Heves politikai csatározások zajlanak jelenleg Magyarországon - erről beszélt Tózsa István, a Corvinus Egyetem professzora a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Véleménye szerint előtérbe kellene helyezni az emocionális intelligenciát az iskolai oktatásban. Akármennyire is nagy a tudásátrétegződés, a magyarságnak és a nemzethez való kötődésnek meg kell maradnia - emelte ki. Úgy véli, ha ez nincs meg, akkor a gazdasági, a nemzetközi és a társadalmi kapcsolatban könnyen alul találhatja magát Magyarország, mert nem lesz identitása.

Szerinte a hangsúlyt az alapvető nagy értékekre kellene fektetni,

amelyek már több generáción keresztül időtállóak voltak. Ezeknek mindenképp be kellene kerülniük a fiatalok tudástárába is, és idővel sikerrel tudják majd használni.

Tózsa István a hungarikumok és nemzeti örökségtervezés elnevezésű tantárgyat tanítja a Corvinus Egyetemen. Célja, hogy a hallgatók képesek legyenek a magyar nemzeti értékek menedzselésére, megőrzésére és hasznosítására a turizmus, a gazdaság, a külkereskedelem, a településmarketing és a közigazgatás területén is.

Alapvető hiányosságokra helyezi a hangsúlyt

A tantárgyat 2014 óta folyamatosan, minden szemeszterben oktatja, 2018-tól pedig már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Karán is választható tantárgy. Megjegyezte, nem arról van szó, hogy a makói hagymáról, a herendi porcelánról vagy Széchenyi István örökségéről tanuljanak a hallgatók, hanem alapvető hiányosságokra helyezi a hangsúlyt.

Elmondása szerint ugyanis az 1995 után született Z generáció tagjai nemcsak azt nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de nem tudják, merre található Tokaj vagy Pannonhalma, és az olyan néprajzi tájegységekről, hogy Ormánság, Kalotaszeg vagy Göcsej, elképzelésük sincs.

A kulturális hiányosságok

Felmérést is készített a hallgatók körében, hogy felmérje a magyar identitásuk kognitív szintjét, és kiderült, hogy száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy a Klapka-induló dallamát. Nem ismerik a híres köztéri szobrainkat, festményeinket, műemléki épületeinket. Elmondta, olyan mértékben hiányzik a magyarságukra vonatkozó kulturális ismeretük, mintha sohasem jártak volna általános iskolába, vagy mintha sohasem tettek volna emelt szintű érettségit magyar irodalomból vagy történelemből.

Felméréseivel a politika figyelmét is szerette volna felhívni,

amely a nemzetállamok erősítéséről és a nemzetben való gondolkodásról beszél, de a jövő értelmisége, a jelenlegi egyetemisták körében nem mutatkoznak meg ezek az értékek.

Azt ugyanakkor elmondta, hogy nem az államigazgatás és az egyetem felelőssége, hogy a hallgatók a nemzeti tantervben szereplő, az alap- és középfokú oktatásban elsajátított, nemzeti identitással kapcsolatos tudásanyagot elfelejtik. Szerinte sok múlik azon is, hogy a tanár hogyan adja át az ismereteket, mennyire tudja megkedveltetni a verseket, a történelmi tényeket.

A magyar nemzeti értékek népszerűsítése

Hozzátette, mivel a digitális fejlődés is nagy szerepet játszik napjaink oktatási rendszerében, ezért tantárgyát gyakorlati részekkel is igyekszik kiszínesíteni. Olyan feladatok is vannak, amelyben valamilyen mobilapplikáció, elsősorban játék segítségével próbálnak meg egy-egy magyar nemzeti értéket népszerűsíteni.

Úgy véli, a mobileszközök tanórai megjelenése, a közösségben való aktív mobilapplikációs tanulás és alkotás akkor tartja életben a nemzeti identitást, ha az ilyen foglalkozások tárgya a magyar irodalmat, történelmet és földrajzot, valamint a magyar hagyományokat az érzelmi intelligenciára alapozzák. Így nemcsak magyarnak fogják érezni magukat a fiatalok, de kreatívabbak is lesznek.

A címlapfotó illusztráció. 

***

A tájékozatlanság szintje Tózsa szerint sokszor olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi" lenne 

A Corvinus hungarikumtanára megmérte: 15-21 százalék a hallgatók magyarságtudata

"... Lesújtóan nyilatkozott a hallgatók tudásszintjéről és magyarságtudatáról a Demokrata hetilapnak Tózsa István professzor, a Corvinus Egyetem „Hungarikumok és nemzeti örökségtervezés" című tárgyának tanára. Tózsa (aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is tanít) azt tapasztalja, hogy a diákoknak alapvető hiányosságaik vannak, olyan mértékben, amit korábban elképzelhetetlennek tartott.

Az 1995 után született Z generáció tagjai „nemcsak nem tudják, hol van Szentes vagy Gyula, de Tokajt Eger, Pannonhalmát pedig Balatonfüred helyére jelölik be egy vaktérképen", mondja Tózsa, akinek tapasztalatai szerint száz hallgató közül egy sem ismeri fel a Rákóczi- vagy Klapka-induló dallamát.

„Olyan mértékben hiányzik a magyarságukra vonatkozó kulturális ismeretük, mintha sosem jártak volna általános iskolába, mintha sose tettek volna érettségit magyar nyelv és történelemből" - mondja a hallgatókról. „Dolgozatok és tesztek százaival tudnám alátámasztani azt a totális tájékozatlanságot, amit tapasztalnom kell." A tájékozatlanság szintje Tózsa szerint sokszor olyan, mintha „a hallgató egy magyarul beszélő külföldi lenne".

Tózsa professzor rendszeresen fel is méri a hallgatók magyarságtudatát. Az eredmény:
„Az alapszakos hallgatók magyarságtudata kognitív szinten 15-21 százalék, a mesterszakos kontrollcsoporté 33."

Ebből szerinte politikai következtetéseket is le lehet vonni:
„Egy 21 százalékos kognitív nemzeti identitás nem szükségszerűen tartja vissza a hallgatót attól, hogy egy magát határozottan nemzetinek deklaráló kormány ellen - és ne mellette - tüntessen. Ez komoly akadálya lehet a a magyar kormány tudatos nemzetállam-építési és - erősítési politikájának. Egy átlagos hallgató, aki adott esetben a Corvinus Egyetem előtt csatlakozik a többiekhez, hogy a magyar kormány ellen tüntessen, átlagosan egyötödnyi tudással rendelkezik, és négyötödnyivel nem rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy mitől magyar a magyar."

Elmesél egy példát is egy óráról.
„Egyik órámon az országimázsról beszélgettünk, és megemlítettem, hogy nem szerencsés, ha a parlamentben egy képviselő a miniszterelnök elé tart egy táblát, majd dulakodni kezdenek. Rosszat tesz az országimázsnak, azt üzeni, hogy Magyarország labilis ország, mert még a parlamentben is verekednek a képviselők. Megjegyeztem, hogy a Kádár-rendszerben az ilyen képviselőt letartóztatták volna. Erre élesen beszólt egy hallgató: És az jobb lenne? A fiataloknak az a véleményük, hogy az ilyen képviselői viselkedés helyénvaló, hiszen szabad ország vagyunk, mindenki azt csinál, amit akar."

Arról, hogy mindez kinek a felelőssége, Tózsa azt mondja, biztosan nem az államigazgatás és az egyetem felelőssége, hogy a hallgatók az alaptantervben lévő tudásanyagot elfelejtik. Szerinte sok múlik a tanárokon, de ma már a legtöbbjüknek nincs hozzá adottsága, energiája vagy motivációja, hogy a katarzisra, érzelemkeltésre alkalmas módszerekkel tanítson.

Végül, hogy ne csak rosszat mondjon a corvinusos hallgatókról, elmondja azt is, hogy a Hungarikumok tantárgy gyakorlati részében, amit mobil-applikációval is lehet teljesíteni, zseniális házi dolgozatok születnek arról, hogyan lehet egy-egy magyar terméket népszerűsíteni." Vagyis a fogyasztói társadalom globalizációs elvárásainak - ahol nem zavar be holmi egészséges nemzettudat, csak a haszonelvűség dominál - „kitűnően" megfelelnek (olvasói vélemény).