Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós volt.

Apja, id. Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt, anyja, Blaskovich Mária gazdag szerb polgárcsaládból származott. Tanulmányait a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban végezte. Csupán 15 éves volt, amikor 1928 júliusában megjelent első novellája, az Egyszer régen..., amelyet a szombathelyi Hír közölt. Még ebben az évben négy versét publikálták az Erőben.

Weöres Sándor író 1954-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Versei 1931 végétől a Nyugatban is megjelentek, és jó kapcsolatot ápolt többek között Babits Mihállyal, a folyóirat harmadik nemzedékének főszerkesztőjével. A Nyugat megszűnéséig a lap összesen 64 versét közölte. 1933-ban Kodály Zoltán kórusművet készített az 1928-as Öregek című verséből. Ebben az évben kezdte Pécsett az egyetemet, ahol először jogot, aztán földrajzot és történelmet, végül filozófiát és esztétikát tanult, diplomáját az utóbbiból szerezte. Doktori disszertációját kiadta a Pannónia című lap.

Weöres Sándor az Esztergom-Előhegyen álló Babits-villa (ma Babits Mihály Emlékház) Nyugat folyóiratot ábrázoló falrajza előtt 1966. augusztus 20-án (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1935-ben Baumgarten-jutalmat, egy évvel később Baumgarten-díjat kapott, ezekből későbbi utazásait fizette. Járt Nyugat-Európában, de távol-keleti utazást is tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is - szerepelt Keleti útinaplójában.

1947-ben házasodott össze Károlyi Amyval, aki maga is irodalmi körökben mozgott. Ismeretségük úgy indult, hogy Illyés Gyula a költőnő egy versét megmutatta Weöres Sándornak, aki egy levélben kereste fel Amyt. Első randevújuk egy temetőben volt, ahol rájuk esteledett, a kapukat bezárták, így reggelig beszélgettek. Innentől életük végéig egy párt alkottak.

Majdnem egy évet töltöttek Olaszországban. Visszatérésük után Weöres Sándor a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott. 1959-ben még két hosszabb utazást tett feleségével, Kínában és Görögországban jártak. 1965-ben pedig New Yorkba utaztak. A következő évben Londonba látogattak, ahol a költő felolvasást is tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.

Weöres azonban alkoholproblémákkal küzdött. Olaszországi utazásuk alkalmával megfenyegette a feleségét, hogy ha nem mehet el inni, akkor elhagyja. A nő azonban határozott volt, és a férfi után kiabálta, hogy akkor ne is jöjjön vissza. A költő végül nem ment el inni. Egy barátjuk, Lator László később azt mondta, hogy „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában".

(Fotó: Nemzeti Fotótár)

1970-ben Kossuth-díjat kapott, és az osztrák állam elismerő díját is megkapta. A Kossuth-díjjal járó pénzből díjat alapított Pásztor Béla emlékére. Ebben az évben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, majd a következő évben a német változat követte Der von Ungarn címen. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt: Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen tartottak felolvasást a londoni Riverside Studióban.

1989. január 22-én hunyt el, Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik feleségével, aki 14 évvel élte túl.

Weöres Sándor és Károlyi Amy 1987. június 20-án (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Legnagyobb közönségsikere a Psyché című verses regénye volt, amely a fiktív 19. századi költőnő, Lónyay Erzsébet élettörténetét mutatja be nyelvi korhűséggel. A mű több kiadásban jelent meg, film is készült belőle 1979-ben.

Weöres Sándor, bár főként gyerekverseiről híres, sokrétű költő volt. Filozófiai témákkal is foglalkozott, mégis gyermekversei azok, amelyek talán elsőként jutnak az ember eszébe, ha meghallja a költő nevét. Azonban ezek nem gyermekversnek születtek eredetileg. Valójában játékversek, amelyekben a ritmus és a képek sajátosan olvadnak egybe, a zeneiség segítségével. A költői kereső-kutató műhelymunka eredményei voltak, valamint a Kodály Zoltánnal közösen végzett versritmust és zenei ritmust vizsgáló kísérletezés alkotásai. Ilyen például A tündér (a Bóbita, bóbita kezdetű) vagy a Galagonya című verse.

Egyik gyermekverskötetéhez a következő anekdota terjedt el: „- Sanyika! Negyven rajzhoz verset kéne írni! - kiáltotta a Szépirodalmi Könyvkiadó folyosóján Domokos Mátyás. Weöres odalépett az asztalon fekvő rajzokhoz, s télikabátját le sem véve, megírta a verseskötetet" - olvasható a Zanza.tv-n.

Ázsiába tett utazása által keleti műveltsége egyedülálló volt a maga korában. Így sok különleges ritmusú verse született, A teljesség felé című kötete az egyik legjobb példa erre. „Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod" - írta benne. A kötet 1945-ben jelent meg. Az ihletet Weöres Sándor a Lao Ce által írt Tao Te King, a taoizmus könyve adta hozzá, amit ő fordított magyarra. A bölcseleti írás magyar címe Az út és erény könyve.

