Na Idő, ezt add vissza - Kispál és a Borz koncert a büki Atriumban

Képgaléria megtekintése2025.09.15. - 00:10 | Büki László 'Harlequin'

Két és fél órányi "etetés" megkerülhetetlen, örökre belénk ivódott dalokkal - A Kispál és a Borz 'Etetés' turnéján bálnát csinált a halszívű rajongókból, azaz jóllakatott mindenkit dalaival, és ebben a "felperzselt világban" 150 percre minden ott volt a helyén!

Nem a "forevör janggal" indította a napot (értsd: koncertet) Bükön a Kispál és a Borz, hanem a Vér és Béllel, amiben "székláb beszél tapétához" a brazil sorozatok non plus ultrájaként. Mekkora kontraszt: hozzánk meg Lovasi a színpadról, bólogató napraforgók között. Etetés a turné neve, a nyitó song a Velőrózsák albumról került hallójárat-tányérunkba. Bekajáltuk, az utána jövő turnénévadóval együtt. A 60-as évekkel "hatalmas szendvicset ettünk Apa felhőivel", s ha még mindig "éhesek" voltunk, jöhetett a Húsrágó hídverő.

Eltelt negyed óra és izzott a közönség, pedig a Házibuli még csak most kezdődött. Hiába üzente a Ha ez a vég, hogy "ma van utoljára ekkora lárma", mert végre a 0 óra 2 perccel megjött a Forever Young, s "akik éltek, azok Délnek mentek, akik haldokoltak, meg Északnak". Mi éltünk és üvöltöttünk, becéloztuk Délt. A közönség, akárcsak egy élő setlist, akinek Nem fáj, ha "lelöki hasáról a síndarabot", együtt élt-énekelt a bandával, miközben az első sorban "gimnazisták okosoztak" I Like Gemenc táblával, ami újabb esély a horvátcsárlizásra, aki meg épp előző este lépett fel ott, ahol most Lovasi megidézte.

A Bálnák ki a partra album sors-boncasztalra "tálalódott" keservesével, a Zár az égbolttal jött el a koncertközép. Csehtamási kikacsintással volt osztálytársba futottunk, aki a "gyerek szereti"-vel ütötte el a hülyekérdések leghülyébbikét (Hát te?). Erre némi régláttalakozás után gyerek megjelenik egy műanyag vizes palack alján alig lötykölődő valamivel. "Több mint a felét én ittam meg", mondja, "bor volt benne". Tisztán. És iszolda. Kispálék is épp Alkoholizálnak, a srác szinte időzíteni se tudta volna jobban.

Innét már csak tömörítve, mert érzésekről, hangulatokról, illetve Frank Zappa után szabadon: zenéről írni olyan, mint építészetre táncolni. Az "állatos" rész - Csiga, Csillag vagy fecske, Halszív, Zsákmányállat - heveny hangszálkopással járt, főként az utóbbi dal "finom utalásféleképpen" sora. A koncertvég a minden Kispál-számok legslágerlistabarátabb opuszával jött el, amiben a főhős az Akropoliszról a városra pöccinti a csikket... De a dallal ellentétben itt várt még ránk több móka, a nevetések nem rövidültek, sőt, permanens mosoly- és boldogságfolyam áradt mindenhonnan, olyannyira, hogy szinte késztetést éreztünk minden nőnek azt mondani: szép vagy! A lebökés a megszokott Hang és fény, aminek talán legerősebb soráról - "egy leszedált ország tapsolgat a szarnak" - oly sokszor írtunk már, naivan bízva a "tapstalanításban"...

Eltelt több mint két óra, és fitneszguruk - akárcsak a helyes megfejtők -, vakarhattak a fejükön egyet, mennyire "etetődött" a közönség , és mennyi energiát égetett el a banda. Holott a ráadás is erős kardiót jelentett a maga öt (!!) dalával, amiket Robin Hoodként lőtt minden irányba Bandink. Sorok írójának és pixelhalmozójának a setlist 29. és 30. nótája volt a koncertcsúcs, bár kemény Csomolungma volt az elejétől a buli. Tartottunk már finom utalásoknál és helyes megfejtőknél, hogy a Levesek porból dal kérdésére rákanyarodjunk: "mi lehet, öt betű, és a szívhez szól?" "Etetés"? Nem, mert az hat betű. Vagy rossz volt a rejtvény. A Presszó Rockból pedig a cikkcímet választottuk és azt a nagyigazságot, miszerint:
"Na Idő, ezt add vissza,
Meg mondd, mitől van, hogy olyan ritka,
Amikor nagyjából minden a helyén..."

Hátra volt még két dal, a Rétek halványak és a Lefekszem a hóba, valamint a meghajlás. Ezzel a koncerttel 150 percre minden ott volt a helyén! Köszi Kispál és a Borz, ez feledhetetlen volt!