A kötet Wirth Rudolf életén keresztül ad képet a 19-20. század fordulóján született magyar férfiak sorsáról. Dr. Németh Balázs szerzőt, Mayer László levéltárost a kötet lektorát, Kelbert Krisztina történészt, Tóth Kálmán múzeumpedagógust a kötet szerkesztőjét Tanai Ibolya, a Savaria Múzeum kommunikációs munkatársa kérdezte a könyv megjelenésének körülményeiről, hátteréről. A gazdag történettudományi anyag természetesen nem születhetett volna meg a főhős leányának, dr. Wirth Zsuzsannának, a Kanizsai Dorottya Gimnázium korábbi történelemtanárának támogatása, odaadó munkája nélkül.

A könyv szerzőjét, dr. Németh Balázst Tóth Kálmán múzeumpedagógus mutatta be dr. Wirth Zsuzsannának. Balázs évtizedek óta foglalkozik hadtörténeti kutatásokkal, melynek fókuszában elsősorban katonai egyenruhák, kitüntetések állnak. Érdeklődését azonnal felkeltette a hagyaték gazdag hadtörténeti fotótára az I. és a II. világháborúból, melyből kiemelkedő az I. világháború képanyaga, megörökítve az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó offenzíváját a Piave folyó partján, 1918. június 15-én, az olasz front helyszínén. A Wirth-hagyaték dokumentálásánál a korabeli egyenruhák, kitüntetések történetével foglalkozott. Elmondása szerint az egyenruha és a sapkajelvények kitüntetéstörténeti szempontból nagyon érdekesek, amelyek Wirth Rudolf korabeli egyenruhás fotóin követhetők nyomon.

A sapkajelvények a fronton, illetve a hátországokban megvásárolhatók voltak, szerették őket a katonák. Különböző alakulatok és saját alakulatok jelvényeit vásárolták meg, voltak patrióta jellegűek, uralkodót ábrázoló jelvények, de ezeken kívül még számtalan változatuk létezett.

A szerző Wirth Rudolf három jelvényét emelte ki. Az egyik jelvény két kézigránátot és egy halálfejet ábrázol, mely a rohamcsapatok egyik jelvényének számított. Wirth Rudolf egy ilyen rohamszázadban szolgált. A második egy zászló formájú jelvény volt, amin a 83-as szám arra utalt, hogy főhősünk a 83-as gyalogezred szombathelyi háziezredében is teljesített szolgálatot. Találkozhattunk még egy Kisezüst Vitézségi Éremmel, egy Bronz Vitézségi Éremmel, továbbá egy Károly-csapatkereszttel. A Kisezüstöt a piavei offenzívában való helytállásáért kapta, a Bronz Vitézségi Érmet nem sokkal korábban érdemelte ki, szintén a Piave környéki harcokban, egy felderítő vállalkozásban való részvétel jutalmaként. A Károly-kereszt 12 heti frontszolgálatért járt, ezt még a román fronton kapta meg Wirth Rudolf.

Arra a kérdésre, hogy melyek voltak azok a dokumentumok, illetve tárgyi emlékek, melyekre támaszkodni lehetett az élettörténet bemutatásakor, Tóth Kálmántól, a kötet szerkesztőjétől kapunk választ. Kálmánt dr. Wirth Zsuzsanna kereste fel, hogy együtt nézzék meg, érdemes-e kötetté rendezni édesapja hagyatékát, a családi archívum levéltárosi pontossággal rendszerezett anyagát. Kálmán elképesztően csodálatosnak találta ezt az anyagot, megtiszteltetés volt számára, hogy Wirth tanárnő egykori tanítványaként részt vehet a gazdag hagyatékot bemutató könyv szerkesztésében.

Elsődleges forrásul az a napló szolgált, melyet Zsuzsa néni édesapja az I. világháborús tevékenységekről napra pontosan vezetett. Valamennyi katona kapott bevonulásakor noteszt, nem kimondottan naplózás céljára, hanem, hogy szolgálatteljesítés közben feladataikat, kötelességeiket fel tudják jegyezni. De az esetek túlnyomó többségében valamilyen módon naplószerű jegyzetek lettek ezekből a noteszekből, melyek hű képet adtak az átélt eseményekről.