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

(Weöres Sándor: A teljesség felé, Szembe-fordított tükrök, részlet)

Forrás: hirado.hu

***

„Kilenc mély bók a nevének" - 112 éve született Weöres Sándor

Különös, hogy az ország nyugati végén - vagy ahogy errefelé egyre inkább szeretjük mondani: "pannon tájain" - régtől virágzik a költészet. Itt, Vas megyében van a Kemenesaljának nevezett tájegység, amely századok óta szüli, vonzza és neveli a költőket, írókat. Mondhatjuk róla, hogy helikoni hely: Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel, Dukán Takách Judit és Zádor Stettner György, Uraiújfalu-Szentivánfán Bezerédy Amália, Szelestey László, Koltai Vidos János. Apja után idevonzotta Döbrentei Gábor írót, irodalomszervezőt és a 18-19. században a magyar nyelvet és literatúrát élesztgetőket, majd a huszadik század elején Weöres Sándort nevelgette igaz szeretettel.

Weöres Sándor Szombathelyen született 1913-ban, nevelőotthona Csöngén volt, édesapja birtokán. Apja erélye, anyja szeretete és magas szintű polgári műveltsége vette körül gyermekkorában. Törékeny, vézna gyereknek mutatják a csöngei emlékház fotói.

A szombathelyi diákévek kudarcot, lelki szenvedést hoztak számára, ám a versírás, az olvasás pótolta a tanári elismerést. 19 évesen a „Névtelen Jegyző" nevű, fiatal írókat, költőket befogadó és bátorító laphoz elküldte első, nyomtatásban megjelent versét. A bizarr költeményre felkapták fejüket az irodalmárok: "A macska" című vers egy cica monológja, gazdája áhítatos dicsérete. A refrén: „Kilenc mély bók a nevének" - tréfás köszönési fordulattá vált az irodalmárok köreiben. Babits és Kosztolányi is felfigyelt a fiatal költőre, majd verseit a Nyugat közölte.

Egyetemi tanulmányait Pécsett végezte 1933 és 38 között. Először jogra iratkozott, majd a bölcsészet mellett döntött. Akik hatást gyakoroltak rá: Várkonyi Nándor, Fülep Lajos professzorok és Hamvas Béla. A doktori címet 1939-ben szerezte meg.

Az egyetemi évei alatt, 1934-ben jelent meg első önálló kötete "Hideg van" címmel. 1935-ben és 1937-ben Baumgartner-jutalmat kapott, ebből a pénzből járta be Észak-Európát, majd a Távol-Keleten utazgatott. A népek nyelveit és a kelet mítoszainak útját követte, ezek megjelennek későbbi költészetében és műfordításaiban.

1939-ben kiadták "A vers születése" című önvallomását, ez volt a doktori disszertációja is. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. 1949 a hallgatás éveit hozta számára. Kirekesztették a magyar hivatalos irodalmi életből, műfordításokból élt.

A másik terület, ahol megszólalhatott, a gyermekversek voltak. Megújította a gyermekköltészetet: a kicsik mindent elfogadó és megértő - érző képzeletvilágára alapozta veseit. Ahogy Hegedűs Géza megfogalmazta: „A szürrealistáktól tanult laza képzettársítás éppúgy találkozik a primitív szemlélet titokzatosságával, mint a gyermekversek friss játékosságával, a zenei motívumszerkesztéssel, vagy a modern szabad versépítés eljárásaival, bravúros verselésnek köszönhetően rendkívül sok versváltozatot alakított ki" Ez gyermek és felnőtt költészetére egyaránt érvényes.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján legolvasottabb alkotása a Psyché című versgyűjteménye volt. Virtuóz stílusa, szerepjátszó képessége, korrajza elhitette olvasóival, hogy egy Lónyai Erzsébet nevű, százötven évvel korábban élt költőnő verseit és élettörténetét olvassák. Sokan lexikonokban kutakodtak utána. Az akkori olvasóközönség főként egy bizarr szerelmi történetet látott a sorokban. Egyesek szerint Dukai Takách Judit költőnő lelki útját ábrázolta a lélek mélyét megjárva. Maguk a kortársköltők sem tudtak határozottan állást foglalni, mint azt a következő idézetben olvashatjuk: „A Psyché egyszerre tekinthető úgy, mint egy tizennyolcadik századi arisztokrata család klasszicista - preromantikus affektációja, de úgy is, mint az antik mitológia szerinti szerelem női (sőt szűzi) principiumának képe, ezen túl azonban a legáltalánosabban elfogadott emberi lényeg, a lélek jele is." - mutatta be Somlyó György, a költőtárs a mű titokzatosságának és megfejthetőségének variációit.

Ő pedig ül ércbe öntve a Perint-parti parkban, mellette a padon szeretett cicája, ahogy azt Veres Gábor szobrász 2007 tavaszán megálmodta. /T. Molnár Zsuzsanna /