Harmóniában önmagunkkal, egymással, a világgal címmel zajlott a SzimfiArt újabb összejövetele a Szimfónia kávézóban. A szervezők, Czetter Ibolya és Tátrainé Irénke eredetileg a kávézó udvarára tervezték a programot, csakhogy az időjárás közbeszólt, 5 óra előtt még szemerkélt az eső, ezért az épületbe szorultunk, ami nem olyan nagy baj, hiszen a Szimfónia kávézó a maga bájos hangulatával kiváló helyszín egy zenés irodalmi műsor számára. Megérkezésünk után nemsokkal újra kisütött nap, mintha csak minket üdvözölt volna.

A SzimfiArt egy negyedévente megrendezésre kerülő művészeti program, melynek keretében helyi művészek, közéleti személyiségek életpályájával, műveivel ismerkedhetünk meg, és minden alkalommal bemutatkozik egy pályakezdő fiatal is. Czetter Ibolya elmondta, terveznek egy olyan összejövetelt is, amolyan „fordított óraként", amikor a nézők hoznak magukkal verseket, irodalmi szösszeneteket, és övék lesz a főszerep. A mostani, azaz június 3-i műsor vendégei Szauer Ágoston költő, író, tanár, Bujtás Ervin dalszerző, előadóművész voltak, szárnypróbálgató ifjúként pedig Szauer Dániel költő, egyetemi hallgató mutatkozott be.

A kávézó helyisége zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, a nagy létszám ellenére a hangulat mégis bensőséges maradt. Bujtás Ervin zenéjével elvarázsolta a közönséget, Szauer Ágoston személyében egy igazi polihisztort ismerhettünk meg, aki nemcsak a humán területen, hanem a természettudományokban is otthonosan mozog, Szauer Dániel fiatal kora ellenére magabiztosan, ugyanakkor szerényen lépett a nézők elé. A két műsorvezető rutinosan tette fel kérdéseit.

Szauer Ágoston költő, író, pedagógus, szabadidejében amatőr csillagász 1963-ban született Pápán, ebben a kedves kis városban érettségizett a Petőfi Sándor Gimnáziumban.

1988-ban végzett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakán, majd 1998-ban a pécsi Tudományegyetemen szerzett középiskolai magyartanári diplomát.

Hét évig Gencsapátiban tanított, utána 1995-től a Bolyai Általános Iskola és Gimnázium tanára lett. Szombathelyen él, nős, két gyermek édesapja.

1986 óta publikál neves folyóiratokban, főként verseket, több pályázaton ért el előkelő helyezéseket, díjakat. 1999 óta tagja a Magyar Írószövetségnek.

Versei apró, gondosan megformált világok, érdekli a szavak zenéje és a szavak közti csend.

Olyan költő, aki gyakran fürkészi az eget, de tudományos alapon, tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek.

Szeret ég és föld viszonylatában gondolkodni, ahogy mondja, átölelve a mindenséget, azt keresni, megmutatni, hol a helyünk a világban. Szívesen nézi távcsövön keresztül a csillagos égboltot, és fényképezi is az égitesteket. Kedvencei az üstökösök és a kisbolygók, figyelemmel kíséri az aktualitásokat, egy-egy meteorraj érkezését, a fogyatkozásokat. Ezeket az élményeit és tapasztalatait is megosztja az iskolai tehetségnapon vagy a Kutatók éjszakáján.

 A 90-es évek közepén jelent meg Elfelejtett költők című kötete, amely bravúros alkotás. Kitalált negyvenöt külföldi és magyar költőt, mindegyiküket megajándékozta rövid, csillogóan szellemes életrajzzal, és mindegyiktől közreadott egy-egy saját versfordítást. A kitalált szerzők közül az első Kr. e. a 6. századból, az utolsó a 20. századból való.

A világlíra története dióhéjban, miközben persze az összes elfeledett-kitalált költő nem más, mint ő, Szauer Ágoston.

Szorgalmi időben hallgatnak a múzsák. Nyári szerző vagyok, vallja Ágoston, a verseim jórészt július elejétől augusztus végéig születnek. Ilyenkor gyűjtöm az ötleteket: lejegyzek egy-egy sort, motívumot, aztán ha eljön az ideje, megcsinálom ezek alapján a verseket.

Már 40 éve publikálja alkotásait: bár költeményei rövidek, tömörek, mégis hosszú időre, jó mélyre belénk költöznek, merengésre, töprengésre inspirálnak bennünket...

2022-ben magyar irodalom kategóriában Vas megyei Prima Díjas lett.

A beszélgetés során Szauer Ágoston elmondta, hogy kezdeti természettudományos érdeklődése akkor fordult az irodalom felé, amikor középiskolai tanulmányai során a francia szimbolistákkal találkozott, különösen Baudelaire Egy dög című verse volt rá nagy hatással, melyet a mostani diákjai is kedvelnek. Költői pályafutása során többféle versformával is próbálkozott, míg megtalálta a saját hangját. Írt szabadverseket, majd Weöres Sándor hatására markáns rímekkel teli verseket, míg a 90-es évek közepére megjelentek az igazi Szauer Ágoston-versek. A tanárképző főiskolán eltöltött évek mély nyomot hagytak benne, olyan tanárokkal, mint Lőrinczy Huba, Láng Gusztáv vagy Fűzfa Balázs. A pécsi egyetemi éveiből Bokányi Péter, Prágai Tamás, Beck Zoltán nevét említette. Ágoston arról is beszélt, hogyan születik egy-egy verse. Szeret velük elbíbelődni, míg megtalálja a végleges formát. Az Elfelejtett költők című kötet egyfajta játék, a különböző korok stílusainak felidézése, és kipróbálása.

Ágoston elsősorban tanárnak vallja magát, és utána következik a költői lét, melyet ma már nem fog olyan szigorú keretbe a tanárság, az utóbbi időben a szorgalmi időszakban is adódik rá lehetősége, hogy verseket írjon.

Ágoston Nemes Nagy Ágnest idézte, mely szerint a sorok között van a lényeg, majd hozzátette, ahhoz, hogy a sorok között olvashassunk, sorok is kellenek.

Szauer Ágostont nem zavarja, hogy nem fővárosi költő, ő a példa rá, hogy vidéken is lehet szakmai elismerést szerezni. A csillagászat örök szenvedélye marad, rendszeresen publikál csillagászati folyóiratokban, és emellett a zenét is kedveli, egyik kedvenc műfaja a progresszív rock.

Szauer Dániel költő, egyetemi hallgató, Szauer Ágoston fia, 2005-ben született Szombathelyen.

A Bolyai János Gyakorló Általános Iskolában, majd a Premontrei Rendi Szent Norbert gimnáziumban tanult, jelenleg az ELTE SEK magyar - történelem szakos hallgatója.

Három éve kezdett el verseket írni. Írásai többek közt az Életünkben, a Vas Népében, a Palócföldben és az Irodalmi Rádió két antológiájában jelentek meg. A Meteor csillagászati folyóirat is közölte egyik versét költészet napja alkalmából, és versének megjelenése várható még egy Logodi utcáról szóló könyvben is.

Szauer Dániel 3 évvel ezelőtt kezdte a versírást, melyben apja is meghatározó szerepet játszott. Ő is kísérletező típus, több versformát kipróbált már, apjához hasonlóan szeret bíbelődni, és egyetemista lévén, szintén elsősorban nyáron adódik lehetősége versírásra. A fiatalabb generáció tagjaként elsősorban telefonba írja a költeményeit. Nem érzi úgy, hogy apjával versengenie kéne, kölcsönösen megértik és elfogadják egymás költeményeit.

Bujtás Ervin énekest, dalszerzőt Tátrainé Irénke így mutatta be, „...nagyon sokan ismerjük, szeretjük, örömmel hallgatjuk csodás szerzeményeit, de úgy gondolom, hogy keveset tudunk magáról az emberről, szerényen megbúvik a mikrofonja mögött, és csak a dalokban, a zenében bontakozik ki, mutatja meg önmagát, művészetét...

Szerencsém volt, mert egy közvetlen beszélgetés során végre mesélt magáról, életéről, munkásságáról, így lehetőségem van most őt egy kicsit közelebbről bemutatni."

Idézet Bujtás Ervintől:

"Gyermekkoromban kezdődött a szerelem a zene iránt, édesapám klarinétozott, így kisgyermek koromtól ebben a közegben nevelkedtem: otthon mindig szólt valamilyen muzsika, többféle műfajból összeválogatva. A zenéléssel komolyabban 13-14 éves korom óta foglalkozom, amikor szüleimtől megkaptam életem első gitárját."

Bujtás Ervin elmesélte azt is, hogy hangszeren autodidakta módon tanult meg játszani, rengeteg dalt hallgatott meg, próbálta hallás után visszaadni a dallamot. Barátokkal összeállva zenekart alapítottak, de közben saját dalokat is kezdett írni, szövegekkel, itt kapott kedvet a dalszerzéshez, amivel mind a mai napig szívesen foglalkozik.

A középiskola elején hétvégi „bulikon" léptek fel több zenekarral, fontos időszaka volt ez az életének, profi zenészekkel dolgozhatott együtt, akiktől sokat tanult.

Az első nagy kihívást a Lord zenekar jelentette számára, az 1972-es alapítású legendás hard-rock bandához 1993-ban került, a zenekarban három és fél évig basszusgitározott és énekelt.

A következő jelentősebb állomás a Varnyú Country volt, velük több évig játszott együtt, és elmondása szerint itt jobban belemélyülhetett a country műfajba.

Napjainkban önálló előadóként és kisebb formációkkal lép színpadra. Saját szerzeményeit és megzenésített verseit folyamatosan publikálja és színpadra állítja.

„Hangulataim dalokban..." című műsorában Ervin akusztikus hangszerelésben szólaltatja meg a zene legszebb árnyalatait, ahol a hazai és külföldi előadók ikonikus dalainak feldolgozásai mellett saját szerzeményei és megzenésített versek is életre kelnek.

A „Versek zenéje" című műsorában a líra és a zene tökéletes harmóniában találkozik, itt Csikós Miklós zongoraművésszel együtt lépnek fel. A koncert során olyan dalok csendülnek fel, melyek irodalmi értékükkel és zenei kifejezőerejükkel egyaránt megérintik a közönséget.

„Lélekhangok" címmel született egy csodálatos zenés irodalmi műsor: Ervin magyar költőnők verseit zenésítette meg az 1500-as évektől napjainkig, amelyeket Háklár Dórival együtt adnak elő gyönyörű, szívet-lelket érintő módon.

Bujtás Ervin is beavatta a közönséget alkotói módszere rejtelmeibe, hogyan születik meg egy-egy dal. Van úgy, hogy a dallam jelenik először, máskor pedig szöveg. Más a helyzet, amikor adott szövegre ír zenét, mint ahogy a mostani alkalommal is megzenésített Szauer Ágoston-verseket adott elő, illetve Márai-verset is a saját szerzeményei mellett.

Színvonalas irodalmi estnek lehettünk tanúi, várjuk a folytatást!