Korunk rohanó világában, amikor a technika uralja mindennapjainkat, egyre többen éreznek késztetést arra, hogy olyan elfoglaltságokat keressenek, melyek kikapcsolnak minket a hétköznapok taposómalmából, hogy egy kicsit önmagunk lehessünk. Kiváló lehetőség erre egy jó kis séta az erdőben, a zenehallgatás vagy éppen a zenélés, de akár a költészet is. Nem véletlen, hogy olyan sokan kezdtek versek faragásába az eredeti foglalkozásuk mellett.

Itt van például Bognár Stefánia, aki az akkori Berzsenyi Dániel Főiskolán analízist és elemi matematikát oktatott, majd nyugdíjba vonulása után verseket és egyéb irodalmi műveket kezdett el írni. Alkotásai irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg, több önálló kötete is napvilágot látott. Böröczki Mihály műszaki egyetemet végzett, nyugdíjba vonulásáig vasútmérnökként dolgozott, ám már kora gyermekkorától érdekelte a költészet, antológiákban szerepelnek a versei, több önálló kötete is megjelent. Pődör György mérnök-tanár, szakmérnök, ásványgyűjtő, múzeumvezető és nem utolsósorban költő, szintén antológiákban való megjelenést és önálló versesköteteket vallhat magáénak. Devecsery László költő a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon végzett, dolgozott művelődési ház igazgatójaként, könyvtárosként, gyermekszínház rendezőjeként, gimnáziumban oktatott, és szintén rengeteg saját verseskötettel rendelkezik.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár március 19-i vendége a Náraiban született Völgyi Ildikó volt, aki az Ihlető böjtök - Visegrád közel s távol című kötetét mutatta be. Ildikó a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát 1984-ben, dolgozott belgyógyászként, egészségbiztosítási orvos-szakértőként, majd egy idő után a mindennapos ingázás a siófoki lakhelye és a székesfehérvári munkahelye között írásra ihlette. Először kisebb prózai műveket alkotott, majd később a versírásba is belevágott. Így vált orvosok közt íróvá, írók között orvossá.

Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntőjében elmondta, Völgyi Ildikót Fábián Mária gyermekgyógyász főorvos ajánlotta a könyvtár figyelmébe. Völgyi Ildikó és Fábián Mária egy társasutazáson ismerték meg egymást, a kapcsolatuk azóta is tart. Ahogy a későbbiekben kiderült, az utazás mind a mai napig kulcsszerepet tölt be a szerző életében. Nem véletlen a kötet bemutatójának időzítése a böjti időszak kezdetén, a böjt ugyanakkor nemcsak bizonyos ételektől való tartózkodást jelent, hanem egyfajta belső megtisztulást is.

Tar Patrícia magyartanár, újságíró a beszélgetés moderátoraként hangsúlyozta, hogy a verseskötetben Ildikó egyfajta utazásra invitálja az olvasót, melynek során a hétköznapi dolgokban is megjelenik a szakralitás. Völgyi Ildikó spirituális szempontból közelíti meg a költészetet, ahol a külső és belső utazás egységes formává lényegül át, minden külső utazás magával von egy belső utazást is, utunk során óhatatlanul elkezdenek foglalkoztatni az életünkre vonatkozó alapkérdések, mint például honnét jöttünk, merre tartunk, mi az élet értelme. Ildikó úgy véli, a lelkünk az ég és a föld közötti tartományban mozog, így egyesül a szakralitás a hétköznapival, és így válik a lélek halhatatlanná. A szerző azt is hozzátette, a legfontosabb a hit, tulajdonképpen mindegy, miben hiszünk, a lényeg, hogy higgyünk valamiben, hiszen ez ad erőt ahhoz, hogy reggel fel tudjunk kelni az ágyból. Ahhoz, hogy egészséges maradjon a lelkünk elengedhetetlen az „énidő" kialakítása.

S hogy miért Visegrád közel s távol a könyv alcíme? A beszélgetésből erre is megkaptuk a választ. Ildikó évek óta részt vesz egy böjttel összekötött elvonuláson Visegrádon, melynek célja a testi-lelki megújulás. A csoport tagjai jógáznak, beszélgetnek, közös sétákon vesznek részt, és természetesen böjtölnek. Ez a tíznapos együttlét hihetetlen lelki energiával ruházza fel őket, mely Ildikó költészetéhez is inspirációt ad.

A kötetben Völgyi Ildikó fotóit is megtalálhatjuk, aki a versfaragás mellett fényképezéssel és festéssel is foglalkozik.