A swing nagyjai 2. - Időutazás az Isis Big Band-del az 50-es 60-as évek Amerikájába

Képgaléria megtekintése2010.03.01. - 10:30 | Dart, Tóth Ernő - Fotók: Dart

Február 27-én este 7 órakor a Bartók Teremben ismét nagyszabású koncertet adott a szombathelyi Isis Big Band - stílszerűen pár lépésre az újjáépülő Isis-szentélytől. Igényes előadásban szólaltak meg a korszak legnépszerűbb és legismertebb jazz melódiái. Sztárvendégként fellépett Horváth Meggie, aki dinamikus egyéniségével még magasabbra pörgette a fordulatszámot.

Az est házigazdája Perlaki Nóri volt, aki nemcsak felkonferálta a műveket, hanem rövid ismertetőt adott szerzőjükről, születésük hátteréről. Egymás után szólaltak meg a swing legendás alakjainak immár örökzöld dallamai Isis Big Band-módra. Count Basie, Artie Shaw, Glenn Miller, Benny Goodman, Maynard Ferguson, Dave Brubeck szerzeményei mára klasszikussá váltak. Már a második dal lenyűgözte a közönség zeneértő részét. A 'Moten Swing' tele volt dinamikával, fantasztikus effektusokkal, a rövid trombita-beszúrások a kottához illesztett precizitást igényelték. A rövid beszúrások nehézsége abban rejlik, ha nem pontosan egyszerre történik, akkor a nem zeneértő számára is fülsértően kiugrik a hiba.

A nézők többsége már a negyedik tétel, a 'Tuxedo Junktion' nagyon gyors dallamánál dobolni kezdett lábával a pattogós ütemre. A gyorsvonat-sebességű szám után megnyugvást sugárzott a lassú, eufonikus, lágy, romantikus, álmodozó 'Lil' Darlin'. Jól mondta a műsorvezető, hogy álmodozzunk, hogy aztán négy perc múlva felébredjünk ismét. Közben csodálatos volt a trombita hátborzongató, szinte kísérteties zenéjét hallgatni.

Aztán jött Horváth Meggie csodaszép, altos fekvésű hangjával, ami ehhez a stílushoz remekül passzol. Színpadi mozgásával kiválóan illusztrálta a dalokat, mimikájával pedig szinte „lefordította" az angol szöveget.

Szünet után a modern jazz egyik leghíresebb darabjával kezdett a Big Band, a 'Take Five' legelőször a Dave Brubeck Quartet lemezén csendült fel. Rendkívül hatásosan, a dobos foglalta el elsőként a helyét, és finoman, lágyan bánt a hangszerével, aztán érkezett a zongorista, majd bekapcsolódott a basszusgitár és folyamatosan a többi hangszer. Egyre teltebbé vált a hangzás, és nagyon pörgős lett a befejezés, kivívva ezzel a közönség zajos tetszésnyilvánítását. A nagyérdemű hangulatát pedig a 'Mission Impossible' filmzenéje még tovább fokozta. A darab 5/4-es, előadása ezért nehéz, kicsit szokatlan is volt a 4/4-hez és 3/4-hez szokott fülnek ezt a ritmust befogadni.

A 'MacArthur Park' eddig nem szerepelt a repertoárban, eljátszása nagyon nehéz, a zenekar fejlődésére jellemző, hogy már erre a színvonalra is képes. A koncert egyik csúcspontja volt, több helyen is improvizációkat hallottunk benne, ami nagy zenei gyakorlatot feltételez a zenészektől. Meggie brillírozott a Van Morrisson-féle 'Moondance-ben', de legalább ennyire örömzene volt Kurt Weill klasszikusa, a 'Mack the Knife' (Bicska Maxi), valamint a műsort záró, és eredendően a felső tízezer kritikájának szánt 'Lady Is a Tramp' is.

A ráadásként előadott 'Sway' visszaismétléses bombasiker volt, vagyis a közönség hosszan tartó tapsa közben a zenekar újrakezdte. Pintér Róbert karmester megköszönte a publikumnak, hogy ilyen szép számban tette tiszteletét (még a lépcsőkön is ültek, álltak!!).

Mi pedig köszönjük a zenekarnak a színvonalas előadást és a rendkívüli élményt, amivel a szving klasszikusaihoz nyúltak.

Külön kiemelendő a koncert ingyenes jellege, ami a mai, bevétel-orientált szemléletmód mellett igazán kuriózum és üde színfolt. Ennek kapcsán örömmel teszünk eleget annak a felhívásnak, hogy támogassuk adományokkal illetve adónk 1 %-ával az Isis Big Band munkáját!

Adószámuk: 18886511-1-18

Aki az eredeti előadóktól szeretné meghallgatni a koncerten elhangzott zeneszámokat, érdemes bepötyögnie a közismert videómegosztó portálon a következő címeket, amelyek ebben a sorrendben csendültek fel az est folyamán:

Első rész: