintások, beszélgetések. Ezt a sort hasonló élmények tömkelegével lehetne még folytatni, amit csak ennek a fesztiválnak és szervezőjének köszönhetek. Szóval innen is köszi Hege ezt a 10 évet, nyáron újra a Parton! Ti 10, Mi 5 évesek leszünk.

Budai Tibor:

Számomra a fesztivál a barátságok története. Mik a kedvenc pillanataim? A kedvenc pillanataim a kedvenc helyeimhez kötődnek. A Rába-part a kempinggel szemben, ahol egy pokrócon, vagy egyszerűen csak a fűben hajnalba nyúló beszélgetések zajlanak egy üveg bor mellett. Persze ennek is megvan az extrém változata, ami magával vonja egy vödör megtöltését különböző koktélokkal, ami aztán körbejár. Közben az ital mellett megosztjuk az év élményeit, történéseit is. Amikor először kiültünk a mólóra, talán már akkor eszünkbe jutott, hogy mennyire jól nézne ki, ha beugranánk onnan a vízbe, de nem akárhogy: bakancsban, ruhában és természetesen Alterába pólóban. Beletelt pár évbe, hogy összeszervezzünk minden résztvevőt, és az időjárás is kegyébe fogadjon bennünket, de végül elkészült a kép, és nagyon jó lett.

Ugyanitt történt, hogy egy éjjeli beszélgetés közben találtunk egy lányt. Szó szerint. A barátnőivel érkezett, de elveszítette őket és kicsit szomorúan, de nagyon kétségbeesve ült a folyóba vezető lépcsőn. Ezt azért írom, mert talán ebből látszik legjobban, hogy mennyire vigyázunk egymásra. Megetettük, megitattuk. Kapott pulóvert, pokrócot, és gyorsan berendeztük neki az egyik megürült sátrunkat. Este nem nagyon figyelhetett meg bennünket, reggelre pedig tovább is állt. Szerintem máig nem tudja, hogy ki viselte gondját.

A kemping is epikus hely. Itt kötődnek az igazi „alterábarátságok" koncertek előtt, között és után, kártyapartik, vagy társasjátékok közben. Egy alkalommal találtunk egy elkóborolt bevásárlókocsit. Talán egy fesztiválozó gurította el a Rába-partig, aztán a töltésen hagyta. Mi „örökbe fogadtuk" és igazi rodeót szerveztük a kemping területén. Először csak egymást tologattuk, de egyre többen kértek egy kört. Lassan párnák és takaró került a kocsiba, előkerült az üzemanyag is, amit furcsa módon az utasnak is el kellett fogyasztania, nem csak a „motornak".

Ahogy írom ezeket a sorokat csak tódulnak fel az emlékek: reggeli és éjjeli mosdás a Rábában, beszélgetések a játszótér fáján, a sátorverés közben érkező barátok, tánc a zuhogó esőben, főzés a parton, a déli vetélkedők, az Error Fatál szivacsfoci kupa, számháború a fesztiválterületen, és a sátorbontás pillanatai, amikor megígérjük, hogy „Jövőre ugyanitt."

Nekem az Alterába nagyon sokat adott. Pár éve az a megtiszteltetés ért, hogy magam is részese lehetek annak a nagyszerű csapatnak, akik létrehozzák ezt a csodát. Külön köszönet Hegének, aki megálmodta és életre hívta a kedvenc fesztiválomat.

Mészáros Vivien:

Nehéz feladatot kaptunk valamennyien, miszerint több évnyi AlteRába-emlék közül kell kimazsoláznunk a legütősebb, legemlékezetesebb sztorinkat és összefoglalnunk, mit is jelent számunkra az AlteRába-életérzés. Örömmel töltött el a felkérés, hiszen ez egyrészt azt jelenti, hogy immár nekem is bérelt helyem van az AlteRába-arcok között, másrészt a kellemes nosztalgia során előbányászhatom az élménytáramból az eddigi évek fesztiválos történéseit. Egyetlen ütős élményt kiemelni ennyi év után úgy gondolom, lehetetlen. Emlékeim között kutakodva pillanatok, érzések ugranak be elsőként, aztán kis fejtörés után csak megfogalmazódnak a megismételhetetlen, évek múltán sem fakuló anekdoták.  

