Csak nyisd ki a szemed és hegyezd jól a füled! - Az Apacuka zenekarral beszélgettünk

Kriszta: Igen, egyértelműen a 2-10 éves korosztály részére szerettünk volna valami színeset, vidámat, magával ragadót, játékosat, emlékezeteset alkotni. 15 éves óvodapedagógusi gyakorlatommal mondhatni "gyerekjáték" volt ez, ugyanakkor izgalmas szakmai kihívás is. Visszatekintve a kezdetekre, az Apacuka munkásságára, rettentő büszke vagyok a zenész csapatomra / barátaimra (Pálfi Viktor-gitár, Veres Péter-basszusgitár, Válóczy Balázs-dobok), akik nélkül nem lenne olyan az Apacuka, amilyen.

A klipeket és a koncerteket látva egy valóban interaktív, hallgatóságot is bevonó élményben lehet részük azoknak, akik élőben látják, hallgatják a zenekart, így tulajdonképpen egy közös "előadás" jön létre. Ez tudatos volt a kezdetektől, vagy lassan alakult így?

Péter: Egyrészről tudatos volt, már a kezdetekben láttuk, a gyerekeket nem lehet pusztán a zenével lekötni a műsor teljes ideje alatt, szükség van arra, hogy ráhangoljuk őket egy-egy dalra, vagy éppen beiktassunk egy kis pihenőt. Kriszta érzés alapján mindig az aktuális közönséghez "igazítja" a műsort, ezért például - bár természetesen vannak kihagyhatatlan dalok -, nem szoktunk sorrendet írni. Ezen kívül sok dalnál, mielőtt elkezdjük azokat, a gyerekekkel közösen elpróbáljuk, hogy mit kell majd az adott dal közben csinálni. Jó példa erre a Táncóra kezdőknek és haladóknak. Ennek a dalnak a refrénjénél van egy kis koreográfia, amit végig kell mutogatni. Ezt a gyerekek nagyon szeretik, mert Kriszta úgy találta ki, hogy ülve is lehessen végezni, amit mindig szóvá is tesz. Így nincs kifogás a szülők részéről sem arra, hogy miért nem tudnak részt venni a játékban: lehet aput-anyut is nyaggatni, hogy szálljanak be a buliba. A dolgok másik nagy része spontán jött, ezeket nem előre találtuk ki, hanem a rengeteg koncert alatt jöttek elő és "maguktól" épülnek be a programba. Nincs két egyforma koncert, még nekünk is sokszor tartogat meglepetéseket. Például a Fakanalas című dalunknál szeretik a gyerekek, amikor a zenei bevezető rész alatt Kriszta megkérdezi, hogy kinek mit szokott főzni az apukája otthon. Erre egyszer az egyik kislány azt kiáltotta a mikrofonba, hogy "neki az apukája mindig pálinkát főz", hát ez elég emlékezetes momentum volt, most is néha elmeséljük a koncerten, amin a szülők jót szoktak kacagni.

Szerintem szerencsések vagytok, hiszen bárhol felléptek, sok sok mosolygó gyermekarc néz rátok a nézőtérről. Nehéz azonnal kapcsolatot teremteni a közönséggel? Hamar oldódnak a mai kor "kütyükön" felnövő gyermekei egy élő koncerten?

Bali: Látható, hogy sok gyerek ki van éhezve a mozgásra, táncra, szereplésre. Én a zenekar dobosaként hátulról "figyelem" az eseményeket. Kriszta a szövegeivel és azzal, ahogy a gyerekekkel bánik, olyan miliőt varázsol, amelyben mindenki fesztelenül, könnyedén jól érezheti magát, így szívesen kapcsolódnak be nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is. Elsődleges szempont, hogy együtt jól érezzük magunkat, hogy megéljük együtt a zenét és a táncot, és vidámak legyünk. Például nem feltétlenül van a daloknak "tanító - okító" jellege - mint ahogy a gyerekzenét sokan elképzelik. Inkább azon van a hangsúly, hogy az egész családnak legyen egy pozitív, közös élménye. A játékokban mi, a zenészek is részt veszünk, odaállunk előre a színpadon a dalok közti szünetekben, és mi is játszunk a közönséggel.

