Idén a zarkaházi Szily-kastélyban négy sikeres kiállításnak voltál a kurátora, egy kicsit betekinthetünk a kulisszák mögé?

A múlt év végén keresett meg Garas Kálmán fotóművész, hogy felkérték egy kiállításra a zarkaházi Szily-kastélyba. Kálmánnak már évek óta én rendezem a kiállításait, régi barátság fűz minket egymáshoz, megbízik értékítéletemben, a legutóbbi könyvének („Személyiségnek lenni a legtöbb") a képanyagát is nagyobbrészt én válogattam. Ekkor derült ki, hogy még mindig Hegedűs Éva a kastély elsőszámú munkatársa, akit még Csinger Péter és Pintér Ernő idejéből jól ismertem, mert abban az időben számtalan kiállítást rendeztem a Szily-kastélyban. Évával rögtön összeraktunk egy éves kiállítási tervet, ami persze több pontjában módosult. Húsvétkor feleségemnek, Varga Bernadett iparművésznek volt itt egy nagyon szép kiállítása, majd két leányunknak, Katalinnak és Magdolnának lett volna kiállítása, de miután mindketten tanítanak, erre való hivatkozással ők elhalasztották a közös kiállításukat, így a helyükre én „ugrottam be" a Miatyánk kiállítással, aminek már országos médiavisszhangja is volt. Most pedig dr. Kollarits Krisztina javaslatára (a kastély programszervezője) belevágtunk Mészáros József centenáriumi kiállításának a megrendezésébe. Ki kell emelnem, hogy Tóth Kálmán (ennek a városrésznek a képviselője) mind a négy kiállítást maximálisan támogatta.

Úgy tudom, már több emlékkiállítást is rendeztél Mészáros Józsefnek, hozott-e számodra meglepetést ez a mostani? 

Korábban két emlékkiállítása rendezésében vettem részt, 2004-ben, az akkor még létező MMIK vállalkozott egy összegző emlékkiállítás megrendezésére, de a kiállítás finisében Rasperger József beteg lett, és őt kellett pótolnom. A 2015-ös répcelaki emlékkiállítás már teljesen az én kezdeményezésem volt. 1966-ban volt a legnagyobb kiállítása Mészáros Józsefnek a városban, a Művelődési és Sportházban, azon akkor 70 műve szerepelt. Most a Szily-kastélyban is majdnem annyi látható, de itt sokkal több a kisméretű alkotás (rajzok, rézkarcok, fametszetek, akvarellek, pasztellek). És épp ezek hatottak revelációként rám és a közönségre is, mert eddig csak a festő Mészáros Józsefet ismertük, ami egyet jelentett az olajfestményeivel. Most kiderült, milyen sokoldalú művész volt, és minden műfajban kiváló. Egyébként itt kell megjegyeznem, hogy most Zarkaházán ki vannak állítva régi kiállításainak emlékkönyvei, amiből kiderül minden kiállítása látogatói csúcsot jelentett a megyeszékhelyen, Mészáros Józsefet minden időben nagyon szerette a helyi közönség, közösség. Remélem, hogy ez a mostani kiállítással sem lesz másképp. Mészáros Szabolccsal tervezünk közös tárlatvezetést is a kastélyban.

Mészáros Józsefnek mindig volt egy sajátos egyéni világa, hogyan lehetne ezt összefoglalni?

Ez tartalmi és formai oldalról kell megközelíteni. Olyan elégikus költői nyelv az övé, mint a magyar irodalomban József Attiláé. Mindketten „a város peremén" éltek, ahol a találkozik a falu és a város, e két világ élményaga mindkét életműben markánsan tetten érhető. Az édesanya kitüntetett szerepe úgyszintén közös bennük, de vehetjük a falusi, vagy városi munka élményvilágát, vagy a vasutat, a nagy folyót, a Dunát is. (Most a kiállításon nincsenek ilyen festmények, de több is készült, nemrég került a nagykőrösi Révay Gyűjteménybe az egyik legszebb darabja ennek.) Képi látásmódban, sajátos, elégikusan tört színvilágában, egyes életképeiben és tájképeiben pedig Derkovitsot idézi, a konstrukció, a képi építkezés ugyan nem annyira markáns, mint Derkovitsnál. A koratavaszi Szombathelyi Képtár-beli XX. század képzőművészete Vas vármegyében kiállítás megnyitójában ezt az utóbbit érintettem is, a közös, empátiával átitatott szociográfia nézőpontot, ezt a belülről jövő társadalmi elköteleződést.

Hihetetlen összefogással jött létre ez a mostani kiállítás. Mit lehet erről tudni?

Igen, példaértékű összefogás eredménye a magvalósulás! Nyolc szombathelyi magánygyűjteményből és a Vasvári Békeház képzőművészeti gyűjteményéből válogattunk, és azt is tudom, hogy jó néhány más szombathelyi magángyűjtemény is őriz fő műveket. Én mindig is hittem az összefogás erejében, erre kitűnő példa volt az előbb említett XX. századi képzőművészet Vas vármegyében, aminek szintén kurátora lehettem. Most is, akkor is, első szóra mindenki nyitott volt a kezdeményezésre, jó dolgokért, értékek felmutatásáért, mindig hajlandók az emberek összefogni, ezt hívják a közösség megtartó erejének.

Mészáros József mostani centenáriumi kiállítása bizonyítja és felmutatja, hogy életműve immár klasszikussá vált, úgy kell ezentúl kezelni, úgy kell megbecsülni.

Kapcsolódó írásunk:

Mészáros József centenáriumi emlékkiállítása a Zarkaházi Szily-kastélyban

2025.10.17. - 19:30 | vaskarika.hu - Fotók: Garas Kálmán

Mészáros József szombathelyi festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából október 17-én nyílt meg a Zarkaházi Szily-kastélyban a művész pályáját bemutató reprezentatív kiállítás. A tárlatot Mészáros Csaba festőművész nyitotta meg, köszöntőt mondott Horváth Soma alpolgármester.