"Gyerünk a moziba be!" - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (2. rész)

2023.08.18. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Horváth Pál / Vas Népe (archív)

"Gyerünk a moziba be!" - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (2. rész)

50 éves évfordulós mozis visszatekintésünk előző fejezetében is kortárs filmes trendekkel hoztuk párhuzamba a ’70-es évekbeli eseményeket. Így lesz ez most is: hiszen a Savaria Mozi átadásán vetített zenés biopic napjaink kedvelt életrajzi mozijainak egykori szovjet megfelelője volt.

Közérdekű közleményben értesítette a lakosságot a Vas Népe hasábjain 1973. augusztus 18-én, szombaton a szombathelyi Városi Tanács VB. Műszaki Osztálya, hogy a Mártírok tere déli oldalán és a Kőszegi utcában aznap délután öttől fél nyolcig teljes forgalomkorlátozás lesz. Lévén, hogy a történelmi karneváli programsorozat már a hatvanas évek végén megszakadt - az ezredfordulós újrakezdésig viszont még elég sokat kellett aludni -, így ebben az időpontban nyilvánvalóan nem a népszerű jelmezes felvonulást próbálták el a belváros e fontos pontján.

De akkor milyen előkészületek zajlottak itt a nyár végén, a közelgő nemzeti ünnep előtt néhány nappal? Sorozatunk első részének olvasói már tudják: az éppen ma fél évszázaddal ezelőtti délután a Savaria Mozi új épületének avatására várták az ünneplőket.


Forrás: Vas Népe archív

Ahogy az azóta elhunyt Szakály Éva fogalmazott a lap címoldalán az aznapi előzetesében: az ország egyik legszebb és legkorszerűbb filmszínháza kerül ezzel a vasi, a szombathelyi közönség birtokába [...] Örömünket egy kis meghatottság is tetézi, hiszen a felszabadulás óta a megyében ez az első olyan, 25 millió forintos költséggel megálmodott és »felhúzott« épület, amely mint új létesítmény szolgálja majd a filmművészetet, e művészethez vonzódó közönséget" (Vas Népe, 1973. augusztus 18. - Ma délután 6 órakor ünnepség az új moziban).

Valóban: a helyi és az országos tudósítások újra és újra kiemelik a moziépület praktikus építészeti és kitűnő műszaki adottságait, amelyeket nyilvánvalóan a korszak technikai felkészültségéhez képest érdemes mai szemmel tekinteni. Így többek közt a félezer férőhelyes, arénaszerűnek mondott nézőteret, a tizenhét méter széles vetítővásznat az akkor meglehetősen újszerűnek számító panorámavetítéssel és sztereó-hanghatást lehetővé tévő technikával.

Vissza az ötven évvel ezelőtti történésekhez! A díszvetítést megelőzően - a fotó tanúsága szerint az épület főbejárata előtt tartott rendezvényen -„felhangzott a Himnusz, majd Horváth Miklós, az MSZMP Szombathely Városi Bizottsága első titkára, a rendezvény ünnepi szónoka lépett a mikrofonhoz", hogy elmondja köszöntőjét (Vas Népe, 1973. augusztus 19. 1. o. Szakály Éva: A törvények törvénye: Alkotmányunk - Ünnepségek Szombathelyen és Répcelakon). Ott volt többek között a megyei tanács elnökeként az a Gonda György, aki előtt éppen most tiszteleg az utókor immár azzal is, hogy az azóta felépült Képtár épületében az egyik kiállítóterem mostantól az ő nevét viseli majd. Részt vettek az ünnepségen egyebek közt „a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselői" is - arról azonban nem találtunk biztos forrást, hogy a díszbemutatóra kiválasztott, vélhetően magyar szinkronnal vetített kétrészes, színes szovjet szélesvásznú panorámafilmet ők is megtekintették-e.

De mit is tudunk erről az alkotásról, vagyis a mozi első nyilvános vetítésének filmjéről? Igor Talankin 1970-es (egyes források szerint 1969-es) filmje a napjainkban ismét reneszánszát élő életrajzi mozik, drámák, a klasszikus történelmi panorámát is adó kosztümös szuperprodukciók akkori szovjet csúcsterméke volt. A zeneszerző életműve a klasszikus zenére és annak nagyközönségére gyakorolt hatása miatt a mindenkori orosz állam és kultúrpolitika által szívesen használt érv az orosz szellemiség különlegessége mellett (ám a nagyszerű zeneszerző magánéletének zavarossága és kétes szexualitása miatt manapság a különféle, homofóbiával is a gyűlöletet szító rezsimek számára kínos matéria is). Talankin filmjének középpontjában Csajkovszkij és mecénása, az orosz üzletasszony Nagyezsda Filaterovna von Meck 13 éven át tartó gyümölcsöző kapcsolata áll, amelynek köszönhetően született meg például a mester 4. F-moll szimfóniája. (Az 1971-es Oscar-díj szezonban ezt a filmet nevezte be a Szovjetunió a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájába.)


Nagyezsda Filaterovna von Meck

Kövesse majd a Savaria Mozi történetével foglalkozó sorozatunk következő részét is, amelyik a filmszínházban történt első magyar film vetítésének évfordulójára jelenik meg. Ha pedig kilátogatna az Emlékmű alatti kertmozi e heti vetítéseire, figyelje a Savaria Mozi előző kerek, 40 éves évfordulójára készült animációs kisfilmeket, amiket a Művészeti Szakgimnázium mozgókép-animáció szakos diákjai készítettek!

Az első rész itt olvasható:

Savaria Mozi 50 - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (1. rész)

2023.08.10. - 07:00 | Szőnye Ildikó, Vágvölgyi András - Fotó: Vas Népe (archív)

Savaria Mozi 50 - fejezetek Szombathely belvárosi filmszínházának történetéből (1. rész)

Vajon mi a közös pont a Savaria Mozi napra pontosan 50 éve történt műszaki bejárása és Tarantino Aljas nyolcas-a vagy a belvárosi filmszínházban ezekben a hetekben is nagy sikerrel vetített Oppenheimer életrajzi dráma között? Eláruljuk, csak olvasson tovább!

Új hozzászólás