Hogy mi a szerelem? Egy milliószor, ezerféle alakban feldolgozott téma, egy elcsépelt - nevezzük úgy - érzelem, aminek még egzakt meghatározása sincs. Unalomig ismétlődő tárgya irodalomnak, művészeteknek, közbeszédnek.

Mégis, ha összegyűlik egy baráti társaság, a beszélgetés igen hamar fordul párkapcsolati témákra. Hogy milyen kontextusban kerül terítékre a szerelem, mint olyan, az erősen függ a földrajzi elhelyezkedéstől, a jelen lévők életkorától, a nemek arányától, és még annyi más tényezőtől. Ha saját ismerőseimet, barátaimat és jómagam tapasztalatait veszem alapul, és arra, mintegy miniatűr, nem reprezentatív közvéleménykutatásként tekintek, olyan sok általánosságot fedezhetek fel a vélekedésekben, hogy most bátran élek ezzel az eszközzel.

Régi közhely, hogy férfiak és nők látásmódja, eltérő agyműködésükből eredően, mennyire különböző.  Hajlok rá, hogy tényként fogadjam el ezt, mert magam is úgy látom, hogy különösen az érzelmeket megkívánó helyzetekben teljesen másként reagálnak. Még talán a fiatal korosztályban a legkisebb az eltérés, amit még jócskán meglévő gyermeki naivságuknak és a tapasztalat hiányának vélek. Minél inkább haladunk előre az életkorban és gyűlnek fel jó élmények és keserű csalódások, annál markánsabb lesz a nemek közti különbség. Amikor azt firtattam, hogy létezik-e egyáltalán szerelem, pontosabban, hogyan lehetne definiálni, hangos nevetés fogadta a kérdést, majd egymás szavába vágva repkedtek be megjegyzések. A férfiak - jórészt a negyvenes-ötvenes korosztály tagjai - gúnyosan emlegették fel, mint olyan „betegséget", ami, ha szerencséje van, csak egyszer éri az embert, általában fiatalon, mikor még elég ostoba, hogy elkerülje, de elég erős is, hogy kiheverje. És minden esetben rossz vége lesz.

Erősen motiváló tényezőként hozták fel a nemi vágyat, és nem kis részben ennek elmúltával kötötték össze a szerelmük elmúltát is. A nők ellenben romantikus sétákra, emlékkönyvekbe rajzolt szívekre, összebújós táncokra emlékeztek az ifjúkori szerelem kapcsán, és a nemiséget csak mint kísérő tényezőt említették, valami furcsa szégyenlősséggel. Mostanra a társaság minden tagja túl van legalább egy házasságon, valamennyien elváltak, és vagy szinglikén élnek, vagy jobb híján egy lazább élettársi kapcsolatban. Ezzel a lehangoló statisztikával tulajdonképpen egy eléggé kiábrándító általánosítást is megtehetnénk, hiszen a társaságot az élet verbuválta össze, tetszőlegesen, csak a sors kezével válogatva. Megtalálható benne a pár éves házastársi kapcsolat éppúgy, ahogy az egészen hosszú, 28-30 éves is, felbomlásukban pedig számtalan előidéző játszott közre, de mindenki tisztában van a mélyebb, rejtetten megbúvó, soha felszínre nem kerülő okok meglétével is.

A férfiak - tapasztalatom szerint - nehezebben dolgozzák fel a kudarcokat. Párkapcsolatuk megromlásáért kivétel nélkül nőtársukat tették felelőssé, még abban az esetben is, amikor ők maguk gyakran léptek félre más hölgyekkel. Igen általános volt a meg nem értettségre való hivatkozás, hogy otthonukba hazatérve nem várta őket sem vörös szőnyeg, sem behűtött sör. Mindannyian elismerték, hogy az érzelem, amit ők szerelemnek véltek akkor, de utólag meggondolva csak valami téves vonzódás lehetett, hamar elmúlt, és házasságaik évei alatt gyakran éreztek hasonló fellángolásokat. Válásaik után - saját bevallásuk szerint - cinikussá váltak, majdhogynem nőgyűlölővé, jellemzően azzal az indíttatással élve az életet, hogy revansot vesznek az őket ért (jórészt vélt) sérelemért, és most már tényleg „rosszak" lesznek, de igazán. Hirtelen megtalálták a régi haverokat, akikkel kocsmákba, bárokba lehetett járni, könnyen kapható nőket szedtek fel egy-egy éjszakára, hogy utána cigarettánál is keserűbb önutálat ízével a szájukban ébredjenek reggel. Fiatalos allűröket vettek fel, gitárt, motort vásárolva, vagy vad kalandokba bocsátkozva valami extrém helyzetben.

Meglátásom szerint erősen hiúsági kérdést csináltak válásaikból, nehezen ismerve be a fájdalmat a veszteség miatt, és gyermeki módon próbáltak bátorságot mutatni, ami megmutatta sérülékenységüket, és szánalmat, de együttérzést is keltett irántuk. A szerelmet tehát mintegy ignorálták a szótárukból, és szándékuk szerint az érzelmeik közül is, így cinikusan és  meglehetősen reményvesztetten és kiábrándultan keresgélnek párkapcsolatot. Érdekes, hogy kivétel nélkül mindegyikük regisztrált több, online társkereső oldalra, bár a legrosszabb véleményük és tapasztalataik voltak ezzel kapcsolatban, jó „szórakozásnak" vélték az azon való ismerkedést. Mindannyian félnek a komoly kötöttségektől és a felelősségvállalástól.