Nekem személy szerint az AlteRába 2015 óta azt a fix júliusi öt napot jelenti minden évben, amit úgy várok, mint kisgyerek a karácsonyt (Köszi, Ancsi!). A készülődés, az utazás izgalma, a barátokkal való találkozások, ölelések, a közös sátorállítás, az első koccintások mondhatni megalapozzák a fesztivál hangulatát. Zenei felhozatal terén mondanom sem kell, mintha én állítanám össze a line up-ot. (Ez alól kivételt jelent a Halott pénz fellépése és a Gyémánt Valentin-Kis Grófó délutáni mulatós blokkja, melyet a rutinos „alterosok" védett helyen vészeltek át.) A koncepció egyszerű: nincs semmi cirkusz, felhajtás, felesleges figyelemelterelés, csak a zene. A zenekarokkal ápolt barátságon túl az is érződik, hogy nem a huszadik nyári fellépésükre jönnek a Rába-partra a nyári koncertdömping kellős közepén, hanem valóban fontos számukra az itteni együttlét, személyes találkozások. A Hegével való barátságot a közös koccintások mellett a közös dalokban való random vendégszereplés is jelzi. Amit leginkább szeretek, annak mindezek fontos összetevő, így alakul ki egy olyan utánozhatatlan családias légkör, amit nem csak a régi barátok, ismerősök jelentenek, hanem az évről-évre kialakuló, formálódó új kapcsolatok. Hogy a kempingben lakókat már az első nap után felismerem nem csak koncertek forgatagában, hanem a helyi Sparban másnaposság elleni túlélőcsomag beszerzése közben.

Egyik legkedvesebb emlékem az eddigi évekhez mérten nagy durranásként számon tartott 30Y zenekar főzése a fesztivál a zárónapjának délutánján, mely az előzetes beharangozás szerint a másnapos gyomrok gyógylevese lett volna. Arra még azonban mi sem számítottunk, hogy ettől lesz csak igazán nagy háború a gyomrokban. A srácok gyakorlatilag mindent összeburogattak a főzőüst indokolatlan mennyiségű vizébe (azóta sem derült ki számomra, hogy bennhagyták-e az előző nap esővizét...), közben nem csak a maroknyi lelkes rajongói kört, hanem magukat is nyugtatva „nagyon jó lesz ez" kijelentésekkel. Végül egy igazi közösségi főzés kerekedett az eseményből, ahol mindenki belerakta a maga tudományát a vasfazékba, ettől lett csak igazán ízletes a menü (na meg a vegetától!). A találóan csak csirkebeckúrt névre hallgató ételkülönlegesség készítésénél eddig talán még nem is volt jobb szórakozás az Alterába délutáni programsávjában.

Nem tudom nem megemlíteni a koncertek utáni AlteRába-afterok hagyományát Golyóval és Johnny-val a főszerepben, melyek a koncertek befejezése után még mindig tudják fokozni a hangulatot. Többször megpróbáltuk már a kemping felé venni az irányt hajnal előtt, de eddig még nem sokszor sikerült és reméljük, ez idén sem változik. Mindig különleges varázsa van annak, amikor ömlő esőben tombol az ember, azzal a nyugodt tudattal, hogy a sátor ma éjjel is szétázott, így felesleges már visszamenni és lefeküdni. Ilyen tetőpontoknál szokott megjelenni Hege a kisszínpadon egy-két üveg pálinkával, amin testvériesen mindenkivel osztozunk. (Így olykor azt is elfelejti az ember, hogy van sátra.)

Biztos vagyok benne, hogy a kiemelt történeteken kívül mindenki tarsolyában van még bőven felejthetetlen emlék. Én is mesélhetnék még a forralt bort szürcsölő esős napról, a tomboló unikornisról, a húgyúti fertőzést meggyógyító délutáni akciós csapolt sör csodájáról, az első találkozásról a 72-es tátrateával, a délutáni vetélkedők izgalmáról, a csomagtartóból folyó borról, a Bárkaházban kialakuló tábortüzes hangulatról, hogy nem véletlenül virítok a Vaskarika 2015-ös AlteRába galériájának nézőképén és Hegéről, akinek a zárónap utáni reggelen is van egy kávéja a másnaposság enyhítésére. Napestig lehetne mesélni, azonban azt tanácsolom mindenkinek, hogy látogasson el a fesztiválra, érezze saját bőrén az olvasottakat és gyűjtsön saját élményeket. Való igaz, az AlteRába a legkisebb zenei fesztivál az országban, de a biztos állíthatom, hogy a legjobb, és nekem örökre a szívem csücske marad. Köszi, Hege!

Izer Nándor:

Mit jelent nekem az Alterába Fesztivál? Röviden: rengeteg új ismerőst, barátot, szakmai kapcsolatot, családias hangulatot, gyönyörű lányokat - és nem utolsósorban megtiszteltetést.