Lássuk, mi a helyzet a fotókkal! A fronton nagyon sok fotó készült ezredtörténeti szempontból, de készültek fotók magáncélra is, főleg az I. világháború idején. A 83-as gyalogezred fotósa a fronton üvegnegatívokra is készített felvételeket, 37 ilyen üvegnegatív a Smidt Múzeum gyűjteményében megtalálható. A fotók egy részét képeslap formájában hazaküldték a katonák, amelyik fotó náluk maradt a cenzúra miatt, azt a háború végén hazahozták magukkal. Jellemzőek ebből az időszakból a portréfotók, a szakaszok, alakulatok, rajok, századok fotói, képek a front hadieszközeiről, mindennapi életéről.

Mayer László levéltárost kérdezte Tanai Ibolya, vajon mennyire volt Wirth Rudolf sorsa tipikus ebben az időszakban. Mayer László az 1980-as években levéltáros kutatóként találkozott először dr. Wirth Zsuzsannával, aki élvezetes előadást tartott az egyik levéltári napon Kanizsai Orsolyáról, Nádasdy Tamás hitveséről. Majd a későbbiekben a Vasi Honismereti Közleményekben publikálta "A szombathelyi holocaust evangélikus áldozatai" című tanulmányát. A Szombathelyi Evangélikus Egyházközség levéltárának kutatható állapotba rendezése is Zsuzsa néni szorgalmának, kitartó munkájának köszönhető.

Emberek, akik a 20. századot megélték, átélték férfiként, katonaként, valamilyen módon a civil és a katonai pályafutás váltakozásban élték mindennapjaikat. A fronton szükség volt katonákra, a hadiérettségi intézménye lehetővé tette, hogy felgyorsítsák a középiskolai képzést, hogy minél előbb átnyomják a tanulókat a vizsgán. Wirth Rudolf élete ebből a szempontból tipikus, hiszen neki katonának kellett állnia, melyet ő természetes folyamatként értékelt, hiszen így megfelelt a társadalmi és társasági létformának is. Amíg katonai szolgálatát nem töltötte le, "nem számított" férfinak. Nem hiába nősültek anno a férfiak a leszerelés után.

Tipikus még, hogy ebben az időszakban, amennyiben a családfő Horthy Miklós hadseregében szolgált, a horthysta elemeket őrző dokumentumokat igyekeztek eltüntetni, megsemmisíteni. Wirth Rudolf a Nemzeti Hadsereg oldalán részt vett Horthy bevonulásában Budapestre.

Ami a 20. századi magyar történelemben még tipikus, hogy azoknál a családoknál, ahol német származású, németes hangzású név szerepelt, előbb vagy utóbb bekövetkezett a magyarosítás. Rudolf testvére, Mátyás Vértire magyarosította a nevét, amely előnyösen esett latba tisztségvállalás esetén.

Kelbert Krisztina, a Savaria Múzeum történésze egy kiállítás apropóján keresztül ismerte meg Wirth Rudolf történetét. Krisztina is a Kanizsai Dorottya Gimnázium növendéke volt, munkája, kutatásai során sokszor igénybe vette egykori tanárnője gazdag történelemtudását. Először a „Szemtől-szemben - képek a szombathelyi zsidóság történetéből" című kiállítás és katalógus létrehozása alkalmából fordult Zsuzsa nénihez, akinek édesapja Wirth Rudolf mély barátságot ápolt a zsidó származású Párczer Gézával, ezáltal gyarapíthatta egykori tanítványa tartalmas tárlatát. Krisztina ez alkalomból ismerhette meg Wirth Rudolf történetét.

A Vasi Múzeumbarát Egylet gondozásában megjelent, eredeti dokumentumokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált könyv az egyéni történetmeséléssel ritka jelenség a korszakról született művek között. Megragadóan mutatja be a megőrzött személyes „töredékek" és a történelmi események kapcsolatát. A fiatal korosztály számára is sokat mondó lehet a 18 éves korában az iskolapadból háborúba induló Wirth Rudolf életrajza.