De nézzük most hölgytársaimat: kivétel nélkül, mint vágyott, és megélt szép dolognak aposztrofálták a szerelmet. Kevesebb volt a keserű panasz is elvált vagy őket elhagyó partnereik iránt, elbeszéléseikben mindenképpen mentségeket kerestek a tetteikre, és főként magyarázatokat. Ami leginkább különbözött a férfiak történeteitől az, hogy főként eleinte, mindannyian önmagukban keresték kudarcuk okát. Ez a hozzáállás önbizalomvesztéshez vezetett, megnövelte belső bizonytalanságukat, ezzel sérülékennyé és potenciális áldozattá váltak a későbbiekben. Amiben markáns különbséget láttam a férfiaktól, az a fejlődési út, aminek a végén a nők erősebben és magabiztosabban kerültek ki a válságból. A legtöbbjük önmagára talált, jobban, mint a kapcsolataiban. Gyakran élcelődnek azon, hogy ha egy nőt elhagynak, valami nagy változtatásba fog. Ez valóban elég jellemzője nemünknek, hogy ilyenkor hirtelen időt találunk a konditeremre, a frizuránk, ruhatárunk pedig merésszé válik, addigi stílusunktól merőben eltérővé. Talán ez a"lázadás" az ellenpontja a férfiak kocsma- és meccslázának. Az online ismerkedés a nők körében is elég általános, tele borzasztó élményekkel, ugyanakkor indokolatlan reményekkel. Szerencsére, korunkban már nem ciki, ha egy hölgy kíséret nélkül jelenik meg valahol, az ismerkedés szabályai sem olyan merevek, de éppen a hasonlóan elszenvedett, de másként feldolgozott kudarcok miatt, nehéz fogadóképes partnerre lelniük. Míg a férfiak menekülnek az elköteleződés elől, és főként ötven felett már csak élvezni akarják az életet, a nők biztonságot és állandóságot keresnek az új párkapcsolatban.

Nehéz ügy! - mondhatnánk. Szerelem? Butaság, ami jól mutat a filmekben, de soha nem olyan az életben. Férfi és nő csókban forr össze, a moziban felgyullad a fény, mi pedig felcsapódó székek között botorkálunk a kijárat felé, kicsit kótyagosan, hunyorogva és már a következő napra gondolva. Hogy miért ülünk be mégis újra meg újra e csalóka képkockák elé? Hogy miért nézzük meg reménykedve a társkeresőn bejövő üzeneteket és pillantunk körbe parkolókban, fesztiválokon, társaságban? Talán mert hinni akarjuk, hogy nem csak a Télapó és a Fogtündér létezik, hanem az a bizonyos szerelem is, amit nevezhetünk bárhogyan, érkezhetünk akármikor, életünk motorja lehet. És legalább kétütemű!

Taming of the Shrew by Vladimir Kush (Vladimir Kush Gallery)

Azt kérditek, milyen a szerelem ötven felett, ha nő vagy?

• Egy hasfájás és egy szívritmuszavar keveréke.
• Újra megtanulsz várakozni.
• A fullra hangosított telefont a klotyóra is viszed.
• Őrült fogyókúrába kezdesz a kisebb ruhaméretért.
• Extra kiadásokat tervezel be a szépségszalonban való elköltésre.
• Az otthonod egy patikához kezd hasonlítani.
• Újra felfedezed a főzésben rejlő lehetőségeket.
• Vázákat helyezel el a lakás különböző pontjain, azoknak a virágoknak, amit reményeid szerint kapni fogsz.
• Fülig érő szájjal és feltartott orral közlekedsz a világban.
• A barátnőidet halálra untatod a románcod részleteivel.
• Megveszed az összes ránctalanítót, miközben hosszan győzködöd a tükröt, hogy jó vagy nélkülük is.
• Komplett hülyét csinálsz magadból mindenki előtt.
• Úgy viselkedsz, és annyi eszed lesz, mint egy csitrinek.
• Romantikus verseket olvasol és nyálas zenéket hallgatsz.
• Hinni kezdesz a békából lett királyfiban.

Milyen a szerelem ötven felett, ha férfi vagy?

• Komplett hülyét csinálsz magadból egy nő előtt.
• Megpróbálsz behúzott pocakkal járni.
• Türelmesen ácsorogsz budik előtt egy női ridiküllel a kezedben.
• Kihagyod a beszédedből a „bazmeg" és hasonló kifejezések használatát - amíg sikerül.
• A randira magaddal viszed a gyógyszereidet is.
• Nem böfögsz és szellentesz kajálás közben, és - ha lehet- azon túl sem.
• Ha kell, leteszed a nagyesküt, hogy alkoholt még csak nem is láttál.
• A meccsnek csak az ismétlését nézed meg.
• A fogkeféd mellett néha a fogadat is a szerelmednél hagyod.
• Megtanulsz ülve pisilni, mert szemüveg nélkül nem tudsz célozni.
• Engeded, hogy a szerelmed vezesse a kocsidat, és csak tisztes távolból, észrevétlenül követed.
• Ha szerelmed tárgya jóval fiatalabb, a hajad sötétebb, a ruháid színesebbek, az autód nagyobb lesz.
• Kondibérletet váltasz.
• A gyűrűvásárlást megpróbálod megúszni egy függönykarikával.
• Hinni kezdesz a tündérekben és azt hiszed, hogy mázlid van.

Kapcsolódó írásunk:

Hogyan veszítsünk el egy pasit egy nap alatt, avagy tízparancsolat kezdőknek és haladóknak

2017.12.22. - 00:20 | Misel - Fotók: noihirek.hu

Párkapcsolati paradoxon nőknek! Ha mindezt megteszed egy pasinak, amit felsoroltunk, tuti, nincs meg másnap!