Péter: Sőt, sokszor már a koncert előtt, amikor ott toporgunk a színpad közelében, odajönnek hozzánk a gyerekek egy fotóra vagy Krisztához egy ölelésre, szóval a kapcsolatteremtés a mi "kis" közönségünkkel tényleg természetesen megy. Ebben a korban még nagyon nyitottak, és pillanatok alatt teljesen el tudják engedni magukat, őszintén szólva nekünk is van mit tanulnunk tőlük!

Hogy születnek a szövegek? Van olyan szöveg vagy dallam, ami különösen kedves valamiért a számotokra?

Viktor: A szövegeket Kriszta írja egy-két ritka kivételtől eltekintve. Egyes esetekben a szöveghez dallamot is talál ki, a Zenekarral pedig szépen dallá formáljuk és meghangszereljük. Ezekre példa az Épít a mester, vagy a Ringató című számaink. Sokszor előfordul, hogy Kriszta szövegeit bogarászom és kipattan rá a dallam és harmóniamenet, vagy Ő az én ötleteimre ír szöveget, de a végső formát minden esetben a Zenekar közösen alkotja meg. Sok kedvenc dalunk van, de jelenleg számomra mind szövegileg és zeneileg a Végre nyár! című alkotásunk, mely a legújabb lemezünkön, a "Családfánkon" található.

Péter: Ja, a Végre nyár! Az nekem is az egyik kedvencem!!

Kriszta: Szerintem a "Családfánk" és a "Hős" világsláger :-))).

"A zene mindenkié! De hogyan tehetjük azzá?" - tette fel a kérdést Kodály Zoltán. Hogy válaszolná meg ezt a kérdést a zenekar?

Kriszta: Talán szintén egy Kodály Zoltán idézettel: "Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken." Fontos küldetésnek tartjuk, hogy olyan zenét alkossunk, amit minden korosztály szívesen hallgat. Sokféle zenei stílust hallgatunk, és belecsempésszük azokat saját alkotásainkba is, így mindenki találhat magának kedvére valót. Szeretnénk, ha közönségünk úgy érezné magát koncertjeinken, mintha virágos kertben volna, ahol különböző színek tarkítják a látómezőt. És még egy fontos dolog Claude Debussy francia zeneszerzőtől: "A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér." Gondoljunk csak bele: a koncerteken mennyi a szó és a dallam/zenei hangok aránya. Különböző nyelveken beszélünk, nem mindig értjük egymást, de ha zenét hallgatunk, az üzenete, a hangulata mindig eljut hozzánk, inspirál bennünket, hatással van ránk. Mi is igyekszünk kicsikhez, nagyokhoz, mindenkihez szólni a zene nyelvén. Nagyon jó érzés, amikor megírják nekünk édesanyák, hogy pici babájukat úgy altatják el, hogy a mi dalunkat dúdolják a fülükbe. Jó szöveggel igen hatásos a zene, de anélkül is működik. Gyerekeknél, szülőknél, nagyszülőknél is.

Vas megyében Vaskeresztesen, a Halas Napon lehet részünk egy igazi Apacuka élményben. Vannak a zenekarban horgászok? Van valamilyen kapcsolódásotok a halakhoz, halételekhez, pecázáshoz?  

Kriszta: Nálunk a nagypapa lelkes horgász, gyakran viszi a kisfiamat pecázni, és remek élmény ez mindkettőjüknek. A Zenekarról pedig azt hiszem bátran elmondható, hogy "halrajongó", igazán lelkes fogyasztói vagyunk a legkülönbözőbb halételeknek :-).

Péter: Én gyerekkoromban a zsebpecáig jutottam, amit a balatoni nyaralásokon próbáltam munkára bírni, emlékeim szerint nem sok sikerrel, úgyhogy azt hiszem most már inkább maradok a basszusgitározásnál. (nevet)