A leghosszabb nap éjszakája
Képgaléria megtekintése2008.06.23. - 16:41 | Egyed Betti
Amikor bármi megtörténhet…
Amikor álmodhatunk…
Amikor emlékezhetünk…
Amikor szentivánéjezhetünk...
Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet... Ugorhatunk tüzet, járhatunk éjszaka múzeumba, jobbnál-jobb koncertekbe hallgathatunk bele, s természetesen megismerhetjük a vásárosok legújabb „találmányait". Idén a villogó kardok, és halványan a gyermekkoromra emlékeztető színes szélforgó mutánsok voltak a slágerek. Szerencsére azonban néhány komolyabb ötlet is várta a vállalkozó kedvű gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A délután természetesen a kicsiké volt, amikor játékos feladatokon keresztül közelebb kerülhettek a Szent Iván-i szokásokhoz. A hét feladat, a hét állomás egy-egy hagyománybéli eseménysort elevenített fel. A kevésbé bátrak pedig a Gabalyda bábszínházban a Csodakút, avagy az élet vize című darabon derülhettek.
Délután négykor azonban megjelent a hold, s félbeszakadt e könnyed játszadozás. Ha az égen még nem is láthattuk ragyogni az éjjeli lámpást, a színpadon már igen. Mégpedig a Fool Moon vokálegyüttes fellépésében, akik acapella stílusban feldolgozott világslágerekkel szórakoztatták az arra járókat. Miközben ki-ki csónakázott, játszott, a West Side táncoslányainak szurkolt, vagy éppen az étel és ital választékban lelte örömét, hívatlan vendégek érkeztek csúnya zivatarfelhők formájában.
De Szent Iván napján bármi megtörténhet... A felhők mentek, az ünneplők maradtak. Este hat tájékában pedig már verőfényes napsütésben nyithatta meg kapuit a Múzeumfalu, hogy kezdetét vegye a nap (éjszaka) fő eseménye. A hagyományoknak megfelelően az idén is találkozhattunk Papp Vilmos fazekasmesterrel, s elsajátíthattuk tőle a mesterség alapjait. Ahogy a kemence lángjai egyre magasabbra csaptak, úgy adta át a helyét a Nap az éjszakának és a csillagoknak.
A csillagoknak, hogy „szépen ragyogjanak", és elindulhasson a Csillagtúra, és a Csillagles. E állandó programok mellett betekintést nyerhettünk a szlovéniai magyarság kultúr- és hiedelemvilágába, megnézhettük a Hajnalcsillag néptáncegyüttes bemutatóját, illetve a Fehérlófia című filmet. Fél tizenegy tájékában aztán elérkezett a várva várt esemény, és meggyújtották az Óriás máglyát. Jó egy órán keresztül égtek a lángok, de a szívünkben talán ki sem aludtak. Főleg, ha megfogadtuk a beszélő hölgy szavait: emlékezzünk életünk szép pillanataira, s soha ne feledjük őket! A hagyomány szerint a tűz összeköti a nappalt az éjszakával, s talán a lelkeket a csillagokkal. Hogy álmodozhassunk, és emlékezhessünk... Ezt jelképezi a sátándobbal körültáncolt tűz a csillagos ég alatt, amikor akarva-akaratlanul egy pillanatra megszűnik minden más.
S ha valakinek még mindezek ellenére „kicsit szomorkás lett volna a hangulata", az a Nagyszínpadon „próbálhatott meg lazítani" a Cotton Club Singers, illetve Roy és Ádám koncertjeire. Előbbiek Hofi Géza zenei pályáját elevenítették fel, s garantáltan mindenkinek mosolyt varázsoltak az arcára.
Hamarosan azonban már nemcsak a csillagokban gyönyörködhettünk az égen, hanem az éjfélkor elindított tűzijátékban is. Bár a helyszín némileg új volt, a látvány cseppet sem veszített értékéből. Az égi játszma után pedig csatlakozhattunk a Zenehadtesthez, vagy abban a tudatban térhettünk nyugovóra, hogy jövőre is lesz Szent Iván éjszakája... És jövőre is ott leszünk, és jövőre is átélhetjük, hogy milyen az, amikor egy hétköznapi, városi helyen minden ugyan az, és mégis minden más... Addig pedig emlékezzünk az idei ünnep pillanataira, s várjuk, hogy mi is fog történni...
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1942 szavazat
Új hozzászólás