Bővebben? Tulajdonképpen egy véletlen folytán keveredtem a fesztiválra. Akkoriban kezdtem komolyabban fotózni, fő témaként klubkoncerteket, kisebb rendezvényeket és kitaláltam, hogy én majd - az azóta már megszűnt - kis egyszemélyes weboldalammal a hátam mögött sajtóbelépővel járom végig "gazdaságosan" a nyári fesztiválokat. Hamar kiderült, hogy ez azért csak kisebb fesztiváloknál működik ilyen könnyen, ezért később kimondottan ilyenekre kezdtem vadászni.

Így került képbe 2010-ben az akkor induló Alterába Fesztivál, ami nem mellesleg szinte a szomszédban volt, így beizzítottam zalaegerszegi klubéleten és Ős-Szigeten szocializálódott barátaimat is, hogy "Ugyan, nézzük már meg, mit hoznak össze itt a szomszédban, Körmenden!" - "Hülye vagy!? Körmenden utálják az egerszegieket!" - hangzott a válasz, ami mitagadás, nekem is rémlett még bátyám évekkel azelőtti "legendás" ZTE-Körmend kosármeccsekről szóló elbeszéléseiből, de azért bevállaltuk a kockázatot. Talán mondanom sem kell, cseppet sem bántuk meg! Az egész fesztiválban visszaköszönt az otthoni - azóta már sajnos megszűnt - klubunk hangulata: nem volt backstage, művészbejáró, így teljesen haverilag együtt söröztünk, dumálgattunk a később fellépő zenészekkel és nagyon hamar szinte mindenki ismert mindenkit.

Persze, számomra az a 3 nap - az első Alterába még csak ennyi volt - nem csak szórakozással, hanem intenzív munkával telt. Géppel a nyakamban mászkáltam reggeltől másnap hajnalig, le akartam tenni valamit az asztalra, hogy következő évben is legyen mivel akkreditálnom. Ez olyannyira sikerült, hogy a 2. évtől kezdődően, Hege felkérésére 5 éven át voltam az Alterába megbízott fotósa.

Ez a 6 év masszív Alterábázás rengeteg azóta is tartó baráti kapcsolatot eredményezett, nem csak a kempingben összezárva élő "vidéki" fesztiválozókkal, de a fellépő zenekarok tagjaival is.

Azóta Zalaegerszegről Budapestre költöztem, de furcsamód innen többet járok Szombathelyre és környékére Alteráberekhez látogatóba, mint haza.

Tekintve, hogy az évek során mennyi egerszegit sikerült az Alterába okán Körmendre csábítanunk, illetve a kapcsolatokat kihasználva később összekötni Hegét és az Alterábát az egerszegi fesztiválokkal és azok közönségével, talán azt a bizonyos csatabárdot is sikerült elásnunk Körmend és Zalaegerszeg között.

Mi a legütősebb AR-élményem? Legütősebbet nehéz lenne választani, de legjelentősebb mindenképp egy koncert alatti félrehallás miatt elcsattant csókból lett hajnali pucér fürdőzés a jéghideg Rábában, majd közel 4 éves kapcsolat. Ez idő alatt az egyre nagyobbra hízó közös, baráti alterábás társaságunkkal rengeteg őrültséget összehoztunk az évek alatt. Igyekeztünk minden évben készülni valami különlegessel, meglepővel, meghökkentővel. Így született meg a kempingben a Futrinka utca, majd később a szomorú apropó okán a Bud Spencer sétány.

A Rába-parti grillezés, bográcsozás az évek alatt általánossá vált, de egyik évben olyan hideg volt a fesztivál idején, hogy pörkölt helyett forralt bor "rotyogott" a bográcsban júliusban (!!!)

De volt olyan év, mikor egy kölcsönkapott, lakóautóvá alakított öreg terepjáróban laktam a fesztivál idején, amiből egyik reggel spontán "büfékocsi" lett, és fél délelőtt melegszendvicset sütöttünk a kómás ébredezőknek...

(Folytatjuk...) 

(A cikk először április 26-án jelent meg oldalunkon)

Amit a fesztiválról tudni kell:

Minden fontos infó egy helyen a 10. Alterába Fesztiválról

2019.07.06. - 01:15 | vaskarika.hu

Helyszín: Körmend

Dátum: 2019.07.09 - 13.

Az ünnepi programsorozaton idén visszatér a nagy sikerű Dívák Napja, a hétvége pedig a rockzene kedvelőié lesz. A jövő kedden induló jubileumi AlteRábán az ünnep alkalmából több, mint ezer ajándékot osztanak szét a koncertek látogatói között, az öt nap alatt különösen nagy értékű nyeremények is gazdára találnak.