Hatlövetű galeri - McCray, Pribojszki és Éles blues napi sortüze a Lamantin Jazz Fesztiválon

Képgaléria megtekintése2010.06.25. - 23:45 | Büki László 'Harlequin'

Kissé késve mentünk a blues napi nagyvadakra hangokat vadászni, de azért meglőttük a magunkét. Hazavittük, Wordben és Photoshopban megsütöttük, s ha nem is frissiben, de annál gusztábban tálaljuk fogyasztásra a T. Olvasónak.

Szállj, harmonikás - adtuk ki magunkban a vezényszót a főtéri hangkatlan elé érve, ahonnan tempós karcsapásokkal pillangózott már kifele a herfli csalogató hangja. Ha mellbe nem is, de a felismerés kissé hátbavágott minket, hogy Éles Gábor triójáról már lecsúsztunk, Ferenczi György pedig Pribojszki Mátyásnak öltözött, holott a farsangra már (víz)keresztet vetettünk. A szájharmonika szerencsére stimmelt.
Node félre a tréfát, kollégánk azért befotózta a delikát hangzás nagymesterét, akinek zenei hitvallásában fontos a személyes hang, aki csak olyat játszik, ami őt is megmozgatja, amiért él-hal. Mi élhalak nem voltunk, mert késve úsztunk be a trió zenei hangfolyamába, így kissé partravetetten kaptunk a sajtóanyag után, amiben a következő állt:

Az Éles Gábor Triót a névadó 2007-ben alapította. Szerzeményeiben a közlés fontosságát és a zenei intimitás jelenlétét tartotta a legfontosabbnak. A darabokban az alapítóra hatást gyakorolt zenei nyelvek léptek párbeszédbe: a jellegzetes hangzásvilág alapvetően a jazzből, a soulból és a bluesból táplálkozott, de a groove és a szabad improvizáció jelenléte is tettenérhető volt benne. A trió játéka közben a ritmikus funkos lüktetést gyakran váltotta lassú sodrású, balladisztikus muzsika.

„Cél volt egy olyan zenekar létrehozása ahol saját és kollegáim zenei álmait tudjuk megvalósítani, megértve azt a zenei irányt, amiben a legjobban „üzemelek". Cél volt egy olyan koncertzenekar megalakítása, ami tud szabadon együtt játszani, de a fix, megírt részek témává, jelleggé és tartalommá válhatnak benne. Cél volt egy olyan trió létrehozása, ahol olyan zenei-szakmai helyekre juthatok el, ahová eddig még nem. Végül cél volt az is, hogy legyen blues, soul, funk, standard és mai saját muzsika."

Angeli Zsolt fotógalériája a koncertről ide kattintva tekinthető meg!

Blues napi tettenérésünk első "áldozata" a Pribojszki Mátyás Band volt. Stílusuk egészen sajátos, szűk műfaji keretek közé nem szorítható, a dallamos jazz és a dinamikus groove-ok keveréke, erős funky érzésekkel, ízlésesen kiegészítve blues-os motívumokkal. Pribojszki, aki szinte állandó vendége a fesztiválnak és a Lamantin Klubnak, zenéjében újrapozícionálta a szájharmonikát, mint hangszert, és a szájharmonikázásról alkotott sztereotípiákat. Megmutatta, hogy ez a különlegesen intim szólóhangszer a tradicionális blues műfaján túl is nyújt zenei felfedezésekre váró új ízeket, korosztálytól függetlenül.

A szerdai estén csapatának tagjai olyan kiváló jazz/blues muzsikusok voltak, akiket a saját hangszerükön itthon a legjobbak között tartanak számon: Kepes Róbert basszusgitáron, Kovács Erik zongorán, Molnár Dániel dobon, Szász Ferenc pedig gitáron mondta fel a kötelezőt a blues vaskos tankönyvéből.

A blues napnak - talán a popularitása miatt - mindig nagyobb respektje, híre van, mint a "hagyományos" jazz napoknak. Larry McCray-t is megelőzte már a híre, hisz amennyiben a mai blues zenének van jövője a XXI. században, akkor sejthető, hogy az arkansasi születésű gitáros nemcsak visszatérő szereplő lesz, hanem egyike azon prófétáknak, akik koruk nemzedékét átvezethetik a legújabb korszakba. Zenéje ugyanis hitet tesz az eredeti blues tradíciók mellett, ám emellett új, izgalmas célok felé orientálja a műfajt.

Larry a mississippi blues - vagy ahogy egy témában szakavatott kollégától hallottuk: a "gyári blues" - képviselője, az első olyan villanygitáros stílusé, ami tetőtől talpig végigbizsergeti azt, aki hallgatja. A nemcsak kreatív energiáktól duzzadó - a Gibson szinte balalajkának tűnt a mellkasán... - gitáros soulos, erőteljes hangja alatt ugyanolyan jól érvényesültek a könnyed balladák, mint nyers és vaskos gitárjátéka.