Kirándulástippek: a karosi Honfoglalás kori temető és nemzeti sírkert

Képgaléria megtekintése2024.01.03. - 01:25 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'

A karosi temető a honfoglalás és a kalandozások korában élő vezérek és családtagjaik, valamint a kíséret harcosainak temetkezési emlékeit őrizte - A B.A.Z vármegyei Karos nyugati határában 1986 és 1990 között tárták fel a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét, melynek helyén nemzeti sírkert található. Karos község a Bodrogköz egyik legrégebben lakott települése. Neve közel száz esztendeje cseng ismerősen nemcsak a régészek, de a IX.-X. század emlékei iránt érdeklődő széles közvélemény előtt is. A sírkert szabadon látogatható!

Karos község a X. században valószínűleg fejedelmi szálláshely volt, hiszen a régészek a falu határában az ország leggazdagabb honfoglalás kori lelőhelyére bukkantak. Összesen 3 temetőt tártak fel (az Eperjesszög I. temetőben 13, az Eperjesszög II. temetőben 73, az Eperjesszög III. temetőben, pedig 19 sírt). A töredékeiben is pompás leletanyagban tegezek, szablyák, íjcsontok, veretes övek, veretekkel díszített tarsoly, arab dirhemek, valamint nagyszámú lószerszámok, köztük nők által használt kantárdíszek, ezüstberakásos kengyelek tanúskodtak hajdani tulajdonosaik rangjáról, gazdagságáról.

A község első írásos említése 1392-ből való. Birtokosai a XVI. század végéig gyakran változtak. 1631-től a Sennyey család birtokában volt a település jelentős része. Az 1930-as években Sennyey Miklós báró és Nádasdy Ferenc gróf birtokolta.

Karos nyugati határában 1986 és 1990 között tárták fel a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb honfoglalás kori temetőjét, melynek helyén nemzeti sírkert található. Látogatóközpont is épült a faluban ennek a régészeti emlékanyagnak a bemutatására. A Felső-Tisza-vidék rendkívül gazdag honfoglalás kori temetőkben, leletekben. A legjelentősebb leletek Karos mellett Rakamazról, Bashalomról, Ibrányból, Anarcsról, Tiszabezdédről, Eperjeskéről, Tiszaeszlárról, Beregszászról és Tarpáról származnak. A Bodrogköz, különösen Karos jelentősége kiemelkedik az amúgy is jelentős Felső-Tisza-vidéki leletek közül.

A Bodrogközben rengeteg szablya, övveret, veretes tarsoly, lószerszám, kiemelt művészi színvonalú ötvösmunkák láttak napvilágot, amely alapján elmondható, hogy az amúgy is gazdag leletanyagú Felső-Tisza-vidékből kiemelkedik a Bodrogköz jelentősége, hiszen innen kerültek elő a Kárpát-medence eddigi leggazdagabb mellékletű férfisírjai.

Karos-Eperjesszögön egymástól 150-200 méterre nagy számban kerültek elő az egymáshoz közel lévő, férfi többségű sírok a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb leletanyagú temetőcsoportjaként. Az I. számú temetőből 13 lovas és lószerszámos temetkezési emlék, jelentős mennyiségű fegyver, szablya, íjászfelszerelés, veretes tarsoly és öv került elő. A II. temetőben 73 sírt tártak fel, melyből 37 lovas vagy lószerszámos temetkezési emlék került elő. Innen a fegyverek mellett méltóságjelvények (veretes övkészletek és tarsolylemezek), ékszerek származnak. Kiemelkedik három rangos tárgyakkal rendelkező sír, amelyek minden bizonnyal vezéri sírok voltak. A legjelentősebb az 52. sír, melyből arany hajkarika, ezüst karperec, aranygyűrű, ezüstveretes öv, szablya, készenléti íj, nyílvesszőtartó, tegez, tarsolylemez, díszes nyereg, ezüst lószerszámok kerültek elő. A III. temető további 19 sírt tartalmazott, egyből hasonlóan gazdag leletek kerültek elő, mint az 52. sírból. A három temető nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz, mindhármat a IX.-X. század fordulójától a X. század harmadának végéig használták. A karosi temető tehát a honfoglalás és a kalandozások korában élő vezérek és családtagjaik, valamint a kíséret harcosainak sírjait őrizte. A sírok hierarchia szerint helyezkednek el. Az 52. sírban talált tárgyak alapján valószínű, hogy tulajdonosa jelentős szerepet töltött be a 10. század nagy fejedelmei között. A férfiak erős felfegyverzettsége, méltóságjelvényekben való gazdagsága azt jelezheti, hogy e temetőben a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, családtagjaik és háziszolgáik, valamint helyzetüknél fogva többnyire nőtlen kísérő harcosaik nyugodtak. Közülük kerülhettek ki a kalandozó hadjárat vezetői és résztvevői is.

A gazdag leletanyag jelzi a Felső-Tisza-vidék és különösen a Bodrogköz katonai és stratégiai jelentőségét a honfoglalás korában, a jelenleg ismert leletanyag tükrében kétséget kizáróan a legnagyobb hatalmi centrumnak tekinthető. A régió a megtelepedés szempontjából kitűnő természetföldrajzi adottságokkal rendelkezett, a X. és XI. században a Kárpát-medence legsűrűbben betelepített területei közé tartozott. Azonban felmerül a kérdés, hogy a miért pont a periférikus fekvésű Felső-Tisza-vidéknek lehetett geopolitikai jelentősége ezekben az évtizedekben. A legújabb kutatások ezt azzal magyarázzák, hogy ekkor még a honfoglalók fennhatóságuk alatt tartották a Kárpátoktól keletre első Etelköz területét, vagyis a korábbi szállásterület nem egyik napról a másikra került ki a magyar érdekzónából.

Ebben a megközelítésben a Felső-Tisza-vidékről az Etelköz és a Kárpát-medence egyaránt jól megközelíthető. A Felső-Tisza-vidék honfoglalás kori leletanyaga két, egymástól jól elkülönülő gócpontban koncentrálódik, Bodrogközben Zemplén és Karos közé, valamint Tiszaeszlár-Rakamaz-Tarcal-Kenézlő környékére. Ez a két térség foglalja magába a Felső-Tisza-vidéki temetők zömét. A 10. század második felében ezeket a temetőket nagyrészt felhagyták, és az új gócpontok a Rétköz déli sávjába és Tiszakönyök vidékére került át.