Másfél éven belül a harmadik könyvének bemutatóját tartja nálunk Bognár Stefánia - mondta köszöntőjében Baráthné Molnár Mónika a könyvtár igazgatója. A már megszokott hármas: Urbán Gyula író, költő, Benke Éva Radnóti-díjas tanár és a szerző, Bognár Stefánia kellemes másfél órát szerzett a közönségnek.

Urbán Gyula laudációját Stefánia egyik versével indította:

Költő

vagyok. Ezt

mondta valaki.

És ha mégis tévedett?

Igaz, hozzátette, hogy csak közepes.

Így már sokkal hihetőbb, nem dőlök kardomba,

elhasználok minden tintát, ami még megmaradt tollamba'.

Urbán rögtön utána egy Arany-idézettel folytatta: „Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak" ugyanis ebben a versben hazugságon kapta a szerzőt, mivel Stefánia egyáltalán nem közepes költő, sőt, mi több, közepes költő nem is létezik. Egy költő vagy jó, vagy rossz, középút nincs. Költő van vagy dilettáns. Meg amúgy is, mutatott végig Urbán a népes közönségen, eljönnének ilyen sokan, hogy meghallgassanak egy közepes költőt? Ez a trocheikus lejtésű vers egy megszenvedett önvallomás, de a szerző nem mond igazat.

S ki az a valaki, aki szerepel a versben? Természetesen maga Bognár Stefánia. Ha mélyebbre ásunk, akkor tárul elénk az igazi Bognár Stefánia, egy rejtőzködő ember, aki azért bújik el a leírt szavak mögé, mert másokra hallgat, és nem önmagára. Én nem hallgatok másra, csak magamra, szúrta közbe a szerző.

Az a művész, aki nem reprezentáns, nem képviseli az egész világot, arra nincs szükség. Az igazi költő nem csupán a saját érzelmeit önti szavakba, a mindenkire vonatkozó életérzést örökíti meg. Bognár Stefánia ilyen: a mindenkire vonatkozó életérzést alanyi módon fejezi ki. Ehhez mindene megvan, ismeri az összes versformát, gazdag szókinccsel rendelkezik, birtokában van a rejtőzködés titokzatos technikájának. A magyar szinte egyetlen olyan nyelv, amelyik minden nyelven tud énekelni. Az angoloknak problémát okoz Homérosz hexameterjeinek lefordítása és visszaadása, a magyarnak nem, és Stefániának sem okoz gondot a rím, a dallam. A fent idézett vers rímszerkezete is sajátos, a prímszámok törvényszerűségén alapul, szerzője ott kapirgál a gyökereknél. A vers arra való, hogy énekeljék. Stefánia ezt tudja jól. Való törvényszerűségekhez idomítja a ritmust, a verssorok hosszúságát. Így tükröződik vissza a matematika.

Bognár Stefánia megjegyezte, hogy gyakran megkérdezik tőle, hogyan fér meg egymással a matematika és a költészet, amire nem igazán tud választ adni, mivel számára mindkettő természetes. Tagja egy művelődési körnek, ahol havonta összejönnek, és feldolgoznak egy versformát, itt találkozott újra Omar Khayyam perzsa költővel, aki szintén matematikus is volt. Előzőleg fiatal korában, matematika történeti tanulmányai során látta a nevét, hogy aztán később az irodalmi kör révén megint visszatérjen az életébe a költő. Omar Khayyam nemcsak matematikával és költészettel foglalkozott, nem vetette meg az italt sem, két jelképe volt: a rózsa és a kupa. S bár jó néhány évszázaddal korábban alkotott, gondolatai ma is aktuálisak.

Stefánia kedveli a provanszál balladákat, eddig 85-öt írt, szeretné elérni a 100-at, és akkor kész lesz az újabb verseskötete. Ezekben a versekben nincs különösebb matematika, 8-9 szótagszámú verssorok váltakoznak.

Az est során a játékosság, a humor is megjelent. Bognár Stefánia és Urbán Gyula kedves évődési azt mutatták, hogy régóta ismerik egymást. A szerző felolvasott néhány limericket is, a közönség feladata az volt, hogy kitalálja, kiről szól. Megismerkedhettünk az apeva versformával is. A szerző mellett Benke Éva is felolvasott Bognár Stefánia-verseket, melyek emelték az est fényét. A Radnóti-díjas tanár elmondta, ő saját maga nem különösebben erős matematikában, de tiszteli, és elbűvöli mindaz, ami benne rejlik.